Anime one shots I. (Befejezett)

Yuri Plisetsky x Reader; A tökéletes társ

hzsfia14 kérésére itt is az új rész, remélem tetszik ^^

Félig orosz, félig japán lány voltam. Apai ágról európai, anyai ágról ázsiai, amit imádtam, mert az egyik kedvenc anime karakterem is kevert származású volt, amit gyakran fel is emlegettem poénból. A párom viszont teljesen orosz volt. Még kicsiként ismertem meg, egy utcában laktunk, szóval sokat jártunk össze, miután egy játszótéren találkoztak a szüleink. Nagyon szerettem vele lenni, hiába volt morgós a természete, mindig volt hozzám pár kedves szava. Csak 14 évesek voltunk, mikor elmondta, hogy hogyan is érez irántam, még a születésnapomon, szóval azóta együtt vagyunk.

A szobámban feküdtem Yurio mellkasán, miközben én kezdtem elszenderülni, ő pedig a telefonján játszott valamivel. Már majdnem elaludtam, olyan nyugodtság járta át az egész testem a fiú jelenléte és illata miatt, de valaki megzavart minket azzal, hogy bekopogott az ajtón, mire nyöszörgögve megdörzsöltem a szemem.

- Igen?- kérdeztem két ásítás közt, mire az apám nyitott be a szobámba, arcán egy olyan hatalmas és büszke mosollyal, amit minden alkalommal öröm volt látni, így akaratlanul is felfelé görbül a szám sarka.

- Nagy hírem van gyerekek...- kezdett bele izgatottan, mire Yurio letette a játékát maga mellé, s karjait körém fonva figyelt apámra.- 2 hét múlva lesz egy rendezvény, rákos embereknek lesz adomány gyűjtés, amit én szervezek meg és arra gondoltam, hogy felléphetnétek pár közös vagy egyéni számotokkal. Tudom, hogy van vagy kismillió, hiszen minden előadásotokon ott voltam, ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy ti vagytok az egyik legjobbak, szóval... Benne lennétek?

- Yurochka és az adomány gyűjtés?- kuncogtam fel, mire az említett megcsikizte az oldalam, így hangosan felnevetve ültem fel rajta, elcsapva a kezeit.

- Már csak emiatt a beszólás miatt is mennék, amire alapvetően elmennék.- mondata utolsó felében rám nézett, én pedig csak nevetem.

- Te kis lágyszívű!- vigyorogtam rá, mire szemeit megforgatva apa irányába nézett.- Nagyjából mennyit szedjünk össze?

- 4-5 jó lenne, de ha több az sem baj.

- Akkor lesz 2-2 magánszámunk és szintén 2 közös. Az jó?- a két hímnemű egyszerre bólintottak rá, így elkezdtem tovább agyalni.- Nyilvánvalóan nem nyújthatjuk mindig ugyanazt a közönségnek, így mit szólnál hozzá, ha mindkettőből 1 szám már betanult és előadott lenne, a másikat viszont ezalatt a két hét alatt találjuk ki?

- Nekem megfelel. De akkor számíts arra, hogy rengeteget fogunk szenvedni.

- Nem is kételkedtem benne, úgy be lesz dagadva a bokám, mint az isten, de nem érdekel, végigcsináljuk. Csak az azelőtti nao legyen pihenő, hogy legalább akkor kicsit nyugiban legyen a lábunk.

- Felőlem oké.

- Remek!- csapta össze apa a tenyereit teljesen feldobódva.

~~~

Az edzések elképesztően fárasztóan teltek, a napjaink felét a pályán töltöttük, este zenét keresgéltünk az új koreográfiánkhoz, néha lementünk edzőterembe is, sokat futottunk, lefekvésnél pedig nem kellett 3 perc sem, már aludtunk is, legtöbbször együtt. Yurio kemény volt velem, sokat morgott mert valamit elrontottam, helytelenül csináltam, lassú voltam vagy épp túl gyors, de a nap végén mindig kiengesztelt azzal, hogy beültünk valahova ebédelni vagy vacsorázni. Párszor előfordult, hogy kihagytunk néhány órát és csak elbarangoltunk, kéz a kézben, nevetve.

- Elég...- lihegtem a jégen W formában ülve. Yurio aggódva siklott oda hozzám és a kezét nyújtotta.

- Mára akkor ennyi. Kibaszottul nem hiányzik, hogy bármi bajod legyen.- elmosolyodva fogadtam el a kezét, mire felsegített és magához ölelt.- Jól vagy?- kérdezte suttogva.