Anime one shots I. (Befejezett)

Chuuya Nakahara x Reader; Puha szív

Itt is az új rész Xuonis kérésére, remélem tetszik ^^

Teljesen átlagos voltam, normális életet éltem. Tinédzser korom klisés volt, teli hamis szerelemmel, csalódással, amiket végül feldolgoztam zene formájában. Dalokat kezdtem írni mikor szerelmes voltam vagy mikor csalódás ért, ha valami történt ami megihletett, azonnal nekikezdtem írni. Így hát majdnem 21 éves koromra viszonylag híressé is váltam, kiadtam egy lemezt is, s karrierem csak felfelé ívelt, szárnyaltam.

Így találkoztam vele.

Épp volt egy kisebb, fellépésnek sem mondható előadásom, igazából csak elmentem egy karaoke klubba, s végül a rengeteg ember kérlelt, hogy én is énekeljek, ne csak hallgassak másokat. Így hát felmentem a színpadnak kijelölt helyre, választottam egy zenét, vettem egy mély levegőt, s máris énekelni kezdtem, teljes beleéléssel. Tekintetem végigvezettem a közönségen párszor, mikoris összetalálkozott a tekintetem egy érdeklődve csillogó, szürke szempárral. Egy pillanatra megállt a szívem is, de folytattam tovább törtetlenül a kedvenc dalom. Kértek még pár ráadást, mert élvezték a hangulatot amit teremtettem, én pedig örömmel tettem, amit a közönség kért. Viszont az 5. szám után meghajoltam és a helyemre ültem, hogy igyam is tovább a finom koktélt, amit kértem.

- Szabad ez a hely?- mutatott a mellettem lévő székre a férfi, akivel valahogy folyton összeakadt a tekintetem az "előadásom" alatt.

- Persze, ülj csak le.- mosolyogtam rá, mire helyet foglalt.

- Nagyon szép a hangod. Chuuya Nakahara vagyok.- nyújtotta a kezét, amibe belehelyeztem sajátom.

- Köszönöm. Az én nevem [Teljes Név], örülök a találkozásnak.

- Szintúgy.- csókolt kezet, mire mosolyogva meg forgattam a szemeim.

- Szóval?- néztem rá felvont szemöldökkel.

- Mi "szóval"?- nézett rám értetlenül.

- Egy férfi nem ül át egy nő asztalához csak úgy, minden ok nélkül. Szóval... Mit szeretnél?- dőltem hátra a székemben, érdeklődve figyelve a vöröst.

- Ismerkedni akartam. Felkeltetted az érdeklődésem. Lehetne alkalmat keríteni arra, hogy csak nekem is énekelj, kettesben?- kérdezte végig a szemeimbe nézve, mégis keze combomon felfelé vándorolt.

- Lehet róla szó.- kacsintottam rá, de kezét elcsaptam, s belekortyoltam az italomba.

~~~

Szerintem senkit nem lepek meg azzal, ha azt mondom, hogy a kettőnk története nem ért véget ennyivel, és folytatódott. Mondjuk  találkozni nem tudtunk sokat, azt is csak délelőtt nagyrészt, mivel késő délután és este valamiért rengeteg dolga akadt hirtelen, s bárhogy érdeklődtem felőle, hogy ugyan mi dolga van mindig, lezárta azzal, hogy nem rám tartozik.

- Nos? Mi a véleményed? Még nincs kész, de ez a nyers változat.- néztem rá izgatottan, ahogy abbahagytam legújabb szerzeményem vázlatának előadását. Az ölemben tartott gitárra szinte ráfeküdtem, ahogy figyeltem a férfi arcrezdüléseit.

- Ez egyszerűen elképesztő volt, nincs mit szépíteni rajta. Befutó lesz.

- Tényleg így gondolod?- csillantak fel szemeim, mire bólogatni kezdett. A gitárt egy mozdulattal az ágyra söpörtem, s a boldogságtól sikítozva borultam Chuuya karjaiba.- Köszi~!- vigyorogtam rá vidáman.

- Semmiség...- mormogta oldalra fordítva kissé elpirult fejét.

- Akkor is köszi, örülök az őszinte véleménynek.- kuporodtam vissza eredeti helyemre, majd kezembe vettem a kottafüzetem és a ceruzám. Szám rágcsálva kerestem a bibiket a lapon, hogy kijavíthassam és teljes elégedettséggel adhassam ki a dalt a kezeim közül.

- Baszki! Máris ennyi az idő?- pattant fel az ágyamról idegesen, ahogy egy pillanatra ránézett az órára.

- Hova mész te mindig, Chuuya?- sóhajtottam fel csalódottan.

- Majd egyszer beavatlak, de biztosan nem most. Mennem kell, szia [Név]. Majd írok, aztán beszélünk!

Azzal elviharzott. Morogva dőltem hanyatt az ágyon, füzetem ledobtam magam mellé a földre és felordítva fúrtam fejem a párnámba. Zavart, hogy ennyi figyelmet kaptam csak, ahogy a bizalmának hiánya is frusztrált. Persze, nem voltam a barátnője -bárcsak az lettem volna-, de azért ennyi megérdemelnék, nem?

