Anime one shots I. (Befejezett)

Madara Uchiha x Reader; A tanár szerelme

UwU_senpaiii kérésére itt az új rész, remélem tetszik ^^ Amúgy a "K/N" az a kuty nevét jelzi.

Madara tanárúrat mindig is a Pokol legmélyebb bugyrából valónak tartották a diákok. Kegyetlen dolgozat és feleltetési rendszere volt, a legapróbb pontatlanságra sem adott semmit, még egy kegyelem fél, esetleg egy egész pontot sem. Keményen követelte az anyagrészek tanulását, ha pedig valaki nem tanult, azt egész órán baszogatta. Ha pedig valakit puskázáson kapott... Az egész padsor amiben ült, karót kapott és szigorúbbra vette az értékelésüket. A te szívedhez viszont a kulcs pont ez volt. A korodbeli gyökerek nem tudták annyira megmozgatni a fantáziád, mint ahogyan azt a történelem tanárod tette veled. Az első évedben igaz, hogy féltél, s kissé még tartottál is tőle, de a második éved félévétől mégis boldogan mondtál neki igent, egy délutáni korrepetáló órán arra a kérdésre, miszerint lennél-e a párja.

Nem volt publikus a kapcsolatotok, hiszen mind a ketten tisztában voltatok azzal, hogy az állásával és a hírnevével játszik, s teszi mindezt kockára érted. Így hát csak és kizárólag a négy fal közt kivételezett veled odahaza. Bár neki nem tetszett, hogy hazudsz a szüleidnek arról, hogy hova jársz-kelsz ennyit, belátta, hogy nincs más megoldás, tekintve, hogy a szüleid igazi gazdag család tagjai voltak, s egy jómódú fiúhoz szántak... A te korosztályod környékéből. Azt viszont nem engedhette, hogy eltiltsanak tőle, hiszen te voltál a szeme fénye, az első és az igazi szerelme. Az pedig, hogy titkolnia kellett ezt mások elől, mindig rosszkedvűvé tette, elvégre legszívesebben világgá kürtölte volna, hogy neki van a legszebb és legokosabb barátnője az egész világon. Ami pedig az együttléteket illeti... Akármilyen kanos is, nem nyúlt hozzád soha. Meg akarta várni, hogy betöltsd a 18. életéved, s a születésnapodon tervezte megtenni veled, ezzel felejthetetlenné téve azt a napot.

A valentin nap közeledtével egyre gyakrabban jártál át hozzá, s többször töltötted nála az éjszakát is. Mind a ketten szerettétek -még ha ő titkolta is- hogyha egymás karjaiban aludhattok. Iskola után hazavitt téged, mármint magához, s neki is kezdtetek a szokásos kávézgatásnak, amit te csináltál.

- Fáradtnak tűnsz.- tetted le elé a bögrét, majd vele szemben leültél, s belekortyoltál a barna löttybe.

- Az is vagyok..- dörzsölte orrnyergét miután levette a szemüvegét.- Nem hittem, hogy ennyire le tud fárasztani az, hogy büntetési módszereken agyalok a seggfej rendbontóknak.

- Akkor kicsit kevesebbet gondolkodj ezen.- kuncogtál fel.- De legalább már csak a holnapi nap, aztán hétvége. Aztán lassan valentin~

- Ne is emlegesd... Üzlet szaga van még mindig az egész ünnepnek.- zsörtölődött.- Én az év minden napján szeretlek, nem csak azon az egy napon..- kezdett neki a kávéjának, de te majdnem megfulladtál a félrenyelt adagodtól. Vörös fejjel köhögtél, mire szerelmed felkelt és megpaskolta a hátad.- Na mi az?- jelent meg egy önelégült mosoly az arcán, ahogy abbahagytad a krákogást.
- Semmi-semmi...- legyintettél.- Csak... Um... Mindegy.. Én is így vagyok ezzel.

- Tudom Pöttöm.- csókolt homlokodra, s visszaült meginni, ami még a bögréjében volt.

- OI! Tudod, hogy nem szeretem, ha így hívsz...!

- Igen, tudom.- kacsintott rád.- Itt alszol ma?

- A szüleim amúgy is éjjelesek, szóval persze. Majd még haza kell menjek, hogy a látszat meglegyen, de utána jövök.

- Elvigyelek majd?- kérdezett rá miközben a mosogatóba tette a bögréjét.

-  Hagyd csak, van lábam.- legyintettél.