Anime one shots I. (Befejezett)

Tetsuro Kuroo x Reader x Kei Tsukishima; Nekomába át

Szpisjak kérésére itt is az új rész, remélem tetszik ^^

A Karasunoban mindig is jól éreztem magam. Az pedig, hogy új elsősök jöttek, felkeltették az érdeklődésem. Az évnyitóra legjobb barátaimmal, Noyával és Tanakával mentem, a két crackhead-el, akik mellett alig bírtam a nyitóbeszédet nem végig röhögni. Vihorászva mentünk fel a termünkbe Noyával, ahol a szokásos helyemre ledobva a magam beszélgettem az előttem ülő fiúval.

A napok teltek, végül Noya rávett, hogy menjek el az egyik edzésükre, ahol már az elsősökkel gazdagodtak. Persze egyből belementem, mert imádtam nézni, ahogy gyakorolnak. Szóval a fiúval oldalamon, röhögcsélve nyitottunk be a nagy csarnokba, majd köszöntünk a többieknek.

- Oh, nahát! Több az új, mint vártam!- mosolyogtam vidáman.- Jó sok munkátok lesz velük, Daichi.- bökdöstem meg oldalát vigyorogva, mire mosolyogva sóhajtott.

- Hát az egyszer biztos, [Név]-chan..

- Jól viseled majd gondjaikat, Kapitány!

- Köszi.- mosolygott le rám.

- Oi, első évesek!- kiabáltam, mire felém kapták a fejüket.- A nevem [Teljes Név], a Karasuno csapatának pótmamája, ha Suga nincs jelen. Mit szólnátok, ha az edzés után átjönnétek hozzám, rendelünk kaját és ismerkedünk? Így az egész csapat!

A válaszok megoszlóak voltak, de végül mindenki belement. Az edzés lement, a szemeim le sem bírtam venni a szőke, szemüveges elsősről, valami megfogott benne. Miután befejezték az edzést, letusoltak, átöltöztek és indultunk is hozzám. Tekintve, hogy az apámnál éltem, akinél nem volt szokatlan, ha éjszakás volt, a csendes, üres lakásba értünk be. Egyből villanyt oltottam és ahogy ledobtam a cipőm már mentem is bekapcsolni a tvt a nappaliban és a bőrfotelek, illetve a kanapé mellé odahoztam még pár széket, hogy mindenki elférhessen. A rendelés leadta után kezdett oldódni a légkör, elkezdtek beszélgetni egymással. A szőke fiú viszont elvonult a konyhába, így utána mentem. A pultnak dőlve kortyolgatta a gyümölcslevét.

- Elég volt mára a csapatból?- huppantam fel mellette a pultra egy kedves mosollyal arcomon.

- Hát eléggé..- morogta.

- Ha gondolod elmehetsz, senkit nem kényszerítek maradásra.

- Ha már egyszer eljöttem, maradok.- vont vállat, majd ásított egyet.

- Ha aludni szeretnél, van egy vendégszobánk.- a fiú egy ideig csendben nézett maga elé, végül egy aprót bólintott, így megmutattam neki a szobát.

Így találkoztam először a szöszivel, aki belopta magát a szívembe. Másfél hónapra rá pedig már jártunk is. Életem egyik legboldogabb időszakát éltem mellette. Sokat volt nálunk, ahogy én is nála, együtt hallgattunk zenét, mentünk iskolába, majd haza, szünetekben is mindig vele voltam, a semmiből kaptam apró ajándékokat. Boldog voltam.

- Tsukki~!- ugrottam a nyakába az első óra után, mikor berontottam a termükbe.

- Szia [Név]-chan.- simított a karomra, majd egy mozdulattal az ölébe húzott, mire mosolyogva csókoltam meg.

- Mit szólnál hozzá, hogyha ma este elmennénk egyet vacsizni?

- Legyen.

- Szupi!- vigyorogtam boldogan. Ekkor viszont berontott az iskola igazgatója az ajtón. Kapkodta a tekintetét, amely megállapodott rajtam. A torkomra hirtelen gombóc nőtt és rossz előérzetem támadt.

- [Vezetéknév]-chan... Kérem fáradjon velem.

- Ohm.. Máris uram.- bólintottam, majd felkeltem Tsukki öléből, s követtem csendben a férfit az irodájáig. Odabent leültem a székbe, ő pedig velem szemben foglalt helyet.