Anime one shots I. (Befejezett)

Victor Nikiforov x Reader; Lánykérés

Vanadyn kérésére itt is az új rész, remélem tetszik ^^ 

Már nagyon fiatalon megismerkedtünk. Vic volt az egyetlen barátom, ugyanis nehezen bíztam meg másokban, ő viszont kiharcolta a bizalmam. Az apukájával viszont sosem voltam jóban, valahogyan sosem szimpatizáltunk. Az anyukájával viszont mindig jóban voltunk. Az én szüleim a testvéreim voltak, ugyanis anyám halott, apám pedig otthagyott minket. De Vic mindig ott volt nekem, sosem hagyott magamra. Együtt választottuk ki Makkachin-t a szülinapjára és szinte közös kutyusunk lett. Aztán elkezdtünk járni korcsolyázni. Vic már kiskora óta űzte a sportot és 15 éves korára már világszerete ismert volt, ellenben velem, aki csak akkor kezdte. Ő tanított engem meg mindenre. Végül mi ketten lettünk a királya és királynője Oroszország jégkorcsolyásai közt.

Yurival a kapcsolatunk elég merev talpakon áll. Olyan mintha az öcsém lenne az az orosz mogorva szőkeség. Szinte olyanok vagyunk, mint egy család: Vitya az apa, Yuri -becenevem Yurio- a fiunk, valamint én, mint az anyuka. Sosem féltem vele szemben kinyitni a számat, elvégre neki is nagy volt az arca, szóval nem kellett visszafogjam magam. Viszonylag sokat veszekedtünk mindig is, de 1 napot sem bírtunk ki sosem beszélgetés nélkül, amit az esetek 80%-ában én kezdeményeztem. Victor sosem vette magára semmilyen megjegyzést, amivel Yuri illette őt, így ő csak nevetett az egészen. Akkor pedig pláne, amikor egy hatalmas veszekedés után Yuri beállított egy plüssmacival, mondván, hogy fogalma nincs arról, hogy szeretem-e őket, de ezt hallotta a páromtól. Persze mindannyian tudtuk, hogy Victor nem segített neki a béke ajándékom kiválasztásában.

A Victorral való kapcsolatom pedig mindig is jó volt. Miután járni kezdtünk sem veszekedtük túl sokat, inkább kiélveztük minden egyes másodpercét az együtt eltöltött, értékes időnek. 19 éves voltam, amikor ő 23, mikor összeköltöztünk. Egy szép nagy házba, csak mi ketten és persze a szeretett kiskutyánk. Egyáltalán nem volt furcsa az egész, elvégre már az összecuccolás előtt is szinte mindig a másiknál aludtunk, úgyhogy csak annyival volt más a helyzet, hogy nem kellett azon agyalni, hogy vajon mikor ér haza valakinek a rokona.

- Mikorra is vagyunk hivatalosak?- kérdeztem Vityát, miközben a tükörben igazgattam a hajam, ami egy szép fonásos kontyba fogtam fel egy verseny alkalmával. Mivel én lesérültem az előző versenyen és eltört a bokám, így csak kísérőként mehettem el a legújabb versenyre.

- 2-kor kezdődik, szóval már egy bő fél órával előbb oda kéne érjünk. De a legjobb az lenne, hogyha már 1 körül odaérnénk. A lábad jobban van?- hátam mögé lépdelt, majd tenyerét derekam köré kulcsolta és állát a vállamra döntve nézett aggódva a tükörképemre.

- Annyira nem fáj, nem aggódj. Bőven kibírom.- simítottam arcára jobb kezemmel, bal mancsom pedig a kezeire vezettem, mire összekulcsolta az ujjunkat, s a tenyerembe csókolt.

- Akkor sem vagyok nyugodt. Próbálj majd minél kevesebbet talpon lenni, rendben? Nem szeretném, hogy jobban lesérülj.

- Yagodka (oroszul "bogyót" jelent, becézésre is használatos), minden rendben lesz. És el ne várd, hogy ülve nézzem végig a programjaid.- nyomtam össze az arcát mosolyogva.- Na akkot indulás, be is kell melegítened.- engedtem el a kezét és indultam is a kabátomért, de ő mindig is szeretett úriembert játszani, így megelőzve engem, levette a kabátom a fogasról és segített belebújni.

- Akkor menjünk.- csókolt homlokon, majd kisegített a kocsiig, s elindultunk a pálya felé.

Szerencsére nem laktunk túl messze a rendezvény helyszínétől, így viszonylag hamar oda is értünk. A többi versenyző, ahogy meglátták, hogy megjöttünk, egyből beszélgetni kezdtek Vityával. Engem a női versenyzők találtak meg, így elrabolva engem a barátomtól. Mivel egy ideje már nem láttuk egymást, így kipletykáltuk magunkat egy időre. Azonban nagyjából 10-15 perccel a kezdés előtt elindultunk már megkeresni a felkészülőket, én személy szerint Victort. A férfi épp bemelegített, már a fellépő ruhájában. Mint minden egyes darabja, ez a ruha is gyönyörűen állt rajta. A kék és a fekete dominált, de kósza kis helyeken megjelent a fehér szín is. Mivel haja már nem volt hosszú, így nem kezdett vele semmit. Óvatosan mögédöcögtem, s kezem a határ téve simotottam végig rajta.