Anime one shots I. (Befejezett)

Levi Ackerman x Eren Jaeger; Minden jó, ha a vége jó

muffinqueenx kérésére itt is az új rész, remélem tetszik ^^

⫷Eren szemszöge⫸

Egy újabb este, mikor Levi későn tér haza. Szinte már megszokott, mégis minden egyes alkalommal teljesen kikészít. Az aggódás, félelem és harag fortyogott bennem minden egyes alkalommal, mikor hazavártam. Utáltam, hogy nem jelentkezett, hogy nem mondta el, hogy hol volt, csak mindig annyit, hogy "Erwinnel voltam" és kész. Féltettem a kapcsolatunkat, nem akartam elveszteni, de minden egyes este, mikor holt fáradtan tért haza és szinte hozzám sem szólt, csak ment aludni, kiszakított a szívemből és a bizalmamból egy cafatot. 6 éve együtt voltunk, de az utóbbi időben ez ment. Ezalatt a 6 év alatt pedig szinte két kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor mondta, hogy szeret engem. Tartottam attól, hogy megcsal, mert rámunt, talált jobbat, aki nem olyan tapadós, beszédes mint amilyen én voltam. De egy valamit tudtam. Ha talált is mást, az a valaki sosem fogja annyira szeretni, mint én. De kezdtem feladni a harcot, kezdtem beleunni az egészbe, hogy nem tudok semmilyen infót sem kiszedni belőle és hanyagol. Már bő három hónapja agyaltam azon, hogy talán jobb lenne mindenkinek, hogyha szakítanánk. Kicsit sem volt ínyemre az egész, de minden egyes nap elteltével biztosabb voltam abban, hogy hogyha nem én teszem meg ezt a lépést, akkor ő fogja meglépni. A keserű íz a számban mindig szétterjedt, ha csak belegondoltam ebbe.

- Mikasa, szerinted mit tegyek..?- kérdeztem megtörten egyik jó barátom, mikor átjött hozzánk segíteni az ebédben. Levi a munkahelyén volt állítólag, így a miénk volt az egész, hatalmas ház, ami esténként szinte kong az ürességtől.

- Nézd Eren, én már azt sem értettem, hogy a gimiben minek jöttetek egyáltalán össze.- csóválta fejét a lány, szemöldökét ráncolva.

- Igen, ezzel tisztában vagyok.- nevettem fel megkeseredetten.

- De! Láttam, hogy milyen boldog vagy mellette, így nem szóltam egy rossz szót sem. Legalábbis idővel. A helyedben én már az első pár alkalom után otthagytam volna. Egy párkapcsolat nem erről szól, ti már inkább csak... Ismerősök vagytok, egy háztartásban élve, közös ágyban fekve este.- rántotta meg a vállát, majd rám nézett.- Hagyd el. Utálom látni, hogy hónapok óta szenvedsz miatta, jobbat érdemelsz te nála.- szavai könnyeket csaltak szemembe, hiszen tudtam, hogy csak a valóságot mondja. De túlságosan szerettem a férfit ahhoz, hogy belássam mi lenne a legreálisabb és a legjobb döntés. Csak egy bólintással nyugtáztam, miközben a szememből kicsordulnibakaró sós cseppeket nyeltem vissza. Túl sok idő, túl sok szép emlék volt a hátunk mögött ahhoz, hogy mindet képes legyek a kukába dobni.

Mikasa egészen fél 7-ig nálunk volt. Még maradni akart párom megérkeztéig, de láttam rajta, hogy fáradt, így inkább hazaküldtem. A ház ismét üres volt, a néma csendet egyedül a bekapcsolt televízióból kiszűrődő hangok törték meg. Kedvtelenül és szívfájdalommal ültem a megkopott kanapén, amit még együtt választottunk a beköltözésünk után. A dráma sorozat a TV-ben is csak rontott a helyzetemen, mert egy hasonló jelenet zajlott le, mint a miénk. Felhúzott térdeim karjaimmal átöleltem, állam térdemen pihentettem. A gondolatok csak úgy száguldottak elmémben, azonban egyik sem volt pozitív. Rásandítottam az órára; 9 óra. Ismét késik. Már 6-kor itthon kellett volna lennie.

Egy belefáradt sóhajt engedtem el, majd tekintetem lassan vissza vezettem a nagy kijelzőre. Már az alvás határán voltam, de nem akartam beszundítani, meg akartam várni Levit. A férfi pedig hamarosan meg is jött. Halk ajtócsukódás, a kulcsok zörgése, cipő kopogás, majd a fekete hajú be is lépett. Nem szólt egy szót, csak körbe kémlelt. Besétált a konyhába egy kis vacsorát melegítve magának, majd amíg tányérja a mikróban forgott, ő bement a szobánkba, majd egy takaróval tért vissza, ekkor lépett közelebb hozzám, s pillantotta meg, hogy ébren voltam. Ennek ellenére betakart, megsimította barna tincseim, majd már sarkon is fordult, de elkaptam a karját.