Anime one shots I. (Befejezett)

Edward Elric x Reader; Korrepetálás

Kiyozumi_Ryu kérésére itt is az új rész, remélem tetszik ^^ Ebben a sztoriban modern au van, Alphonse ember maradt végig. Mellesleg... Help, nem tudok elaludni ಥ⌣ಥ

Mindig is magasról tojtam a tanulásra, a jegyeimre. Ez meg is látszott, ugyanis a legtöbb tárgyból épphogy nem álltam bukásra. A tanárok sorra adták fel a velem kapcsolatos reményeiket, de az sem segített, hogy folyamatosan beszólogattam nekik és visszapofáztam, ami miatt sokat ücsörögtem az igazgatóiban. Szinte törzsvendég voltam a kopasz vénembernél a csípősen mentol illatú irodában.

Otthon sem volt nyugtom; a szüleim folyton baszogattak a jegyeim és magatartásom miatt, de ez volt a legkisebb gondom. Egymást marrása volt a hobbijuk és addig sosem álltak le, amíg vagy anya el nem sírta magát idegességében és nem hagyta faképnél apámat, vagy eltört pár tányér, pohár, esetleg váza, végül apa a kanapén kötött ki. Utáltam, hogy nem volt részem rendes családban nevelkedni. Az utolsó kedves emlékem, ahol még jól megvoltunk együtt, 7 éves koromból való volt. Azóta egyre jobban esett szét a "családunk", amit igazából már nem tudok annak nevezni. Csak 3 ember vagyunk egy háztartásban, akik épp annyira viselik el egymást, hogy ne legyen vérontás.

Reggel késve keltem, de nem tudott érdekelni. Este alig aludtam valamit, mert anyámék ismét egymásnak estek. Ők elmentek már dolgozni, így nyugodtan készülődtem, nem siettem el a dolgot. Végül 3. órára sikerült beesnem, szóval túl sok mindenről nem maradtam le. Levágtam magam a padomba, majd senkivel sem törődve hajtottam fejem a padra és hallgattam tovább a dübörgő zenét a fülemben. Nem nagyon figyeltem az órákon, de még így is hulla fáradt voltam a tanórák végére, hiába ittam meg 2 energia italt is. Utolsó óránk matek volt, de a tanár megkért engem, meg valami szőke selyemfiút, hogy maradjunk bent. Morogva ugyan, de rábólintottam, úgysem volt kedvem hazamenni. Mire mindenki kiment, a tanárnő odahívott kettőnket az asztala elé. Én felültem az első diáknak szánt asztalra törökülésben, a srác -akinek amúgy fogalmam nincs mi a neve, pedig már jó ideje az osztálytársam- pedig csak összefonta a karjait maga előtt és érdeklődve figyelte a nőt.

- Azért szerettem volna, ha ti ketten maradtok bent, mert szeretném, hogyha Edward segítene neked felzárkózni. Nem várom el, hogy év végére 4-es átlaggal rendelkezz, de szeretnélek kicsit feljebb tornázni legalább egy 3-as szintig. Edward pedig igencsak jó tanulónak számít az osztályban, gondoltam jó segítség lenne. Ha szeretnétek, órák után lefoglalhatok nektek egy termet, de nekem az mindegy lenne hol tanultok.

- Maga minek foglalkozik az átlagommal?- horkantam fel.- Jól megvagyok én így is, ezen a szinten.

- Osztályfőnök vagyok, [Név]. Természetes, hogy foglalkozom a diákjaim jegyeivel.- tekintete lágy, mégis határozott, ahogy szemeimbe néz, majd átvezeti tekintetét a fiúra.- Számíthatok rád?

- Ne lesz könnyű dolgom, de igen, tanárnő.- bólintott a fiú, mire egy rosszalló sóhajjal nyugtáztam, hogy nincs menekvés.

- Köszönöm. Most pedig mehettek. További szép napot, fiatalok.- mosolyodott el, s kitipegett a teremből.

- Mikor kezdjük?- nézett rám a szőke.

- Essünk túl rajta mihamarabb. Minél gyorsabban letépjük a sebtapaszt, annál kevesebb ideig fáj.- leugrottam a padról, cipőm hangos koppanással érintkezett a padlóval, ami visszhangzott szinte az üres teremben.

- Egyetértek.- bólintott.- Hol tanuljunk?

- Addig mindegy, amíg nem nálam.

- Mert?- érdeklődött.