~~~

Bő három évnyi ismerettség, ezen belül pedig másfél év járás kellett ahhoz, hogy beavasson. Lesokkolódtam, mikor megtudtam, hogy maffia tag, de meg sem fordult a fejemben, hogy emiatt elhagyjam vagy rosszat feltételezzek róla, elvégre az igazi Chuuyát ismertem, nekem pedig ez volt a fontos. Sosem engedett belefolyni a munkájába, ahogy azt is megtiltotta, hogy a munkahelyére valaha is betegyem a lábam, mert féltett attól, hogy egy nap elveszítene majd. Ezt pedig tiszteletben is tartottam. Nem is akartam fegyveres, veszélyes fickók közé menni, hogy őszinte legyek.

- Bogyó?- nyomtam puszikat egy vasárnap reggelen, szerelmem arcára ébresztés képpen.

- Mhhh, hagyj aludni...- mordult fel, mire felnevettem.

- Akkor gyere majd ki, csinálok addig valami reggelit, rendben?

- Mhm..

Mosolyogva kiszálltam mellőle az ágyból, majd már csoszogtam is ki a konyhában egy szál ingben, amit az ő szekrényéből csórtam be. Dudolászva főztem le két adagnyi kávét, s neki álltam a reggelinek. Nem piperáztam túl, salátát csináltam tükörtojással és kis cuki virsli polipokkal. Már épp indultam volna be, hogy ténylegesen felébresszem az álomszuszékot, de pont kizombizott a szobánkból. Reggeli, kómás kinézete egyszerűen szemet kápráztató volt; kócos haja az égnek meredezett néhol, egy édes kis nyálcsík is díszelgett az állán, tökéletlenül tökéletes bőre pedig ráncos volt a grimaszoktól, amiket vágott.

- Jó reggelt.- kuncogtam el magam, mire nagyot nyújtozkodva megállt, majd ásított egyet, s csámcsogva lépett elém, szorosan magához ölelve, szinte el is aludt rajtam állva.

- 'Reggelt, gyönyörűm..- dörmögte szexi, rekedtes reggeli hangjával.- Jók az illatok...- motyogta, miközben beleszimatolt a levegőbe.

- Dupla erős kávét kaptál, hogy bírja a nagy maffia boss a kemény napot.- nyomtam puszit tincsei közé, mire fáradtan elmosolyodott.

- Ma nem megyek. A tiéd vagyok, elintéztem azokkal a balfaszokkal, hogy a mai napot intézzék egyedül, nekem van ki vár, kijár nekem a szabi.

- Örülök, hogy így döntöttél.- nyomtam apró, cuppanós puszit szájára, de mikor elhajoltam, ő utánam hajolt, hogy még több apró puszit adjon, ami nagyjából a 20. után csókba forrt.

- Hát még én.- nyalta meg száját egy kaján mosoly mellett.- A nap bármelyik percében részesíthetlek gyönyörben, Ms. Énekes kisasszony.- csókolt nyakamba, mire felnevettem

- Inkább egyél, te kanos seggfej!- toltam el magamtól, s ültem le a székre, hogy nekifogjak a reggelimnek. De mivel nem ült le, visszanéztem rá, így rajtakapva, hogy bámul.- Mi az?

- Zavar, hogy nem zavar az, mennyire megpuhítottál... És, hogy mennyire be tudsz gerjeszteni.

- A végén még valami normális állásban kötnél ki, mert nem lenne szíved ölni.

- Oh azt azért nem, azt élvezem.- vigyorodott el, mire felnevettem.- Azt a szenvedélyem sosem adom fel. Érted megtenném, de tekintve, hogy nem zavar.... Nem zavar, ugye?

- Amíg nem olyat bántasz, aki fontos nekem, addig nem igen. Ez a munkád, el kell fogadnom.- vontam vállat, mire gyors csókot nyomott ajkaimra a férfi mielőtt leült volna.

- Az én csajom! Örülök neki.

- Csak a tiéd.- mosolyogtam boldogan.

- Ha ellent mondtál volna, meg kellett volna öljelek.

- Ugyan, kevés lennél te ahhoz.- vigyorogtam rá, mire felnevetett.

- Szeretném is azt látni.