Csak egy átlagos tanár a U.A.-ben, kinek a képessége az állatok idézése. 39 éves vagyok, profi hős, a nevem [Teljes Név]. Toshinori egyik legjobb barátja és az 1-A osztály biológia tanára. Nos, Toshinori nem csak legjobb barát, legalábbis részemről. Már egy ideje szeretem, de nem akarok bármit is elrontani. Tudok róla, hogy már nem birtokolja a One For All-t. Viszont teljesen jó döntést hozott, hogy Midoriya -kunnak adta át képességét. Na de vissza a mai naphoz! Június tizedike, Toshi szülinapja.
- Nyisd kiiii!- dörömböltem ajtaján, másik kezemben az ajándékkal.
- Megyek már, csak ne zajongj! Egek, még csak 7 óra van [Név]...- nyitotta ki az ajtót.
- Boldog szülinapot, Toshi!- öleltem meg amint alkalmam volt rá-
- Áh, öhm.. köszönöm. Gyere csak be.
Mosolyogva invitált beljebb, én pedig a cipőm levétele után boldogan szökdécseltem a nappaliba.
- Tessék, az ajándékod. Remélem, hogy tetszeni fog, ha nem még kicserélhetem.- mosolyogtam és kezébe nyomtam kezébe a becsomagolt ajándékot.
- Igazán nem kellett volna venned valamit. Nekem az is elég lett volna, ha átjössz beszélgetni.
- Ajj, Toshi, az mindennapos! Most valami különlegeset akartam adni.
- Wow! Ez, nagyon jó! Köszi [Becenév]!
Mondta csillogó szemekkel mikor meglátta a csomagban a közös fényképünket, az apró szíves kulcstartót és egy pólót amire az volt írva " All Might possible if you believe in it".
- Bármiben fogadni mernék, hogy ezt te találtad ki [Becenév].- mosolygott édesen, mire az arcom elvörösödött.
- I-igen, ez az én agyszüleményem... Te-tetszik?
- Naná! Köszönöm, tényleg!- ölelt magához. Óvatosan hátára tettem kezeim, fejem mellkasába fúrtam és próbáltam minél jobban beszívni megnyugtató illatát.- [Név]...?
- Hm?- emeltem fel fejem és egy apró mosoly kíséretében ránéztem.
- Eh?! Mi-mindegy, felejtsd el!- emelte arca elé kezeit és elfordult.
- Toshinori? Hé, minden rendben van?- fogtam meg vállát és magam felé fordítottam. Halvány mosollyal arcomon elvettem kezeit arca elől. Feje pirosan virított, mire muszáj volt kuncognom.- Veled meg mi van öreg barátom?- nevettem szórakozottan, miközben átöleltem derekát.
- Se-semmi.. Ne-nem történt semmi!
- Akkor miért vagy elvörösödve? Jól áll amúgy a piros.. Toshi.- ejtettem ki számon nevét a lehető leglágyabban. Szinte beleremegtem ahogy néztem gyönyörű szemeit és kipirult arcát. A közelségről nem is beszélve.
- [Név], ez nem vicces!- hajtotta fejét enyémre.
- Nem is viccnek szántam. Egyébként azt mondtam, hogy különleges ajándék, igaz?- kérdeztem elpirulva mire csak bólintott.- Hát...- nyeltem- lenne még valami.
- Igen? Micsoda?
- É-én.. szeret-szeretlek!- néztem fel rá.
- Ez komoly?
- Halálosan.
Elmosolyodott amit nem tudtam hova tenni.
- Én is téged Pöttöm...- suttogta, mire lábujjhegyre állva megcsókoltam. Soha nem voltam annyira boldog mint mikor azt mondta, ő is szeret.- De..- kezdett bele mikor véget vetettünk a csóknak- Miért én? Nem vagyok helyes és már az erőm sem fogom tudni sokáig használni.
- Hogy mondod? Nem vagy helyes? Kikérem magamnak, elképesztő helyes vagy. Én így szeretlek! Mindig látom benned az iskolás éned. Ugyanaz a mosoly, eltökéltség és hibátlanság. Az meg nem érdekel ha elveszted az erőd, ugyanaz maradsz csak már nem az a muszklikkal teli- álltam be az All Might pózba- "Mert itt vagyok!" te.- mondtam a végén nevetve.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
(Az ilyen pózra gondoltam)
- Akkor sem bírlak megérteni [Becenév].. De akkor egy kérdés.
- Mi lenne az?- mosolyogtam fel rá.
- Lennél a barátnőm?
- Ez egy egyértelmű igen, Toshi!- ugrottam nyakába boldogan.
~ A rajzot én csináltam ^^ Szerintetek milyen lett?~
