Anime one shots I. (Befejezett)

Levi Ackerman x Reader; Utállak!

Anime_Kpop_Fnaf_fan kérésére. Remélem tetszik! ❤

[Név] Jaeger vagyok, egy átlagos 15 éves diák. Van egy bátyám, Eren. Imádom! Sokszor nyomorult tud lenni, de ennek ellenére jó testvér. Mikasát viszont nem bírom.. Pedig meg kell vele valahogy békélnem hiszen a bátyám barátnője.

- [Név], gyere már! Miattad fogunk elkésni!- ordibált Eren.

- Maradj már nyugodt bratyó! Nem fogunk elkésni, megígérem neked, oké?- mondtam idegesen.

Az igazat megvallva nagyon kellett sietnem tényleg hiszen egy "kicsit" elaludtam.

Táskámba gyorsan beraktam az anyu által csinált szendvicseim és a palack vizem. Adtam a szüleimnek egy-egy gyors puszit majd rohantam is Eren után mivel a drága úgy döntött, hogy otthon hagy. Imádom őt, tényleg...😒.

- Eren, te seggfej! Luxus lett volna megvárni? Ha?- csaptam tarkón mikor mellé értem.

- Igen..- dörzsölte tarkóját.- Amúgy meg tudom, hogy szeretsz!- vigyorodott el.

- Na persze, álmodik a nyomor, mi?- fontam karjaim magam előtt össze, felfújt arccal.

- Na~ [Becenév]! Tudom én!- kezdte el bökdösni az oldalam mire elnevettem magam.

- Oké, oké feladom! Igazad van!- csapkodtam szegény gyermeket.

- Tűnjetek az utamból, idióták!- lökött félre minket az iskola "menő gyereke", Levi Ackerman.

Az a srác már csak azzal is irritál, hogy létezik.

- Nyomorult! Miért nem kerülsz ki? Talán túl nagy fáradság lenne annak a tökéletes, pimasz kis patkány fejednek?- néztem rá összehúzott szemekkel.

Ő csak gúnyosan elmosolyodott és felém közeledett. Megállt előttem és csak a szemembe bámult azokkal a semmitmondó acélkék szemeivel.

- Szóval tökéletes fej, hah?- kérdezte kajánul mosolyogva.

- Tudod, hogy értettem! Engem nem igazán hat meg ez a fajta viselkedés Ackerman. Szóval vagy békén hagysz vagy-

- Vagy mi lesz Tündérbogár? Beköpsz a dirinek? Pont nem érdekel, tudod? Inkább te húzod majd a rövidebbet ha velem kezdesz ki... picsa!- sziszegte.

- Nem ijedtem meg, vagy azt hitted? Egyedül el sem tudnál intézni. Hívni kéne a nagy, bunyós haverokat, hogy földre vihess!- nevettem az arcába.

Minden porcikája megfeszült. Levegőt is már lassan fújtatva vett, állkapcsa olyan szinten volt feszült, hogy már-már attól féltem, hogy eltöri vagy bármi ilyesmi.

Vetettem még egy csábos pillantást rá, majd kikerültem és elindultam.

- Jól kiosztottad, húgi. Most az egyszer büszke vagyok arra, hogy a húgom vagy.- veregetett hátba, de csak rontott a helyzeten. Alapból felhúzott az a seggfej, de még az orrom alá is dörgöli, hogy ez az első alkalom.

- Fogd be!- sziszegtem idegesen, mire megadóan felemelte kezeit és elmosolyodott.

- Ahogy azt őfelsége kívánja. Ugyan, húgi nem éri meg miatta idegesnek lenned. Csak tönkreteszi azt a szép sima homlokod.

- Ahh.. azt hiszem igazad van.- sóhajtottam.- Na menjünk órára.

- Szia Virágszálam!- csimpaszkodott nyakamba Jean, amint beértünk a terembe.

- Jean.. Ha nem veszed le rólam a karod, én le fogom tépni.- mondtam halálos nyugodtsággal, mire a fiú ijedten kapta el kezét.- Azért..- morogtam és ledobtam magam a helyemre.