Anime one shots I. (Befejezett)

Sugawara Koshi x Reader; Elfogadva

Itt is az új rész SugawaraIsMyHusband kérésére, remélem tetszik ^^

Szerettem a gyerekeket, nekem mégsem adatott meg soha, hogy sajátot nevelhessek. Való igaz, hogy az egyetem miatt kissé nehézkes is lett volna még rá is odafigyelni, de örömmel vettem volna az összes akadályt, ha lehetséges volna, hogy egy napon anya legyek. De ez nincs így. Barátaim sorra hagytak el, némelyik azért, mert jobbat talált, viszont a nálam valamelyest idősebb korosztályból azért dobtak el, mert ő nekik szükségük lett volna egy olyan valakire, akitől valóban lehetett volna gyerekük. Így hát feladtam az idétlen kapcsolatok keresését és magamra, illetve családomra fordítottam inkább a figyelmem.

Tekintve, hogy pályafutásom során szépen befutottam, mint író, így a magam ura lehettem valamennyire, amíg képes voltam tartani a határidőket, amiket én szabtam meg munkatársammal, aki ellenőrzi a hibákat az írásomban, addig akkor mehettem el otthonról szellőztetni a fejem, amikor csak akartam. Épp így jöttem kapóra nővéremnek, akinek el kellett utaznia férjével egy hétre, üzleti útra, így rám bízta a csupán 6 éves kisfiát, hogy vigyázzak rá. Mondta, hogy nem lesz sok gond vele, mert nagyon szófogadó fiúcska, valamint délután 2 előtt nem is zavarna sok vizet az ovi miatt, így természetesen bele is egyeztem. Amúgy is szerettem a kis csöppséget, ahogy testvérem is, így nem volt kérdéses a válaszom. Arra a kis időre, Sana, az unokaöcsém pedig hozzám költözött.

Jól megvoltunk kettecskén, plusz a kiskutyám, élveztük az első napunkat együtt, mikor nővérem hozzám hozta egyenest az óvodából. Rengeteget nevettünk és játszottunk, igazi felüdülés volt, hogy volt mellettem valaki. Éjjelre megbeszéltük, hogy megkapja a vendégszobát, de ha esetleg nagyon félne, nyugodtan átjöhet hozzám. Sana határozottan kijelentette, hogy neki aztán semmi félelme nincs és, hogy ő egy nagyon bátor fiú, ám hajnalban arra ébredtem, hogy lassan mellém kucorodott, amitől kicsit elmosolyodtam, s magamhoz öleltem.

Reggel is minden simulékonyan ment, hamar készen lettünk. Nem nagyon figyeltem arra, hogy mit veszek fel, mert úgyse volt tervem az ovin kívül máshova is elmenni, így egy egyszerű fehér farmert és egy laza, vékony kötött pulcsit vettem fel, hajam csak felkontyoltam és az alapvető reggeli műveletek után, már kész is voltam. Nem tudtam, hogy reggeliznek-e majd ott, így azért megetettem vele reggel egy kisebb banánt, s már pattanhattunk is a kocsiba.

- Szeretnél zenét hallgatni?- néztem hátra a gyerekülésben kucorgó fiúra.

- Lehet?- csillantak fel szemei, mire felnevettem.

- Hogyne lehetne! [Név]-néninél mindent lehet! Mit hallgassunk? Jó a rádió?

- Ühüm.- bólogatott, mire nekiálltam keresgélni a csatornák közt, majd mikor jelezte, hogy valamelyik szám tetszik neki, otthagytam, s elindultunk. Énekelgetve telt az utunk, abszolút jókedvben. Mikor megálltam a kocsival, kipattantam és már kapcsoltam is ki unokaöcsém gyerekülését, majd kéz a kézben indultunk meg a nagy épületbe.

- Jó reggelt!- köszöntünk egyszerre Sanaval, ahogy beértünk. Egy fiatal férfi állt az ajtóban, várva az érkező ovisokat.

- Áh, jó reggelt!- mosolyodott el rám nézve, majd térdelt is le a fiúhoz, hogy segítsen neki levenni a cipőjét és átvenni azt bentire.- Téged még nem láttalak vele, általában az anyja vagy apja hozza Sana-kunt.- nézett fel rám mosolygósan.

- Igen, persze, én csak a heti beugrós vagyok. [Teljes Név] vagyok, az anyuka húga, örülök a találkozásnak.- nyújtottam a kezem mosolyogva, mire finoman megfogta kezem, s megrázta azt. Érintése gyengéd és puha volt, férfi kezet még nem éreztem ennyire finomnak.