Anime one shots I. (Befejezett)

Undertaker x Reader; Régi szerelem

WeirdOtaku768 kérésére, remélem tetszik!💕😘 És ne haragudj amiért csak egy hónappal később hoztam meg!

Történetünk lényegesebbik része nem is olyan régre nyúlik vissza. Szerintem mindenki ismeri Adrian Crevan-t (Mivel Yana nem adott neki konkrét nevet, így a fanok ezt adták neki). Egykoron ő is halálisten volt, akárcsak szerény személyem. Na de kezdjük is ott, ahol minden elkezdődött, mikor először találkoztunk.

"Francba is! Nem azért végeztem magammal, hogy itt kössek ki! Tch.. Amúgy is, milyen szar már ez a meló" fortyogtam magamban miközben sétálgattam London utcáin. Szemüvegem fel-fel tologattam, hisz folyton lecsúszott. És ez csak még jobban idegesített. Még igencsak kezdőnek számítottam, ez volt az első hetem, de már akkor szétvetett az ideg.

Hasam hangos korgásba kezdett, mire páran kissé meg is bámultak.

- Tch.. még ez is..!- motyogtam.- Jó napot, kérhetnék egy almát?- néztem egy árus asszonyra.

- Persze kedveském! Nagyon vékonynak tűnik a kisasszony, tessék, ezeket ingyen magának adom!

Azzal a kezembe nyomott három almát. Kissé megilletődve néztem rá, majd halványan elmosolyodtam és megköszöntem.

Nagyot haraptam az almába mikor valaki megérintette a vállam. Az almám kiköptem és megugrottam. Hátra pillantottam vállam felett és megláttam egy már-már világítóan zöld szempárt. Ekkor már tudtam, hogy egy 'fajtárssal' van dolgom.

Megfordultam és tetőtől talpig végignéztem. Arcomon a fintort meg sem próbáltam leplezni, amit az illető észre is vett és elkuncogta magát.

- Ki vagy?- kezdtem el enni az almám unottan.

- Adrian Crevan. Engem küldtek, hogy felügyeljelek. Te pedig [Teljes Név] vagy, ha nem tévedek. Jól gondolom?

- Hmph..- szegtem fel az orrom és sarkon fordulva elindultam.- Kell is nekem egy bébicsősz..!

Na igen, eléggé makacs, utálatos és nemtörődöm voltam akkoriban. Nem csoda, hisz a franc se akart halálistenné válni, annyi félresikerült öngyilkossági kísérlet után. Aztán egyszer végre sikerül, erre BUMM! Legyél halálisten! Na meg a nagy francokat, kapják be akik ezt kitalálták vagy bevezették!

- Na és kit kellene megtalálnunk?- kérdezte engem beérve a szürke hajú pasi.

- Bernadett Whiston-t. Elvileg valami szöszi kis úrilányka. A hideg futkos a hátamon a fajtájától!- borzongtam meg, mire Adrien csak nevetett. Felfújt arccal pillantottam a majdnem két fejjel magasabb férfire.

- Aranyos kislány vagy te!- kócolta össze [Hajszín] bozontom.

- Kislány a farkad, idióta!- csaptam el kezét. Tipikus, zöld szemeimmel övéit vizslattam, míg szemöldököm összehúztam. Valahogy mégis jól esett annyi év bántalmazás után ez a gyengéd, játékos érintés. Többet akartam. Sokkal többet, de erről nem kellett tudnia.

Attól a naptól fogva Adrian mindenben segített, bármiről is volt szó. Ő volt az aki ha valami baromságot csináltam megvédett a fejesekkel szemben. Aki ott volt nekem, akárhányszor szükségem volt valakire. Aki éjszakánként ha féltem vagy nem bírtam aludni, mellettem feküdt és próbált elaltatni kedves szavakkal, öleléssel és cirógatással.

Idővel több volt nekem mint egy kolléga vagy barát.

Aztán eljött az az idő is mikor ennek vége szakadt. Végül is miért ne foszthatnának meg engem még egy fontos személytől? Persze, elvégre nem szenvedett még eleget a lány! Adjunk még neki fájdalmat! Érezd! ÉREZD A KÍNT!