Anime one shots I. (Befejezett)

Toshinori Yagi x Reader; Gyere vissza

Kicsit megkésve, de boldog szülinapot All Might ❤❤❤! Picit rövidd lett, de remélem azért mindenkinek tetszik majd ^^

- Sajnálom [Név], de nagyon elfoglalt vagyok.

Egyre többször hallottam ezt a mondatot. Amióta Toshi (nem te Toshi kelly_blye 😂) hirtelen erőre kapott, szó szoros értelemben, nagyon hanyagolt. Sokkal többet jár edzeni és máshová, amit nem hajlandó elmondani. Hiába vagyunk 1 éve együtt.

Toshinori Yagi nem rossz ember. Ezt mindenki igaznak tartja. És így is van. Önzetlenül segít másokon, bármit megtenne a szeretteiért és az ártatlanokért.

Néha ezeket előrébb is helyezi a kapcsolatunknál. Kezd betellni a pohár.

- Yagi, mindig ezt mondod!- csattantam fel idegesen, mire a fiú picit megrezzent.- "Jaj bocs [Név] más a dolgom", "Esküszöm a holnapom a tiéd", "Nincs nálad fontosabb, de most sietnem kell"... És ez csak három a sok mondatod közül! Mi olyan rohadt fontos, hogy leszarod miatta a barátnődet?

- Nem beszélhetek róla senkinek..- motyogta bűnbánóan.

- Szóval senki vagyok?- nevettem fel keserűen. A könnyeim marrták a szemeim, de nem hagyhattam, hogy kicsorduljanak.

Ennél erősebb vagyok.

- Nem, [Név] félreéted! Nem vagy senki  nekem te vagy a minden.

- Milyen kár, hogy én nem így érzem ezt Yagi... Koncentrálj az edzéseidre, engem meg felejts el. Ha valami ennyire fontos neked, csináld csak. Sok sikert az éleben..

Azzal faképnél hagytam. Toshi még egy ideig sietett utánam, de a folyamatos kiabálásom miatt feladta.
Mire hazaértem arcom már réges régen könnyektől volt nedves. Ilyenkor adtam hálát, hogy a szüleim nem velem élnek. Így könnyebb. Nem faggat senki. Békén hagynak.
Zokogva rogytam össze a nappaliban. Semmi erőm nem volt. Gyenge vagyok.

Haldoklom.

De még szerencse, hogy a macskáknak 9 élete van, nemde? Huss, egy élet el. Maradt 7.

Összeszedtem minden erőm és mentem inkább valami kaját csinálni. Nem tehetem ezt magammal. Romlani fognak a jegyeim ha kínzom magam. Nincs más megoldás... Harcolj [Név]!

A napok teltek. Toshi egy jó ideig próbált megbékíteni, ajándékokkal halmozott el. Pedig tudja, hogy utálom az ajándékokat.

Ismert valaha?

Egy idő után felhagyott az utánam futkosással. Csendben figyelte, ahogy az egykor boldog, életvidám, hangos lány egyre inkább magába fordul és senkivel nem kíván eszmecserét folytatni. Ahogy kezd szétcsúszni.
Senki nem tehetett semmit. A pszichológus hasztalannak bizonyult, ahogy a különféle terápiák is. Végülis nem volt meglepő.. Aki összetört, azt többet nem tudod rendesen megjavítani.

∆ Jelen ∆

Szerintem senki nem lepődik meg azon, ha azt mondom, hogy minden hitem elvesztettem a fiúk terén. És nem csak Yagi miatt. Azóta a fiúk sorra basztak át. Feleslegesnek találtam, hogy bárkivel is közelebbi kapcsolatot létesítsek. Így lettem könyvtáros.

Egy nyugodt, csendes helyen dolgozok. Nem igazán akarnak velem beszélgetni a kolegák, ami igenis előnyömre van. Ebédszünetben mindig meghúzom magam egy csendes kis helyen.

- [Név]?- hallottam meg egy ismerős hangot. Túl ismerőset.

- Áh, az elsőszámú hős, All Might... Miben lehetek segítségére őméltósága?- ironizáltam, amit sokak csak rosszalló pillantásaikkal díjaztak. Pont nem érdekelt.

- Hagyd már, nem király vagyok, vagy ilyesmi. Hallottam, hogy itt dolgozol.. Gondoltam benézek. Hogy s mint?

- Azután, hogy otthagytalak? Szarabbul mint hinnéd. De nem érdekel ez téged, minek is untatlak, elvégre az erőd és tested fejlesztése sokkal fontosabb nemde?

- Hiányzol..- sóhatott a férfi, de hidegen hagyott.

- Bocsánat, de ilyen könyvet nem tartunk. Valami mást?- mosolyogtam rá. Bár nem volt őszinte, de legalább mosoly volt. Vagy valami olyasmi.

- Tudnánk egy kicsit beszélni?.... Négyszemközt.

- 10 perc múlva szünetem van, talán megoldható.

Azt reméltem, hogy ezzel talán itthagy. De nem. Leült, és várt.

Kitartó. Mint mindig.

- Fogd rövidre.- mondtam hűvösen miközben elindultam szokásos zúgom felé. A férfi persze egyből utánam sietett, és a magyarázkodásba is azonnal belekezdett.

- Nagyon szeretlek és tudom, hogy régen elrontottam mindent, de azóta se tudok másra gondolni, csak rád! Nekem csak te kellesz [Név] és nem bírom már nélküled!

- Jó sokáig bírtad.- nem néztem rá. Nem érdemli meg. Csak leültem ahová szoktam -egy cseresznyefa alatti kis padra- és ettem.

- Hidd el nehéz is volt... Nagyon szeretlek és bármit megtennék neked. Csak bocsájts meg. Mert már nem bírom nélküled..

- Mi a bizonyíték?

- Gyengülök. És itt most arra gondolok, hogy átadtam az erőm.. Hanem, hogy egyre nehezebben bírok létezni... Hiányzik az az energikus, aranyos, életvidám, bohóckodó lány, aki voltál. Mielőtt elbasztam.

- Egy fasz vagy...

- Tudom.

- Nagyobb mint a világ legmagasabb épülete.

- Igen... Tisztában vagyok vele..- sóhajt.

- Elbasztad.

- Igen...

- Megbántad?

- Nagyon...

- Meg akarsz ölelni?- mosolyodtam el halványan, de nem néztem rá.

- Mindennél jobba- Ez most egy ajánlat volt?

- Talán.- pillantok rá.

Toshi kivette a kezemből a kajás dobozom, letette a fűbe és szorosan megölelt. Halványan elmosolyodva ölelem vissza.

Talán van remény.

- Újra próbálhatnánk?- nézett rám. Szemei reménytől csillogtak. A szívem megesett rajta és ismét előtörtek elfojtott érzéseim.

- Boldoggá tennél vele. De most ne szarj kilóméterek magasról, jó?
- Nem, soha nem teszem már ezt. Esküszöm neked.

Azzal megcsókolt. Úgy mint régen. Szívét -lelkét beleadta és éreztem minden apró érzést benne.

Azt hiszem a Happy End mindenkinek kijár.