Anime one shots I. (Befejezett)

Tyki Mikk x Reader; Megígérem

Anime_Kpop_Fnaf_fan kérésére megszületett ez a rész is. Látom nem csak én vagyok oda meg vissza Tyki-ért ❤ Remélem tetszik :3 😘

- [Név] hoznál egy kis kenyeret meg gyümölcsöt kérlek?- szólt nekem a szobámba anyám.

- Persze anya, megyek.- álltam fel az asztaltól ahol rajzoltam. Hogy mit?

Már három napja egy bizonyos férfi jelenik meg álmomban.

Elegáns öltözet, kesztyű, egy anyajegy a bal szeme alatt díszelgett, sötét, hullámos haj, sárga szemek és a homlokán fekete szimbólumok.

Felvettem a cipőm és indultam is a piacra.

Gyors léptekkel sétáltam mivel a legfrissebb és legszebb almákra fájt a fogam.

- Oh, ezek finomnak néznek ki. Kérhetek egyet ezek közül?- kérdezte a nénit egy férfi. Egy nagyon ismerős férfi. Felkapott egy almát majd az asszonynak odadobta a pénzt.

- Köszönöm!- mosolygott a nő.

Szemeimmel végig a férfit néztem és fel sem tűnt, hogy megálltam.

- Oh? Valami baj van?- nézett rám furán a kalapos mire fülig pirultam.

- Ne-nem semmi! Cs-csak nagyon i-i-ismerős volt va-valahonnan!- dadogtam zavaromban amin ő jót mosolygott.

- Valóban? Na és honnan?

- N-nem tudom..- hajtottam le a fejem.

- Ezt bízzuk a sorsra!- "paskolta" meg fejem.- Meghívhatlak esetleg egy kis almára? Nagyon finom.

- Igen, vegyetek még amíg még lehet itt kapni.

- Hah? Ezt hogy érti a néni?- néztem az öregasszonyra úgy, hogy kikukucskáltam a férfi mellett.

- Azt mondták maradjunk ma bent a házban a nagy lövések miatt. Ezért zárom le nemsokára a boltot.

- Valóban? Pedig én erről nem is tudtam...- gondolkodtam állam fogva.- Mattaku! Ha anyám többet mesélne nekem...- sóhajtottam fel.

- Ez esetben meghívlak. Mennyi almát kérsz?- mosolygott kedvesen az idegen.

- 1 tucatot, ha lenne kedves uram és asszonyom.

- Válogasson csak kedvére fiatal hölgy!

- Köszönöm!- mosolyogtam és keresni kezdtem a legszebb darabokat.

Miután megtaláltam az ismeretlen kifizette én pedig újra megköszöntem neki.

- Merre tartasz?- lépkedett mellettem a férfi.

- Még kell kenyér, szóval a pékhez. Eto.. még a nevét sem tudom uram.

- Oh, igaz is! Elnézést az udvariatlanságért csak elvarázsoltál.. Tyki Mikk.

- [Teljes Név]! Örülök, hogy megismerhettem!- mosolyogtam fel Tyki-re.

- Hát még én...

Mosolygott ő is.

Aznap elkísért mindenfelé amerre még dolgom volt valamint csak teljesen céltalanul bolyongtunk a városban belemerülve a beszélgetésbe.

Elég sok mindent megtudtam róla na meg persze ő is rólam. Nagyon jól éreztem magam, valamilyen furcsa érzés azt súgta nekem, hogy mellette biztonságban vagyok.

Azóta egyre többet találkoztunk és szép lassan egy párt is alkottunk már.

A nehéz napok első fele viszont csak akkor kezdődött.. Fél évre rá, hogy együtt voltunk.