Anime one shots I. (Befejezett)

Eren Jaeger x Reader; Az anyai ének

Hitomi_Yuki kérésére itt is van az új rész. Bocsi, amiér rövid lett, de úgy gondolom, hogy ettől függetlenül nem ront olyan nagyon az összhatáson. Jó olvasást, remélem tetszik majd ^^

Megfogadtam, hogy ugyanolyan jó anya leszek, mint amilyet én ks kaptam az élettől. Hacsak nem jobb. De rosszabb semmiképp nem akartam lenni. Erennel még a gimiben találkoztunk elsőként, első évesekként. A hangoskodó, balhés fiú teljesen elvette az eszem. Eleinte csendesen figyeltem, aztán mióta párba osztottak minket kémián, egészen összebarátkoztunk. Mindig, mindenhol képes volt megnevettetni, attól a naptól kezdve. Folyamatosan körülöttem legyeskedett, szinte mindig velem volt. Hazakísért és mindig elém jött, hogy a suliba is együtt menjünk.

Szerencsére a baráti társaságával is egész jól megvoltam. Armin és Mikasa kedvesen fogadtak be, ami a lelkemnek akkor nagyon is jól esett, hisz nem sok barátom volt akkoriban. Nagyobbra tartottam a minőséget a mennyiségnél, szóval inkább volt kevesebb igaz barátom, mint sok hamis. Azoknak pedig, akiket közel engedtem magamhoz, betekintést engedtem nekik az életembe. Az összes problémám, bánatom, kétségeim, boldogságom, túlpörgésem és izgatottságom okát elmondtam nekik. Különösképpen Erennek. Épp ez volt a kezdő löket, ami kellett neki. Az első évünk végeztével, az évzáróról hazakísért,  ahogy az megszokás volt. A kapu előtt azonban egy szokatlan dolgot tett. Megcsókolt.

Ez volt minden kezdete. Járni kezdtünk, randizgatni jártunk. Felhőtlenül boldog voltam. Minden egyes nap, minden egyes perc és másodperc csodás, és egy igazi mesebeli álom volt. Az érintésekor kellemes bizsergés járta át a testem ott, ahol hozzám ért. A csókjába beleremegtem, teljesen elgyenültem, már csak egy röpke pillanatig tartó csóktól is. Az illatától megnyugodtam, úgy éreztem otthon vagyok. Attól, ahogy becézett, szívem hevesen kalimpált. A legkedvesebb becenév a szívemnek mindig is az "Enyém" és a "Szerelmem" volt. Olyankor úgy éreztem, hogy tényleg csak én kellek neki, hogy csak értem dobog a szíve. Csak engem szeret. Aztán egyik nap...
••••••••••••••••••••••••••••••••
- Szerelmem, tudod... Szeretném, ha közbejönne még egy lány az életembe.- kezdett bele.- Akit ugyanúgy fogok szeretni, mint téged.

- Tessék?- nyeltem szinte félre, ahogy ezzel hirtelen letámadt. Úgy éreztem nem vagyok neki elég. Hogy többet akar, azt pedig tőlem nem tudja megkapni. Szemeim könnyek marrták, egy világ dőlt bennem össze. A férfi, aki már közelgett a 30hoz, átölelte hátulról a derekam, miközben teregettem. Pontosabban már nem, mert teljesen lefagytam.

- Mit szólnál hogyha... Azt mondanám neked, hogy..

- Hogy?- kérdeztem remegő hangon. A férfi belecsókolt a nyakamba és magával szembe fordítva mosolyogva nézett a szemeimbe.

- Gyereket szeretnék.- bökte ki végül. A lelkem összecsuklani készülő darabjai hirtelen új erőre kaptak, s még erősebbek lettek. Boldogság és melegség járta át a testem minden porcikáját.

- Komolyan beszélsz?- mosolyodtam el szélesen.

- Teljesen.- nyomott számra apró csókokat, melyeket örömmel viszonoztam.- Na? Belevágunk?- kapott fel karjaiba.

- Mármint most?- kuncogtam fel, miközben arcára simítva a kezem, cirógatni kezdtem bőrét.

- Mikor máskor?- kapott mohón, mégis gyengéden ajkaimra, és elindult velem a hálóba.
••••••••••••••••••••••••••••••••
Mára már egy gyönyörű 5 éves kislányunk van. Ő a szemünk fénye, és már tervben van a kistestvér is.

- Mami!- kapott kezem után a kicsiny ember, mikor a jóéjt puszi után leoltani készültem a lámpát.

- Igen, Életem?- ültem vissza mellé a kiságyba, szelíd mosollyal arcomon.

- Énekelsz nekem, mami?- mosolygott [Lányod neve].

- Hogyne.

Mosolyogtam és befeküdtem mellé, így a kislány a karjaim közé fúrta magát. Miközben énekeltem a jól ismert altatót, melyet még én is az anyámtól hallottam először, óvatosan simogattam a pofiját. Eleinte csak csillogó szemekkel nézett rám, majd egyre álmosabb lett, s a szemei is lassacskán csukódtak be hatalmas szemei. Majd a karjaim közt el is aludt. Még énekeltem egy darabig, hogy biztosan aludjon, majd ahogy másztam volna ki mellőle, megláttam a férjem az ajtóban, mosolyogva állni. Minket nézett, egy édes mosollyal.

- Csodás édesanya vagy.- jött oda mellénk, majd az ágy mellé leguggolva, megsimogatta [Lányod neve] arcát, s egy lágy puszit lehelt a homlokára, mire a [Hajszíne] hajú kislány álmában elmosolyodott.

- Igyekszem.- suttogtam mosolyogva és arcára simítva a kezem, lehúztam egy csókra a férfit.

- Nem is kell, ez a véredben van.

♥ 25 évvel később ♥

Meghívást kaptunk a lányunk házába, egy Karácsonyi vacsorára. Természetesen habozás nélkül egyeztünk bele, szóval este 6 felé ki is értünk. Becsengettünk, mire [Lányod neve] férfje, Isato nyitott ajtót.

- Sziasztok!- mosolygott a férfi.

- Szia, Isato.- mosolyogtam rá, mire arcom két oldalára kaptam 1-1 puszit.

- Hello.- fogott kezet a két alfahím.

- Hát [Lányod és unokád neve] merre vannak?

- A kicsi nagyon nyűgös volt, szóval most fekteti le. Fent vannak az emeleten.

- Köszi.

Mosolyogtam és miután levettem a cipőm, halkan el is indultam az emeleten lévő gyerekszoba felé. Bentről pedig két lágy, kellemes hangott hallottam és egy ismerős melódiát. Óvatosan benyitottam és megláttam, ahogy a lányom és a fiam egymás mellett ülve éneklik ugyanazt az altatót, melyet én énekeltem nekik annó.
Boldog, mégis szomorú voltam. Hiszen továbbadják a családi hagyományt, azonban édesanyám már ne lehet velünk, pedig úgy lett volna minden tökéletes, ha ezt ő is hallhatja.

Megéreztem egy erős kezet óvatosan a derekamra simulni. Könnyes szemekkel néztem a férjemre, kinek szemeiben szintén könnyek csillogtak.

- Jól csináltuk.- suttogta mosolyogva, s egy csókot adott a homlokomra.