Anime one shots I. (Befejezett)

Hizashi Yamada x Aomina Nova; Hibáztam

KrilimoKrom kérésére itt is az új rész, remélem tetszik ^^ A rajz élőben valahogy jobban nézett ki amúgy xDD Sorry érte ><

A hősi lét szívás. De az, hogy sikerült belerángatniuk engem abba, hogy elvállaljam a tanári szakot, na az még nagyobb szívás. Lassan a harmincat ütöttem és kezdtem kibukni a sok pofázó gyerektől. Hiába próbáltam azt, hogy tartsanak tőlem, szinte semmibe vettek. A képességem rosszabbik felét pedig ha akarnám se engednék, hogy használjam, vagy repülhetnék a suliból, ami azért igencsak jól fizetett mindig is, így nem akartam otthagyni. Szóval nem is csoda, hogy a nap végére teljesen elfáradok, de ne testileg, sokkal inkább lelkileg. 'Zashi mindig próbált valamennyi energiát csempészni belé, de ez az esetek nagy részében nem jött neki össze.

Hizashi és én már a gimi utolsó évétől kezdve együtt voltunk, szóval már jó 10 éve, ami azért nem semmi. Imádtam benne mindent, de volt egy titkom, amiről nem tudott. Sem ő, sem bármelyik hős. Ez pedig az volt, hogy Overhaulnak segédkeztem. Az emberiség szinte teljesen elvesztette minden bizalmam és igenis én is szerettem volna azt az újra egységesítést, amiről Overhaul beszélt mindig. Így hát kettős életet éltem, ami nagyon nehéz volt. Minden energiám felemésztettem azzal, hogy mind a két félnek próbáltam megfelelni.

- Aina?- bökte meg a vállam Hizashi, mire hirtelen felébredtem.

- É-ébren vagyok!

- Most már biztos. Jól vagy? Mostanság nagyon fáradékony vagy.- fürkészte az arcom aggódva a férfi.

- Jól vagyok, persze.- mosolyodtam el.- Ne aggódj miattam.- nyomtam csókot ajkaira.- Csak nem tudok túl sokat aludni.

- Vegyek esetleg valami alvás segítőt? Rossz látni, ahogy végig zombulod a napot.

- Minden rendben, tényleg. Hamarosan helyre fogok jönni.

- Ha nem, elfurikázlak az orvoshoz, rendben?- karolt át az ágyon ücsörögve.

- Hogyne.- kuncogtam fel és szorosan hozzábújtam.- De tényleg feleslegesen aggódsz értem.

- Ha adsz okot arra, hogy ne aggódjak, akkor nem fogok, elhiheted.- puszilt s hajamba.

- Um, amúgy mennyi az idő?

- Fél 7. Miért?

- Oh baszki...

- Mi az? Oh, fel kell venned az unokahúgod a különórájáról?

- Pontosan.- kezdtem el gyorsan készülődni.-  Sietek haza, szeretlek 'Zashi.- dobtam a levegőbe egy puszit, mielőtt még őrült tempóban ki nem futottam a cipőmért és a kabátomért, valamint a kocsikulcsért.

Gyorsan kisiettem az autóhoz és sietően bekötöttem magam, majd már indítottam is a járművet és elindultam. Persze az unokahúgos maszlag csak egy kifogás, hogy 2 naponta ilyentájt ne kelljen magyarázkodnom, hogy hova megyek. Hisz nyilvánvaló, hogy dolgozni, csak arról neki nem kell tudnia. Semmiről nem kell tudnia senkinek, aki nem Overhaul keze alatt dolgozik, ez volt az elvem. Egyébként szerettem Chisaki keze alatt dolgozni, nem volt rossz ember, csak rosszul értette meg magát másokkal. Az már más kérdés, hogy szegény Erivel miket csinált, de az nem az én dolgom. Nekem csak gyógyítanom kellett őt, ha esetleg Chisaki nem végzett tökéletes munkát az összerakásakor. Chisaki olyan volt nekem, mint egy családtag, nem véletlen hagytam, hogy bevegyen a csapatba. Jól jöttem neki és viszonylag ő is nekem, hiszen nagyon hasonlított a halott bátyámra, külsőleg legalábbis eléggé.

Mikor megérkeztem leparkoltam, majd kiszállás után megnyomtam a csengőt. Persze tudták, hogy én vagyok az, így egyből be is engedtek. Nyugodtan sétáltam a bejárati ajtóhoz, onnan pedig befelé a házba, egyenest Chisaki irodája felé.