Anime one shots I. (Befejezett)

Sebastian Michaelis x Reader; Egy démon a szeretőm 18+

Bocsi, hogy csak ilyen későn hoztam meg. Remélem ilyenre gondoltál Alexa_Michaelis! ^^

Figyelem! Mint ahogy az a címben is benne van, felnőtt tartalom található meg ebben a részben. Felelősséget nem vállalok, ha úgy érzed olvasd el. Én figyelmeztettem mindenkit, mindent megtettem xD. Jó olvasást! Kinek milyen volt az első sulis napja? Van aki esetleg új iskolában kezdett? Én felteszem a kezem, végre gimibe mentem. Mit ne mondjak, furcsa xD Na nem tartok fel senkit, jó olvasást remélem tetszik :3

Nem voltál több mint egy egyszerű parasztlány. Nem teljesen, hisz nem voltál olyan szegény de nemesek sem voltál mondható. De neked ez az élet teljesen meg is felelt. Szeretted az életed.

Egy nap, de csak, hogy pontosabbak legyünk, 1889 július 20. Ez volt az a nap amikor találkoztál vele.

Na de akkor az elejéről.

Éppen a piacon nézelődtél némi élelmiszerért, de megadt a szemed egy standon.

Egy standon ahol szépen csillogó, zamatosnak tűnő almák szerénykedtek egymáson.

Oda is mentél és jobban szemügyre vehesd őket. Gyönyörű pirosak voltak és kemények, nem holmi fonnyadt, kukacos étek.

Kértél is belőle 5 darabot, majd fizetés után sarkon fordultál és kerestél még valamit amit talán kishúgod is finomnak tart.

- Oh elnézést, nagyon sajnálom!- masszíroztad homlokod és elnézéskérőn pillantottál fel a személyre akinek, bámészkodásod miatt, nekimentél.

Amint belenéztél azokba a vöröses barnás íriszekbe gyomrod diónyira szűkült és egy halvány pír kúszott arcodra bámészkodni.

- Semmi gond kisasszony. De legyen óvatosabb, ebben a városban könnyen baja eshet egy ilyen törékeny hölgynek mint maga.

- O-oh értem. Köszönöm a figyelmeztetést, jobban fogok figyelni!- mosolyodtál el, mire a férfi csak egy mosolyt húzott ajkaira.

Te nem tudtad de ez volt élete talán második valódi boldogságot tükröző mosolya. Még ő maga is furcsállta, hogy ennyi idő után szívből képes volt mosolyogni.

Dehát ha akarná se tudta volna tagadni: igencsak csinosnak talált.

Amint belenézett ártatlanságot tükröző [Szemszín] íriszeidbe, meghallotta édesen csilingelő hangod és azt a mosolyt ami oly' magától értetődő volt.. nem tudott vele betelni.

Többet akart. Meg akart ismerni. És eme gondolat még bizony a nagy Sebastian Michaelist is kicsit megijesztette. Sosem érzett még így.

- Kisasszony, megtudhatom honnan vannak az almák?

- Oh, onnan. Attól a kedves idős bácsikától.

- Köszönöm, további kellemes napot!

- Magának is!

Mosolyogtál és dúdolva nézelődtél a különböző árut biztosító bódék közt.

Valahogy nem esett túl jól, hogy csak az almákról kérdezett, dehát nem is értetted miért kérdezte volna a neved.

Nem sokkal később már hazafele vetted az irányt. [Hajhossz], [Hajszín] hajad vidáman keringőzött a lágy szellővel mely táncra hívta [Hajforma] fürtjeid (itt a göndör, egyenes stb-re gondolok).

Nem voltál messze a házikótól melyet az otthonodnak hívtál. Egész végig az a sármos idegen járt a fejedben. Nem bírtad elterelni róla a gondolataid.