Anime one shots I. (Befejezett)

Bakugo Katsuki x Reader; Tábor a tanyán

Arnylany kérésére itt is az új rész, remélem tetszik ^^

Ahogy minden napom, ez is ugyanúgy kezdődött. Kora hajnalban a kakas szóra ébredve keltem ki puha ágyamból. Pizsamám lecseréltem egy fekete pólóra és egy fekete lovaglónadrágra, majd hajam felkötöttem egy szoros copfba, fogam megmostam és mentem is ki a konyhába reggelizni. Apa már épp tolta magába a kávéját és a vajas, sonkás pirítóst, miközben anyu csinálta a tükör tojásokat reggelire. 

- Jó reggelt!- mosolyogtam, majd egy-egy puszit nyomtam szüleim arcára, mielőtt leültem volna az egyik székre az asztalnál.

- Hogy aludtál, Kincsem?- nézett rám apa halvány mosollyal arcán.

- Egész jól. Ma jön az az osztály, igaz?

- Ahogy mondod. Majd dél környékén érkeznek. Biztosan remek gyerekek jönnek majd. Talán pár új barátra is szert tehetsz majd.- lelkesedett fel anya.

- Jól megvagyok én így is..- motyogtam a körmöm piszkálva.

- Az etetést intézed majd, kérlek? Ma Haru nem ér rá, randevúja lesz.

- Persze.- mondtam szűkszavúan. Tudtam, hogy azon a napon nem számíthattam a férfiú segítségére, hiszen előző napon eldicsekedett, hogy talált egy aranyos lányt mikor elment beszerezni a kedvenc joghurtomat a városból, így másnap ne számítsunk rá. Ő volt az egyetlen a szüleimen kívül akivel nem vagyok olyan hallgatag, mint egyébként szinte bárki más közelében. Igaz, hogy vele sem beszéltem olyan sokat, de jelentősen többet mint a bólogatások és az egy- vagy párszavas válaszok. Apa barna hajába túrt, melyben már kezdtek megjelengetni az ősz szálak, de az összhatáson ez sem rontott. Sosem tagadtam, hogy apám a korához képest igazán jól nézett ki. Dús, sötétbarna hajában habár pár ősz szál megtalálható volt, nem volt feltűnő, arca keskeny volt, igazán férfias állkapcsa volt. Arca szinte mindig borostás, nem borotválkozott sokat. Szemeim tőle örököltem, teljes mértékben, ugyanolyan [Szemszín]-ben csillogtak íriszei, amilyenben az enyéim. Édesapám volt a falu leghelyesebbnek tartott férfija, erre pedig akaratlanul is büszke voltam. Imádtam őt, a karjaim is odaadtam volna a vele eltöltött percekért. Ő volt az a szüleim közül, akihez a legközelebb álltam, mert ő mindig mellettem volt. Anyám egy kórházban dolgozott a városban nővérként a képessége miatt, így őt nem mindig láttam, hisz fenntartott ott egy házat, ha sokáig kellene maradnia akkor ne kocsikázzon 2 órát feleslegesen.

Reggelizés közben nem igazán beszélgettünk, csak egy nagyon keveset. Beraktam a mosogatóba a tányérom, majd mentem is a reggeli kis körutamra, ahol minden állatnak, aki a tanyánkon élt, megetettem és szokásomhoz híven jó reggelt köszöntem nekik. Nálunk szinte minden állatnak van neve, még kisebb koromban volt hobbim minden állatot elnevezni, így ez már szokássá vált, hogyha jön egy új állat, vagy születnek, akkor a nevüket én adom. Képességem miatt pedig ez csak még inkább kötődést jelent számomra.

Ahogy mindenkinek odaadtam a takarmányt és öntöttem friss vizet az itatókba, nekikeztem beszedni a földön azokat a növényeket, amik az ebédhez kellettek. Pont mikor végeztem és a kosárban vittem a házba a finomságokat, az osztály busza befutott a kapunkon. Így hát sietősebbre vettem a lépteim, hogy szólhassak az apámnak, hogy megjöttek a diákok.

- Itt vannak.- tettem le az asztalra a kosarat.

- Oh, köszi, hogy szóltál Kicsim.- mosolyodott el, majd kikocogott a társasághoz. Én nem tartottam jelentőségteljesnek a megjelenésem, így nem is követtem. Helyette pedig a mosogatónál elkezdtem lemosni a földes zöldségeket. Csendesen sikáltam le róluk a koszt, mikor apa bevezette a csoportot a konyhába.- Itt található a konyha. Ha esetleg nem férnétek el a vendégeknek szánt házban, akkor nyugodtan ide is jöhettek enni. Ő a lányom, [Teljes Név], ha kérdés van, hozzá nyugodtan fordulhattok. A lovagló foglalkozásokat ő tartja majd.- kezem gyorsan megtöröltem egy konyharuhában, majd megfordultam és meghajoltam az osztály előtt.