Anime one shots I. (Befejezett)

Dabi x Reader; A legjobb szülinap part 2

Anime_Kpop_Fnaf_fan kérésére itt egy Dabi-s rész. Tudom, hogy nem folytatást kértél, és az alap (1. rész) kéréshez nem igazán van köze, tekintve, hogy barátoknak kérted őket, de remélem nem gond, hogy így folytattam. Mindenesetre, remélem tetszik :3

Csendesen néztük a tűzijátékokat. Persze, mint egyszer mindennek, annak is vége lett. Azonban mi ugyanúgy ültünk továbbra is. Kellemes volt a kettőnk közé beállt csend.

Halványan mosolyogva lélegeztem be a Dabi illatú levegőt, mely belőle áradt. Mindig sikerült lenyugtatnia valahogy annak az illatnak. Már egészen gyerekkorunk óta. És most itt vagyunk.

Furcsa belegondolni, hogy egykor még apró kis csínytevéseket követtünk el ketten. Mind mondjuk, hogy egybe kötöttük 2 cipő fűzőjét, a viselője pedig eltaknyolt. Most viszont.... Két igazi gonosztevő lettünk. De, hogy őszinte legyek, nem bánom. Legalább az idő nem választott el tőle, és ez nekem mindennél többet jelent.

Vállán pihentetve a fejem, figyeltem a tájat. A város fénybe borulva még szebb volt, mint általában nappal. Kissé közelebb kúsztam hozzá, így szorosan bújtam karjaiba, mivel átkarolta bal kezével a vállam. Lágyan cirógatta a felkarom és vállam érzékeny bőrfelületét, amitől, libabőrös lettem.

- Fázol?- kérdezte le sem véve szemét a városról, mire megráztam a fejem.

- Nem.

- Hát akkor?- pillantott le rám.

- Mh... Csak... Rég volt már, hogy így vagyunk.

Erre csak halványan elmosolyodva, egyetértően bólintott egyet. Ismét beállt közénk a csend. Csak az autók dudálását lehetett hallana szinte. Kellemes volt. Úgy éreztem ezt a pillanatot nem akarom elengedni. Örökké így akartam maradni. Dabi viszont máshogy gondolta. Karjával elengedett és felkelt mellőlem, mire érdeklődő szemekkel pillantottam fel rá.

- Induljunk vissza. A végén még megfázol és hallgathatom a nyafogásod.

- Kikérem magamnak, én nem pasi vagyok. Én nem játszom a hattyú halálát, egy aprócska kis megfázás miatt.- horkantam fel.

- Én sem csinálom, ha elkapok valamit...- morogta.

- Ha te mondod...- keltem fel a hideg betonról, mire csak megforgatta a szemét. Ezen cselekedete kicsalt belőlem egy diadalittas mosolyt.

- Töröld le azt a vigyort a képedről, és indulj meg lefele. Vagy lelöklek.

Jókedvűen felnevettem s elindultam lefele, ahogy azt kérte. Amíg le nem értem, legalább 20x kaptam mini szívinfarktust, elvégre folyamatosan megcsúszott a lábam a fém létrán, így majdnem leestem. Dabi persze jókat derült rajtam és a folyamatos bénázásomon.

- Ezért még megfojtalak álmodban, faszfej...- morogtam ahogy lábam végre rendes talajon volt.

- Az lenne a legjobb születésnapi ajándék. De komolyan.- ironizált, mire csak nyelvet öltve felé, elindultam haza.

A férfi mellettem sétált. Bal kezét zsebe mélyére rejtette, jobb kezével pedig átkarolta a derekam. Nagyon halvány bír felkúszott arcomra, amit próbáltam minél jobban eltüntetni onnan.

Nem szabad ezt érezned, [Név]! A legjobb barátod! Nem igaz, hogy még mindig nem szerettél ki belőle... Ezért még nagyon pofára fogsz esni, kislány..!

Hazaérve egyből bezárkóztam a szobámba. Hevesen kalapáló szívvel feküdtem le aludni. Álom viszont, természetesen, nem jött a szememre. Eszembe jutott minden.