Anime one shots I. (Befejezett)

Erwin Smith x Reader; Nem csak munkatársak

Hapiness003 kérésére. Remélem tetszik ^^

Erwin Smith... Mindenkinek más dolog jut az eszébe ha meghallják a nevét. Egy azonban mindenféleképpen egyező. Ez nem más mint a 'kitartó' jelző.

Hogy nekem mi jut az eszembe? Nos, kapásból az, hogy segítőkész és becsületes. Na meg aztán az sem elhanyagolható, hogy jóképű.

Mindketten edzők vagyunk a Maple Springs Farm-on.

- [Név]-san, gyere egy kicsit kérlek!- nézett be Erwin a kis iroda féleségembe.

- Már megint nem hallgatnak rád?- mosolyogtam, mire csak sóhajtva bólintott egyet.- Máris megyek!

Álltam fel és egymás mellett sétálva indultunk a kinti ugrató pályához.

A két tinédzser, név szerint Eren Jaeger és Jean Kirstein szokásukhoz híven egymást piszkálták. Armin és Mikasa próbálták elhallgattatni őket a többieket pedig pont nem érdekelte a csetepaté. 

Nagyot sóhajtottam és odakiáltottam a pálya széléről.

- Csend legyen és figyeljetek Erwinre, világos?- húztam össze szemöldökeim. Ezt csak fegyelmezéskor szokásom csinálni, hiszen alapból egy mosolygós lány vagyok.

- Olyan pici [Név]-sensei, lehetetlen komolyan venni!- kiáltott oda Jean.

- Akkor ne engem hanem őt vegyétek komolyan. Én próbálkoztam, de most vár a meló, bocsi Erwin.

- Köszi, majd próbálkozom megnevelni őket. Jó munkát!

- Neked i~s!- integettem vigyorogva és visszaindultam a papírmunkát elvégezni.- Unalmas ez az egész...

Sóhajtottam és előkaptam a mobilom meg a fülhallgatóm és elindítottam a kedvenc számom, ami a [Kedvenc Zene]. Nem tudom mióta hallgathattam a zenéim de már egy jó ideje csinálhattam mivel megláttam, pontosabban megéreztem, hogy valaki figyel az ajtóból.

Oda néztem és Erwin állt az ajtóban.

- Oh, vége is az edzésnek?- mosolyogtam a férfira aki csak mosolygott.- Mi az? Van valami az arcomon?- kaptam hirtelen arcomhoz furcsa képet vágva.

- Nem, dehogy. Csak szeretem hallgatni ahogy énekelsz.

- Hogy mit csinálok?- fehéredtem le egy pillanat alatt.

- Jól hallottad Bitsy-chan! Halkan énekelgettél.

- Szólhattál volna, hogy itt vagy!... Ahj.. köszi!- mosolyodtam el végül.

- Na ez az a [Név]-san akit szeretek! Ebédidő van, lenne kedved meginni valamit?

- Ühm... hát én még nem végeztem a munkával.- húztam a szám, mivel tényleg alig haladtam vele mert az éneklés kicsit elvonta a figyelmem.

- Akkor hozzak esetleg valamit?- ajánlotta fel kedvesen. Átgondoltam és végül inkább felálltam a székről.

- A munka várhat!

- Remek!

Mosolyodott el halványan a férfi és egymás mellett sétálva (Ő sétált, én szökdécseltem) jártuk a várost valami jó kis kajálda után.

- És itt a gerlepár!- ugrott nyakunkba valaki.

- Zoe?- keltem fel a földről mivel akkora lendülettel jött, hogy az ütközéskor elvesztettem az egyensúlyom és földet fogtam.

- Jajj, ne haragudj rám [Név]-chan, nem direkt volt!- segített fel a földről szemüveges barátnőm.

- Köszi és semmi baj!- mosolyogtam aztán átöleltem.- Szia Levi-san!- intettem a komor férfinak.