Anime one shots I. (Befejezett)

Osamu Dazai x Reader; Közös öngyilkosság

_koharu_kawaii_girl_ kérésére itt is egy új rész. Remélem tetszik! ❤❤😘 (egyébként ezt telefonról írtam szóval a helyesírási hibákért senki ne kövezzen meg pls, köszi!)

Néha nem a legegyszerűbb ha Doppo Kunikida kishúga vagy. Az örökösen féltő bátyád egyáltalán nem akart belemenni, hogy vele dolgozz, de végül (3 hónap könyörgés után) belement, hogy irodai munkás lehess nála.

Nem a legjobb a papírmunkával bajlódni, de jobb mint a semmi, szóval panaszra okod nem lehet.
Na meg persze így találkoztál Vele. Osamu Dazai, az a fickó aki imád bátyád idegeire menni. Aranyos, öngyilkos hajlamú ugyan de téged ez mit sem zavar. Egyszer-kétszer már te is próbálkoztál vele.

- Hol van a kedvenc irodai munkásom? Áh hát itt vagy [Név]-chan!- ölelte át hátulról nyakad miközben te a monitort bámultad.

- Ohayo Osamu-kun!- mosolyodtál el. Kellemes parfümjét megérezve visszafojtottál egy sóhajt. Mindig is tetszett neked, de sosem mertél közeledni felé.

- Még mindig szingliként?- huppant fel írósztalra, így lelökve egy nagyobb kupac papírt.

- Dazai!- hallottad meg bátyád hangját. Sóhajtva felkeltél székedből és leguggolva elkezdted összeszedni a papírokat.

- Hagyd csak Doppo-nii..- sóhajtottál magadhoz ölelve a papírokat.- Jobban kellett volna figyelnem ezekre.

Ültél vissza a bőrszékbe, s eltetted biztosabb helyre a lapokat. Közben persze bátyád kiselőadást tartott arról, hogy nem kellene mindenért magad okolnod és egyebek. Mint mindig, most sem figyeltél a hegyi beszédre. Sosem izgatott, hogy ilyenkor mit hablatyol össze-vissza.
Gondolataid csak és kizárólag a sötétbarna, kissé hullámos hajú fiú körül keringtek. Arra a gyönyörű, barna szempárra, helyes mosolyára, mely néha egy kisfiú mosolyát idézi fel benned.

Tökéletes volt. Számodra, teljesen.

- [Név]! Figyelsz te rám?- zökkentett ki gondolat menetedből Doppo.

- Persze Doppo-nii. Ne legyek ennyire szétszórt, ha Osamu-kun rosszat csinál ne vállaljam magamra, csapkodjam meg és a többi maszlag. Nii-san, Osamu-kun most se csinált semmit, csak felült az asztalra. Én raktam rossz helyre a papírokat, ne őt cseszd le!- mondtad érzelemmentes arccal.

Imádtad a bátyád, gyakorlatilag mindennél és mindenkinél jobban. De túlságosan anyáskodó és néha teljesen kiakaszt.

- [Név]!- haja égnek meredt idegességében, mire csak elkuncogtad magad. Lábujjhegyre állva nyomtál puszit arcára és megpaskoltad hátát.

- Néha vedd észre, hogy én is hibázhatok.

Azzal kimentél, hogy csinálhass magadnak egy jó nagy adag kávét. Rád is fért, egész éjjel forgolódtál.

- Mmmh nyami!- nézted csillogó szemekkel koffein adagod majd nagyot kortyoltál belőle.

- Izé.. [Név]-chan?- jött be a kis konyhába Dazai.

- Hm? Mondd csak!- mosolyogtál rá.

- Köszi az.. Az előbbit..- vakarta kissé elpirulva tarkóját.

- Áh ugyan! Nem kell megköszönni, tényleg így éreztem.- legyintettél, majd ismét nagyot kortyoltál kávédból.

- Azért mégis kösz..

- Semmiség. Ez a barátok dolga, nem?

Na persze még, hogy barátok.. Ennél nagyobbat nem is füllenthettél volna. Már rég nem csak barát neked ez a srác. De persze ezt az istenért sem vallottad volna be neki.