Anime one shots I. (Befejezett)

Otani Atsushi x Reader; Pöttöm

Drágalátos húgom kérésére készült ez a rész. Remélem tetszik KovcsAlexa5

Rövidítések: [LB/N]- legjobb barát neve; [N/n] nővér neve és asszem csak ez az egy van 😂😂

Otani Atsushi.. A fiú akihez az Istenért sem mernél odamenni. Ahhoz te túl félős voltál. Még Suzuki barátnőjénél, Chiharu-nál is félénkebb voltál.

Mindig csak a távolból figyelted és olvadoztál. A naplódban amit írtál szinte minden lapot neki szenteltél.

Egy nap viszont olyan dolog történt ami egy "kissé" megállította benned az ütőt.

Épp nyugodtan sétáltál a folyosón hisz vége volt a tanításnak és haza akartál érni még a nővéred, [N/n] előtt.

Leszegett fejjel bandukoltál a kihaltnak tűnt folyosón. Egyszer csak viszont valakinek nekimentél.

- Ouh.. E-e-elnézést! É-én nem aka- Otani?- a fejed olyan vörös lett mikor megláttad, hogy csodálkoztál, hogy nem ragadt karon, hogy elvigyen az orvoshoz.

- Ugyan, hagyd csak. [Név] vagy igaz?- mosolygott kedvesen.

- I-i-igen!

- Haza tartasz? Elkísérjelek?- kérdezte miután bólintottál.

- Oh ne-nem kell! Cs-csak teher le-lennék! Me-megyek is! Szia!

Kezdtél el sprintelni vörös fejjel, míg a fiú csak értetlenül bámult utánad.

Pedig remélte, hogy ez alkalommal végre tudna veled váltani pár szót amíg lovagias tettével fényezte volna magát.

Legbelül majd' felrobbantál az örömtől de azért szidtad is magad amiért csak úgy elrohantál.

Hazaérve megcsináltad a házid, átöltöztél otthoni ruhába és elkezdtél volna a telefonodon recepteket keresni viszont.. az istenért sem akart volna előkerülni.

Már kezdtél instant pánikrohamot kapni mikor csengettek.

Külsőddel mit sem törődve nyitottál ajtót de mikor megláttad ki áll ott rácsaptad az ajtót és hevesen zihálni kezdtél.

- Öhm.. Izé én csak láttam, hogy kiesett a táskádból a telefo-- ekkor kinyitottad az ajtót.

- Megtaláltad a telefonom?- hirtelen elfelejtettél dadogni előtte, amin meg is lepődtél. Mikor teljes egészdben előtte álltál, tetőtől-talpig végigmért.

- Igen, tessék.- kotorta elő táskájából és nyújtotta is feléd.

- Köszi!- mosolyogtál rá. Mikor elvetted kezéből a készüléket ujjaitok összeértek, mire mindketten elpirultatok. -Izé.. Nincs kedved bejönni.. vagy.. vagy valami?- mutattál vállad fölött magad mögé, mire a fiú felvillanyozódott és hevesen bólogatni kezdett.

Félreálltál így beengedve őt. Levette a cipőjét és ámulva nézett körbe a legalsó szinten.

Otthonos házatok volt. Kívülről világoskék, belül kávé színű hozzá passzoló bútorokkal és egyéb díszekkel.

Elindultál a konyhába mire követni kezdett.

- Mit kérsz?- nyitottad ki a hűtőt.

- Narancslé van?

- Még szép!- vetted elő a literes üdítőt. Levettél a polcról két poharat és töltöttél magatoknak.- Tessék.

- Köszi..- mosolygott.- Nem nagyon tudtunk eddig beszélni.