Yuu Nishinoya x Rinka (OC); Szeretek melletted lenni

1K 59 4
                                    

Phantom_Kara kérésére itt is az új rész, remélem tetszik ^^ És nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem 😖

Nem nagyon voltak olyan emberek, akiknek engedtem volna, hogy valóban kijelenthessék, ismernek. A családomon kívül csak 3 ilyen személy van, azok pedig a két legjobb barátnőm az iskolából, az utolsó pedig Tsuna, egyik legjobb barátnőm bátyja, Tooru Oikawa volt. Általában velük csináltam mindent: jártam el korcsolyázni, videójátékoztam velük, sőt, Tooru még röpizni is tanítgatott, amit nagyon élveztem. Velük kötetlenül tudtam bármiről beszélni, akármilyen kényes témáról is legyen szó. Ezt szerettem bennük annyira, a jó néhány dolgon kívül. Viszont néha a csapat megnagyobbodik, igaz? Mindig bejöhet egy új tag. Nos, velem is ez történt.

Két barátnőm beteget jelentettek, amióta mindketten tüdőgyulladást kaptak a koratavaszi fürdőzésük után. Úgy gondolták, hogy elég jó az időjárás ahhoz, hogy elkezdjék locsolgatni egymást, amiből csata alakult ki Tsunáék hátsó kertjében. Én -akármennyire is csábótó volt a gondolat, hogy egy jót szórakozhatnék- inkább bementem a házba és segítettem Oikawa mamának a főzésben. Úgyhogy ez a története annak, hogy hármunk közül miért csak én mentem iskolába. De az élet nem áll meg, csak visszazárkóztam magamba. Rajzolgattam, zenét hallgattam és amikor csak tudtam, beszélgettem a lányokkal. Nem nagyon vettem tudomást a külvilágról vagy a többiekről, ha hangosak voltak, csak felvettem a fejhallgatóm és jó hangosan bömböltettem a zenét. Viszont egy napon, ez sem bizonyult elégnek.

Nyugodtan rajzolgattam, miközben aprókat bólogattam és doboltam lábammal a zene ritmusára, mikoris egyik osztálytársam, Hinata bökdösni kezdte óvatosan a karom. A zenét kikapcsoltam, a fejhallgatóm a fülemről a nyakamra húztam, majd ránéztem a kis narancsra.

- Igen?

- Igaz, hogy a Nagy Király szokott edzeni téged?- csillogtak a szemei.

- Igazán edzésnek nem nagyon mondanám, inkább csak tanítgat. Miért?

- Woaaah, de menő!

- Annyira nem, mint hinnéd. Egy drámakirálylány.- az emlékekre halovány mosoly ült ki az arcomra, belül viszont igencsak nevettem.- Viszont én megyek enni. Szia.- kellett egy kis mondvacsinált ürügy arra, hogy elmenjek és ne nagyon beszélgessek vele, habár alapvetően szimpatikus srácnak tartottam. Cuccaim betettem a táskámba, majd azt vállamra kapva indultam el a tető felé. A lányokkal az esetek 60-70%-ában ott szoktunk enni, szóval azt a helyet választottam. Nyugodt, kellemes és szép a kilátás is. Tökéletes hely ebédhez.

Nyugodtan felsétáltam a legfelső emeletig, majd az ajtót kinyitottam és el is indultam a tető széléhez, ahol letettem a táskám, majd amint leültem, kivettem a szendvicseket, amiket suliba menet vettem, és elkezdtem eszegetni, miközben figyeltem a várost. A szél kellemesen langyos volt, az idő pedig tökéletes, így igazi élvezet volt egy kicsit egyedül ezt átélni. Viszont a magány sem tart örökre. Hallottam, hogy nyitódik, majd becsapódik az ajtó, majd egy másodéves srác, asszem Nishinoya rugdosta a földet, magában morgolódva, kezeit a zsebeibe mélyesztve. Kicsit megilletődtem, de inkább vissza is fordultam a tájhoz.

- Basszus, észre sem vettem, hogy nem vagyok egyedül... Ne haragudj..- jött mellém. Felnéztem rá, és egyből meg is állapítottam, hogy a kedvességétől eltekintve még mindig ideges. Állkapcsa, sőt, egész testében megfeszült, a korlátot erősen markolta.

- Nincs gond.- fordultam vissza a tájat nézni, s haraptam egy nagyot a kajámból.

- Te vagy Hinata osztálytársa, nem? Ri...

Anime one shots I. (Befejezett)Where stories live. Discover now