Anime one shots I. (Befejezett)

Denki Kaminari x Reader; Esélytelen

Anime_Kpop_Fnaf_fan kérésére, remélem tetszik ^^ Gyerekek, esküszöm nem tudom mi van velem xD Az előző részt is 2 órán belül megírtam, ahogy ezt is. A Kacchanos folytatásába már csak az idő miatt nem fogok bele xD Kis infó a sztoriról: A jelenetünk eleje (dőlt betűs részek) az általános iskolában játszódnak, ahol Kaminari és Reader-chan osztálytársak. Eskü nem tudom, hogy miért írok ilyen részeket a mai nap, pedig nem ért szerelmi bánat xD 

Kaminarit az iskola legmenőbb, leghangosabb, legfurább, legbajkeverőbb és nem utolsó sorban a leghelyesebb fiújának tartják. Az iskola legszebb lánya azonban rá se hederít, pedig a fiú teljesen odáig van érte. Legnagyobb bánatomra. Denki és én gyerekkori legjobb barátok vagyunk, így nem volt kérdéses, hogy ugyanoda jelentkezünk, mind általános-, mind középiskolára nézve.

Egyetlen utcával lakik felettem, szóval mindig, minden egyes nap együtt megyünk iskolába, valamint együtt megyünk haza. Mindig falazunk a másiknak és segítjük egymást. Sosem hátrálunk ki egyetlen egy helyzetből sem, ha a másik nyakig van a szarban. Sose titkolózunk egymás előtt és örök barátságot fogadtunk. Ez volt a mi kis eskünk. Én azonban megszegtem. Hisz van egy titkom. Egy bazi nagy titkom. Mégpedig, hogy halálosan beleszerettem.

-  [Név]-chan, jól vagy? Figyelsz rám?- lengette meg kezét a fiú a szemeim előtt, ami visszarántott a kegyetlen valóságba. Megráztam a fejem, majd arcomból kitűrtem a tincseim, s bólintottam egyet.

- Hogyne. Mei-chanról van szó megint, hogy milyen csinos volt.

- Azzal már fél órája végeztem. Most arról van szó, hogy nyílt egy új kávézó a közelben. Van kedved megnézni milyen [Kedvenc italod]-at kínálnak?- mosolygott kedvesen a fiú, mire arcomra halvány pír kúszott fel.

- De, miért is ne? Mikor megyünk?

- Milyen kérdés ez? Még szép, hogy ma!

- De... Nincs nálam most pénz.- szorítottam kicsit táskám pántján. Reggel nagyon siettem, így azt elfelejtettem betenni. Bár nem is nagyon érdekelt, sose veszek semmit. Erre tessék! Egyszer felejtem otthon a tárcám és elmennénk valahova..

- Jaj te butus! Meghívlak.- küldött felém egy szívolvasztó mosolyt.

- Biztos nem jelent gondot? Holnap behozhatom a tartozá-

- Biztos, hogy nem fogod kifizetni, [Név]-chan!

- Túlságosan jószívű vagy, Denki.- mosolyodtam el.

- Csak szimplán szeretlek. Így ez csak természetes.- nyomott puszit homlokomra.- Na, irány akkor a kávézó!- fogott rá hideg kezeimre, s együtt indultunk el.

Neki szinte ez már mindennapos. Napi százszor elmondja, hogy szeret, ölelget, puszilgat, kézen fogva sétálgatunk... Sokan azt hiszik ez miatt, hogy egy párt is alkotunk. Milyen jó is lenne... Maga az álom. Mégis hálás vagyok. Hálás, hiszen legalább magam mellett tudhatom ezt a kis szőke buzgómócsingot, aki annak ellenére, hogy sokszor akaratlanul is megbánt, mindig itt van nekem és fényt hoz az életembe.

- Szerinted fel kéne adnom?- kérdezte meg a fiú, mikor már bent ültünk a hangulatos kis kávézóban, kedvenc, kikért italainkat szürcsölgetve.

- Mármint mit? Mire célzol?- néztem rá összevont szemöldökkel.

- A Mei-chan ügyet. Bármit teszek, nem vesz észre. Semmi jelét nem mutatja vonzalomnak...

- Én azt mondom, hogyha ennyi idő alatt nem vette észre, hogy mennyire aranyos, imádnivaló, kedves, tökéletes és csupa energia vagy, akkor vak. És egyáltalán nem is érdemel meg.