Anime one shots I. (Befejezett)

Shigaraki Tomura x Reader; Nem hittem volna

Anime_Kpop_Fnaf_fan kérésére, megérkezett a Katsuki x reader folytatódása ^^ Remélem tetszik. A rajzot én csináltam, just for u :3 

- [Név], ez így nem mehet tovább...- csóválta a fejét Hatsume, mivel átjött a szobámba beszélgetni. Ő maradt már csak nekem, aki nem fordult el tőlem, a hirtelen személyiség változásomtól.

- Tch... Márpedig így fog tovább menni.- mondtam miközben egy hőálló üvegbe, nyitott ablaknál felgyújtottam az apróra szabdalt közös képeinket Katsukival és a többiekkel, akikkel jóban voltam. Hihetetlen, hogy egykoron őket tartottam a legjobb barátaimnak és őt szerettem.

- [Név]... Ki fognak csapni.- huppant le az ágyra.

- Nem érdekel. Mei, nem érted? Elegem van. Katsuki miatt akartam csak ezt az utat választani. Reméltem, hogy ha lesz bennünk valami plusz közös, nem fog olyan hamar rám unni és kidobni. De tévedtem. Sosem szeretett!- annak ellenére, hogy megfogadtam, hogy többet utána nem fogok sírni, most kifakadásom végett előtörtek a könnyeim.- Végig kihasznált! Az lenne a legjobb, ha tényleg nem is járnék ide. Legalább nem látnám azt az undorító pofáját. Nem akarok többet egy ilyen hamis szart. Nem akarok semmilyen módon a hősi léthez kapcsolódni.- sóhajtottam és leöntöttem vízzel az égő papírdarabokat, melyek már elporladtak.

- Biztos vagy ebben? Szerintem csak a bánat és a gyűlölet beszél belőled. Nem ilyennek ismertelek meg.- nézett a lány szomorúan a szemeimbe.

- Sose ismertél igazán, Mei...- csóváltam meg a fejem.

Másnap ismét balhéztam. Ezúttal viszont az igazgatóságra vittek. Ott pedig a felvágott nyelvemnek és szókimondó természetemnek köszönhetően kicsaptak. Nem lepődtem meg, igazából erre játszottam végig. Adtak 2 órát, hogy összepakoljak.

Nyugodtan pakoltam be a bőröndjeimbe, hívattam magamnak taxit is. A többieknek órájuk volt még bőven, szóval teljesen egyedül voltam a koliban. Semmi felügyelet, egy idióta sem aki üvöltözik. Csendes minden. Csak a halk zeném lehet hallani és a susogó hangot, miközben hajtogatok.

Anyáméknak nem szóltam, hogy ki lettem csapva, így haza nem mehettem. Bár valószínűnek tartom, hogy az iskola tájékoztatta őket... Nem tudtam volna a szemükbe nézni. Elég embernek okoztam már csalódást. Nem hiányzik egy újabb. Maradt egy utolsó mentsváram. Ő pedig nem más, mint egy régi, jó ismerősöm. Hawks. Őt már nagyon jól ismerem. Általa sikerült beivódnom a gonosztevők életébe is, hisz ő afféle kém. Még nem mutatott be azoknak akikek titokban dolgozik, de elvárja az infókat, ha tudok újjal szolgálni. Elég közel kerültünk egymáshoz, mint társak. A hősi gyakorlatom eredetileg nála töltöm/töltöttem, elvégre már el vagyok bocsátva. Így már nem tudom, hogy mennyire alkalmazhat.

Amint végeztem a pakolással, ami mellesleg csak fél órát vett el a kettőből, kimentem, hogy egyek valamit. Chipsek, müzlik és egyéb finomságok sorakoztak a polcon, szóval leemeltem a [kedvenc ízesítés] müzlit és töltöttem magamnak egy adaggal, majd nyugisan, a TV-t nézve elfogyasztottam.

- Hawks~!- vigyorodtam el, ahogy a telefon túlsó végéből meghallottam a férfi kedves hangját.

- Szia [Név]-chan! Na mi a helyzet a kedvenc diákommal?

- Nos.. Ami azt illeti... Kicsaptak.- rágcsáltam a szám. Olyan mintha az apám és a bátyám keveréke lenne. Nem is teljesen apafigura, de nem is bátyó. Olyan.... Köztes.

- HOGY MI?

- Ehheheh.. Kicsit sok voltam nekik.

- De ugye attól még dolgozol nekem?