Anime one shots I. (Befejezett)

Kenma Kozume x Reader; Mentsvár

Ganna-chan kérésére itt is van az új rész, remélem tetszik ^^

Valakit a testéért kihasználni az egyik legmocskosabb dolog. Egy ideig, amíg ez nem tűnik fel az egyénnek, esetleg még imponáló is lehet, hogy kívánva érzi magát. Azonban ahogy rádöbben a valóságra, minden egyes érintés, még a legapróbb is bemocskoltság érzetet kelt benne. Nem kell beletörődni abba, hogy tárgyként kezelnek, nem kell belemenni abba, amit nem akarsz, nem vagy köteles bárki mellett is ott maradni, csak mert félsz a következményektől. Az, amit néhány férfinek emlegetett görcs meg mer tenni, az már magában is megvetendő, de teljesen más hallani, olvasni ilyen esetekről, és teljesen más, amikor átéled. Egy mérgező kapcsolat, ami csak a testiségről szól... Ez volt az előző kapcsolatom. És gyűlöltem, hogy olyannyira gyenge voltam, hogy képtelen voltam nemet mondani és mindenem összeszedve rohanni vissza haza a szüleimhez, vissza sem nézve. Undorodtam saját magamtól. Minden egyes este fürdésnél végigsikáltam egész, sírástól reszkető testem. De akármennyire sikáltam, akármennyire súroltam, sosem éreztem, hogy a szenny lejött volna. Az undor keserű gombolócként forrt forkomra és évek óta el sem tűnt onnan. 3 éves kapcsolatomból már 2 és fél éve érzem így magam. Senkinek nem kellene így éreznie magát, egyetlen pillanatra sem. De féltettem az utánam lévőket, akiket Kenji Futakuchi szedne fel, így magamra vállaltam mindent, amit az a szemét művelt velem.

Kirakati tárgy lettem. Mindenkinek velem büszkélkedett, mint valami trófeával, amit megnyert magának. Nekem pedig mellette kellett lennem, eltűrnöm tapizó kezeit, undorító csókjait, tündérien mosolyogva, mindenre helyeselve. Minden meccsén ott kellett legyek, mint valami kis talizmán, ha pedig valamilyen oknál fogva nem mentem, vagy nem tudtam megjelenni, akkor az ágyban este annyira sem kímélt, mint amennyire szokott. Dehát én voltam a hülye, hogy belementem abba, hogy a párja legyek, aztán meg nem hagytam ott az első jeleknél.

Viszont mikor neki edzése volt -amire szerencsére nem kellett elkísérjem-, vagy ő suliba volt, én pedig egyéb okok miatt otthon, mindig játszottam. Volt egy imádott online játékom, a/az [Kedvenc játék neve], ahol sokan, világszerte játszottak, csapatokba verődve küzdöttek a győzelemért. Imádtam, az volt a kiutam. Ott pedig megismertem valakit. A felhasználóneve CsakJátszaniAkarok volt. Furcsának és viccesnek találtam a nevét, szóval ráírtam privát üzenetben. Ami pedig a legjobban megdöbbentett, az az volt, hogy válaszolt. Szóval beszélgetni kezdtünk, és fellélegezhettem. Örültem, hogy volt valaki, aki eltereli a gondolataim és bármikor elmerültem volna az önmarcangoló gondolataim óceánjában. Lassan a játékban való beszélgetést felváltotta az emailek küldése, ami megmutatta nekem, hogy léptünk egyet előre és így megkönnyítette a beszélgetést, magától. Ezt pedig nagyra értékeltem.

Viszont egy napon az a bizonyos pohár, amiből már hiába ömlik ki a víz, felrobban.

Kenjinek megint meccse volt, én pedig elfelejtettem. Teljesen belemerültem a játékba, amit játszottam, így kihagytam. Addig pedig eszembe sem volt, hogy jelenésem lett volt, amíg a fiú fel nem tépte az ajtót, majd hajamnál fogva a székből fel nem rántott, majd az ágyra lökött.

- Ke-Kenji..!- szemeimbe könnyek szöktek, hajam elég rendesen megtépte.

- Hol a faszomba voltál te a meccsről? Nem elpofáztam neked, hogy legyél ott?- ordította nekem, mire remegni kezdtem.

- Sa-sajnálom én... E-elfe-

- Felejtetted el a nagy francokat! De ne aggódj, holnap nem fogsz felkelni...- ajkaira gonosz mosolyt húzott.

Az éjszakám rettenetes volt. Egy másodpercét sem élveztem, csak bőgtem és reszkettem alatta, amíg ő szemernyit sem kímélt. Mindig is szadista volt, de azon az éjjelen olyan énjét mutatta meg, amit sosem láttam. Pedig sokszor játszadozott velem és mutatta meg szadista hajlamait, de azon az estén kimutatta a foga fehérjét.