Anime one shots I. (Befejezett)

Suzuya Juuzou x OC; Jómadár

littlered0607 részére itt is van ez a rész, remélem tetszik!❤❤😘 A rajzot én csináltam btw (azokkal a lábbakkal nagyon nem vagyok kibékülve, jó aránytalanok lettek..😭)

Hamada Natsuko vagyok, ghoul, vidáman jelentkezem! 18 éves vagyok de még mindig jobban hasonlítok egy gyerekre mint egy felnőttre. Na de vissza.. ghoul? Az ám! De nem tudjátok elképzelni mennyire szeretnék ember lenni. Nekik sokkal jobb, ehetnek rendes ételt és nem kell másokat megölniük ahhoz, hogy táplálékhoz jussnak.

Próbálok minél jobban beilleszkedni a társadalomba és nem sokat ölni.

- Natsuko-chan!- integetett barátom, Juuzou az Egyetem kapuján.

- Hmm? Oh, szia!- mosolyogtam rá majd el is tettem dolgozat papírjaim a táskámba.- Na mizu?- öleltem meg boldogan a fehér hajú fiút.

- Majdnem elkaptunk egy ghoult.. Ennyin múlt!- mutatta azt a bizonyos "ennyit" a mutató- és hüvelykujja között.

- Te minden nap elkapsz egyet.. csak nem úgy ahogy szokás!- pusziltam meg arcát mire elpirult de továbbra is megmaradt bohókás természete.

Most biztos van egy kérdés a kis buksitokban. Ő egy olyan szervezetben van benne amely a fajtámra vadászik, ő mégis velem van és titokban tartja kilétem. Hogy lehet ez?

Na ez egy igazán érdekes kis történet, szeretnétek hogy megosszam veletek? Valószínűnek tartom, szóval le is írom.

17 éves voltam mikor rajtakaptak. Éppen egy kislányt szemeltem ki és el is kaptam egy kihaltabb utcában. Véres arccal néztem a fényforrás felé, ami felém világított. Kezem arcom elé emeltem és hunyorítottam hátha jobban látok.

- Most megvagy!- indult felém az alak.

- Ne! Kérem, én csak életben akarok maradni! Egyedül vagyok! Kérem! Hé, te! Segíts kérlek!- néztem segítségkérőn a mellette ácsorgó fehér hajú fiúra.

Látszott rajta, hogy segítene. Én pedig mivel próbálok csak annyit ölni, hogy ne haljak bele az éhségbe nem is aktiváltam a kaguném. Könnyben úszó szemekkel, sírva próbáltam a fiú felé kúszni.

- Shinohara-san!- közeledett felénk a fiú.

- Mondd csak.

- Hagyd őt kérlek!

- Miért? Embert ölt.

- Az lehet, de nem tűnik túl erőszakosnak. Még a kagunejét sem hívta elő, nem akar megölni minket.

- Igen, ez így van de akkor is-

- Uram.. csak életben akarok maradni.- néztem fel rá még mindig sírva.- Nem szórakozásból ölök embereket mint maguk a marhát, a tyúkot vagy a libát. Maguk, emberek is csak élni akarnak, azt pedig étel nélkül nem lehet. Kérem.. ennyi erővel maguk is gyilkosok. Majdnem mindenki gyilkos, amiért állatok életét veszik el nap mint nap a túlélésért!

- Mhm.. Vállalod érte a felelősséget?- nézett a fiúra, aki bólintott.- Ahh.. ám legyen.- azzal elengedett, sarkon fordult és elindult.

- Köszönöm! Örökké az adósod lesze-

- Ne köszönj semmit!

- Mi?- szeppentem meg. Ahogy belenéztem vörös szemeibe valahogy nem láttam benne azt a gyűlöletet és megvetést mint másokéban. Furcsa melegséget sugárzott és ez megnyugtatott.