Anime one shots I. (Befejezett)

Eren Jaeger x Reader; Első csók

Kurosaki_Yumi kérésére. Bocsi, hogy csak most hozom, de remélem tetszik ❤💕

Magántanulónak lenni a világ egyik legjobb dolga. Kivéve azt az egy szempontot, hogy így nehezebben szerzel barátokat. Mondjuk azok kinek kellenek, hogyha van egy kutyád?

Egyetlen barátod, a még alsó osztályban megismert Jean volt. Ő olyan volt neked mint egy bátyj, ha már igazi nem lehet, beérted vele is.
Egy "kellemes" hétfői napon tiszta sebesen állt az ajtód előtt, mire benned megállt az ütő.

- Veled meg mi a fasz történt, te szerencsétlen balfasz?- kérdezted végigmérve a fiút.

- Csak Jaeger.

- Hogy kiger?- kérdezted mit se értve az egészből.

- Az a taknyos kis nyomorult az osztálytársam és mivel irritál a pofája neki mentem a szünetben.

- Szóval akit annyira lenézel, az vert így meg. Jó hozzáállás Jean..- mondtad unott hangon, karjaid összefonva magad előtt.

- Persze, szólj csak be.. - forgatta meg szemeit.

- Még szép! Ahj.. Gyere be te seggfej, lekezelem a sebeid.- húztad be a házba, azon belül pedig a fürdőbe.- Csüccs!

Jean pedig felpattant a mosógépetekre. Csendben figyelte ahogy kiveszed a tükrös szekrényből az elsősegély dobozt.  Leraktad a dobozt mellé, a szennyestartóra és nagyot sóhajtva vizslattad az arcát. Végül nekiláttál.

- Akárhányszor felszisszensz vagy kiabálsz, pofont kapsz. Értve?- mondtad rá sem nézve, a vattát a fertőtenítőbe mártogatva. Jean próbált nem hangot kiadni, akármennyire is csípte a sebét, de természetesen ez nem éppen sikerült neki. Aminek pofon lett a vége.

- [Név], nem hiszelek el! Hagyd már abba a pozosásom!- csattant fel, mire te csak újra megpofoztad, egy faarc kíséretében.

- Csend legyen. Örülj, hogy egyáltalán lefertőtlenítem és bekötözöm, seggfej!- morogtad idegesen és az utolsó sebet is bekented a barna löttyel, nekiálltál leragasztani a sebeket.

Jean csendben tűrte amit csinálsz.

- Te [Név]...

- Hm?

- Nem akarsz átjönni hozzánk a suliba? Ha kell, megvédenélek.

- Nem. Jó így nekem..- sóhajtottál fel.
Az iskolai élet számodra olyan fogalom volt, amiről csak a fájdalom és szenvedés jutott eszedbe. Alsó osztályban is mindig ő volt az egyetlen aki megvédett. Mindenki más csúfolt, szekált és bunkóskodott veled. Épp ezért nem mertél vissza menni az iskolai közösségbe, hiába tudtad (legalábbis remélted) legbelül, hogy most már nem lenne probléma.

- Figyelj [Név], ez így nem mehet tovább. Merj lépni!- fogta kezei közé arcod.

- Még átgondolom..- mosolyodtál ál halványan, ami már sokat jelentett a fiú számára.

Másnap az iskolában idegesen ácsorogtál a leendő osztályod előtt. Kicsípted kissé magad, elvégre mégis ez az első napod itt. Hasadban milliónyi kis pillangó repkedett, amiket legszívesebben lelőttél volna.

A tanár belépett az osztályba, te pedig követted őt. Fejed leszegve álltál meg a tanár mellett, aki bemutatott téged az osztálynak.

- Fogalalj helyet kérlek Eren mellett.- hanzott el a bűvös mondat a tanár szájából.

Egy barna hajú srác emelte fel a kezét, amiből tudtad, hogy valószínű ő lesz az a bizonyos Eren. A terem hátuljában ült, mellette egy üres hely díszelgett, ahová leültél.

- Eren Jaeger. Örülök a találkozásnak!- mosolygott rád, mire a hasadban eddig egyre csak növekvő gombóc, csökkenni kezdett.

- [Teljes Név], úgyszintén.- mosolyogtál rá.- Várj... Te vagy az a Jaeger, aki megverte Jeant?- kerekedtek el szemeid.

- Hát igen..- nevetett fel kínosan.- Ilyen rossz a hírem?

- Csak tőle hallottam rólad. De most így látva téged... Nem csoda, hogy megverted.

- Hé!- nézett hátra idegesen Jean, mire elkuncogtad magad.

- Bocsi, ezt muszáj volt.

- Ismeritek egymást?- kérdezte Eren, le nem véve a szemét rólad.

- Ühüm!- bólintottál.- Jean és én még alsóban lettünk nagyon jóban. Azóta pedig egyre nehezebben vakar le magáról!- vigyorogtál a felnyírt hajúra, aki csak megforgatta a szemét, egy mosollyal az arcán.

- Mintha próbálkoztam volna.

- Valld be, hogy akartad!

- Dehogy akartam!

- Dede! Rajtad átlátok mint egy tiszta ablakon!- bökted meg mellkasát.

- Feladom!- emelte fel kezeit megadóan.

- Há! Ellenem nem nyerhetsz!

- Együtt vagytok?

- Mi?- kérdeztétek egyszerre, majd egymásra, Erenre és megint egymásra néztetek.

- Ezzel? Soha!- nevettétek el magatokat, amit Eren egy értetlen pillantással díjjazott.

- Ő csak a világon a leges legjobb haverom.

- Ja, de ha kikezdesz vele.... Halott ember vagy!

- M-Mintha tervben lett volna..!- pillantott félre idegesen a barna hajú, amit megmosolyogtál.

~ Time Skip ~

Mivel Eren a padtársad volt, így jó sokat beszéltél vele. Nagyon jóban lettetek és bár nem igazán akartátok, de mindketten lassacskán kezdtetek egymásba habarodni. Mivel Eren volt az osztály bohóca és rendbontója, így egy párszor téged is belerángatott dolgokba, de egyáltalán ne bántad.
Így volt ez aznap is. Kicsit megvicceltetek egy olyan tanárt, akit nem igazán kellett volna, szóval nevetve futottatok előle. Egészen az iskola kertjéig sprinteltetek, ahol már biztosak voltatok benne, hogy nem követ. Lihegve támaszkodtatok a térdetekre, majd egymásra nézve, mindkettőtöket elkapja a röhögőgörcs.

- Ilyen kis dolgon kiakadni..- nevettél a földön ülve.

- Na hát igen.- kuncogott Eren is, s leült melléd.

- De jó volt, azért.- támaszkodtál meg hátul tenyereden.

- Nagyon is.- mosolygott rád a fiú. Mélyen egymás szemébe néztetek és lassan minden megszűnt körülöttetek.
Eren lassan közelebb csúszott hozzád, amit te kissé elpirulva figyeltél. Közelebb hajolt hozzád, te pedig nem hajoltál el. Nagyon is szerettétek volna, ha a csók megtörténik.

A barna hajú fiú kezedre tette sajátját és egyre közelebb hajolva hozzád, megérezted leheletét a szádon. A távolságot lassan megszüntette és gyengéden össze illesztett ajkaitokat.
Elpirulva csókoltad vissza, mire kissé felbátorodott. Nem tartott olyan sokáig, de számodra felejthetetlen volt. Elvégre... Neki adtad az első csókod. Az elsőt, de nem az utolsót.