Anime one shots I. (Befejezett)

Sugawara Koshi x Reader; Törzshely

Vanadyn számára írtam külön, kéréstől függetlenül ^^ Remélem tetszik és fel tudom dobni vele a napod ❤❤

Tanítási nagyszünetekben hiába szerettem mindig is pihenni inkább az otthon kényelmében, nyáron mégis úgy döntöttem, hogy elmegyek diákmunkára. Egyik barátnőmmel jelentkeztünk egy drogériába eladónak, ahova fel is vettek minket a szünet végéig, így hatalmas izgalommal vágtunk neki.

- [Név]-cha~n!- rontott be szobámba legjobb barátnőm kora reggel. Arcán hatalmas vigyor ült, ami csak szélesedett, mikor meglátta, hogy már szinte teljesen készen voltam és nem az ágyból pislogtam rá.- Indulhatunk?- huppant le az ágyamra vidáman, ahogy engem figyelt.

- Még várj pár pillanatot, ezt még befejezem.- néztem rá a tükörből, miközben a hajam vasalgattam.

Az energia bomba lány csak bólogatott, s dúdolgatva bújta telefonját, amíg nem végeztem. Apró táskám vállaimra kapva siettem elköszönni a többiektől, majd már csacsogva sétáltunk is az új, ideiglenes munkahelyünk felé. Már majdnem ott voltunk, mikor egy Starbucks mellett sétáltunk el, így visszalépdelve húztam magammal a lányt, s sétáltam be. Öreg hiba, hogy imádtam reggel kávét inni, így beálltunk a sorba.

- Sziasztok, mit adhatok?- mosolygott angyalian az eladónk, amitől egy pillanatra belémfagyott a szó.

- Jó reggelt, hmmmm én egy [kedvenc kávéd]-t kérnék. Neki meg egy mangós-passió gyümölcsös jeges tea jöhet. Mindkettő elvitelre.- mosolyogtam rá, mire bólintott egyet mielőtt rám emelte gyönyörű szemeit.

- Rendben, milyen nevekre írhatom őket?

- Az enyémet [Név]-re, az övét pedig Anka névre.

- Egy pillanat és kész is.- mosolya olyan ragyogó volt, hogy majdnem megvakultam tőle, de őszintén szólva nem bántam volna azt sem, ha az lett volna az ára annak az angyali arcnak.

- Köszi!

Arrébb álltunk a sorból, majd amint szólítottak minket, már mentünk is érte, és elköszönve indultunk meg eredeti úticélunk felé.

Azóta a nap óta, minden egyes reggel bementünk valamiféle italért. Bevallom igazából a fiú miatt jártam oda minden nap, de mindent megért az a pillanat, amikor már magától tudta mit kérek én, és még a nevem is megjegyezte. Persze a barátnőmét is, de mégis jól esett a tudat. Nagyjából egy hónap elteltével, már nem csak reggelente, de délutánonként is bejártam. A fiúval egyre többet beszéltem odabent, mikor délután bent maradtam sütizni is. Az ebédszünetet pedig általában hármasban töltöttük.

- Suga-sa~n! Szia!- léptem a pult elé vigyorogva, mire az ezüst hajú arca felderült.

- Nahát, [Név]-chan! Hamarabb végeztél?- nézett rám, ahogy rátörölt egyet a pultra. Száját nagy mosolyra húzva pillogott rám, ami pillangókat ébresztett a hasamban.

- Aha, el lettem engedve kivételesen. Nem volt sok munka, aztán mivel én csak diák vagyok, így elengedett a főnök. Szóóóval gondoltam benézek.- hátam mögött összefontam ujjaim, s sarkamon előre-hátra kezdtem billegni. Suga halkan felkuncogott, épphogy hallottam én is, de mosolyom csak mégis fokozta.

- Örülök, hogy bejöttél. Ha gondolod, akkor gyere be a személyzetibe, nemsoká szünetem lesz úgyis. Csak nem fognak kipaterolni, ha megmondom, hogy velem vagy.- intett fejével, majd kitárta nekem a pultnál a csapóajtót, így besétáltam a többi dolgozóhoz, akik csak cinkosan összenéztek.

Sugawara bevezetett a kisebb szobába, s megígérte, hogy hozza is a kedvencem, mire szünete lesz, így együtt tudunk majd enni. Piszkosul boldog voltam, hogy közelebb kerültem hozzá. Sokat jelentett számomra minden aranyos reggeli kis üzenet, amit a poharamra írt, minden dícsérő szó, minden egyes aprócska kis véletlen érintés. Miután becsukta maga mögött az ajtót, leültem egy székre, s nekiálltam játszani a telefonomon, miközben zenét hallgattam fülesről. Nagyjából egy óra elteltével nyílt az ajtó, és ezúttal nem egy kollégája, hanem maga Suga jött be rajta, kezében két bögre kakaóval és egy tányér sütivel, amit rengetegszer rendeltem már itt, így tisztában volt azzal, hogy az a kedvencem. Magának pedig köténye zsebében hozott egy szendvicset, s leült mellém. Fülemből szinte kitépem hallójárataimból, telefonom pedig azonnal lezártam és képernyővel felfelé tettem az asztalra.