Anime one shots I. (Befejezett)

David Shield x Reader; Izland

Kitti-Cat kérésére itt is van a következő rész. Kicsi a múltból, a régmúltból és a jelenből. Remélem tetszik. Nagyon nehezen hoztam össze, nehéz volt egy kicsit megírni (mert ugye magából csak az előzetesből tudtam csak szemezetni, a film még nem jött ki) de sikerült és remélem, hogy élvezhető lett.

- Anya, anya!- rángatta szoknyám még kicsiny, szőke kislányom a bevásárlóközpont kellős közepén.

- Hm? Mit szeretnél Életem?- guggoltam le hozzá mosolyogva.

- Mondd csak mama, te és a papa hogy ismerkedtetek meg?

- Oh hát az egy vicces kis történet..- mosolyodtam el az emléktől.- Majd otthon a papával elmeséljük, rendben?- simítottam végig puha arcocskáján mire vigyorogva bólintott.

- Akkor siessünk haza!- ugrált, mire felnevettem.

- Ahogy óhajtja a felséges asszony!- hajoltam meg és folytattuk utunkat, hogy beszerezzük a szükséges dolgokat otthonra.- Szívem, hazaértünk!- kiáltottam el magam mikor beértünk a házba.

- Sziasztok! Hogy van én kicsi hercegnőm?- kapta fel mosolyogva kislányát.

- Hiányoztál papa!- kuncogott a kicsi lány apjára.

- Te is nekem Aranyom! És a másik szerelmem?- nyomott puszit arcomra.

- Én is. Majd el kell neki mesélnünk neki hogy jöttek össze az öregei.

- Ezt úgy mondod mintha olyan öregek lennénk.- mosolygott.

- Hát..

- Na!- nézett rám szigorúan de pár másodperc múlva már együtt nevettünk.

- Gyere Aranyom, egyél egy kicsit.- kezdtem kotorászni az egyik szatyorban majd kezébe nyomtam el almát.

- Köszi anyu!- mosolygott és már kezdte is enni.- És mikor meséltek?

- Most?- néztem fel kedvesemre aki csak bólintott. Leültünk a kanapéra és mesélni kezdtünk.

Visszaemlékezés

Az isten szerelmére! Nem hiszem el, hogy megint késik az az idióta!

Toshinori és én már nem először találkoztunk, de ez persze mind csak baráti kis összekoccanás volt. Vele konkrétan mindent meg tudtam beszélni és ez mindig jól esett.

- Szia, bocs a késésért [Név]!- integetett mosolyogva a fiú.

- Na végre, Toshi!- mosolyogtam én is.- Jó újra látni!- öleltem meg mikor elém ért.

- Téged is! Na mizu?

- Áh, nem sok. Ugyanúgy a könyvesboltban dolgozok és próbálok megélni a fizetésből. Na és veled?

- Hősködök!

- Azt egyből gondoltam.- nevettem fel.

- Oh, várj ezt fel kell vennem, bocsi!- vette elő mobilját. Igencsak komoly arcot vágott.- Máris megyek!

Egy bocsánatkérő pillantás jutott nekem a hősi formájában és már el is tűnt mellőlem.

Értetlenül meredtem irányába, habár semmit sem láttam.

Gondoltam egyhamar úgysem végez, szóval elmentem vásárolni.

Épp a bolt felé tartottam teljes nyugalomban. A kedvenc dalom a [Kedvenc zene]-t dúdolgattam mikor pár ember telibe nekem rohant és eldöntve engem még át is futottak rajtam.