Anime one shots I. (Befejezett)

Gaara x Reader; Család

Vanadyn számára csináltam írtam meg, kisebb ajándékként, remélem felvidítalak vele picit ^^❤

11 éves voltam, mikor először találkoztam vele. Naruto egyik jó barátja lévén, meg persze Konohamaru testvérsége végett mindenhova is elkísértem. Engem nem érdekeltek különösebbképp a ninja dolgok, szóval inkább otthon tanultam anyutól és aputól, segítettem amiben csak tudtam odahaza, de minden szabadidőm az Uzumaki csapattal töltöttem. Így botlottunk bele a sivatagi duóba, amiről kiderült, hogy valójában egy trió.

Konohamaru és a barátai el akartak menni Narutohoz, szóval -mivel úgysem volt jobb dolgom- mentem velük. Persze égő volt, hogy egy kőtömbnek álcázott dobozban kúsztak mellettem, dehát nem tudtam őket lebeszélni. A többiekbe pedig úgy futottunk bele, hogy a srácok kihúzták Sakunál a gyufát, szóval kergetés lett a vége, Konohamaru szokásához híven béna volt, és neki is szaladt egy homokrejtekinek.

- Tedd le az öcsémet!- sziszegtem idegesen a festett arcúnak, aki épp bepipult a kis tökfilkóra. Iszonyatosan ideges voltam, az egyetlen ember aki szidhatja és bánthatja az öcsémet, az én vagyok, szóval neki semmi joga nem volt ezt tenni, pláne a jelenlétemben.

- És ha nem?- az az idegesítő mosoly csak nem került le a szájáról. Tekintetét rám szegezte, egyenesen a lelkembe látott.

- Bevallom, nem sok mindent tudok tenni, idősebb és erősebb vagy. De azt megígérhetem, hogy megtalálom a módját, hogy megkapd amit megérdemelsz, ha nem hagyod békén azt a kis szaroszsákot!

- Hagyd őt békén, Kankuro..!- egyből a hang forrása felé kaptam a fejem. A fa egyik ágáról, fejjel lefelé lógott egy vörös hajú fiú. Ahogy megláttam a szívem kihagyott egy ütemet, arcom elvörösödött.- Szégyent hozol Homok rejtekre..

- G-Gaara, én..- kezdett el habogni ahogy elengedte az öcsém, aki egyből hozzám szaladt. Persze egyből szorosan magamhoz öleltem, de a szemem le sem vettem a vörösről.

- Nem azért jöttünk ide, hogy kisgye-

- Hidd el Gaara nem az én hibám, ők jöttek ide és-

- Pofa be. Vagy megöllek.-Kankuroról sütött a félelem. Bennem is szét áradt, torkomra gombócot formázott.

- Igazad van, én voltam a hibás, nagyon sajnálom.

- Elnézést kérek az ő nevében.- szemei rajtam állapodtak meg. Tekintete semmitmondó, érzelem mentes volt.

- N-nem gond. Sokszor felelőtlen ez a kis senkiházi..- nevettem fel kínosan, összekócolva az öcsém haját, aki persze nyafogni kezdett. A fiú bólintott, majd a testvérei mellett is termett. Amint megtudtuk, hogy a vizsga miatt vannak itt, már indultak is.

- H-hé! Mi a nevetek?- szóltam utánuk, mire megálltak.

- Én Sivatagi Gaara vagyok. Ők itt Temari és Kankuro. A te neved mi?

- Sarutobi [Név] vagyok. Üdv Avarrejtekben.- mosolyodtam el, mire a lány arcát halvány mosoly ült ki.

- Köszi.

Így találkoztunk először, de nem utoljára. Nagyon sok nehézségen kellett átmennünk; harcok, viták, halál közeli élmények. De 14 éves koromra már jóban voltunk, elválaszthatatlanok szinte. 15. születésnapomra nem kértem mást a szüleimtől, csak, hogy elmehessek egy hétre homokrejtekbe. Nagy nehezen, de belementek, így meglátogattam a családot.

Nagyon izgatott voltam, amikor az ajtón kopogtattam be. Arcomra pedig széles vigyor ült ki, mikor Gaara kukkantott ki. Boldogan visítva ugrottam a nyakába, ő pedig elmosolyodva megtartott.