Anime one shots I. (Befejezett)

(Dragonking) Katsuki Bakugo x (Princess) Reader; Kunyhó a határon

AndysaBrooklen kérésére itt is az új rész, remélem tetszik ^^ És bocsi, hogy sokat kellett várnod ><

.｡.:*♡ Múlt ♡*:.｡.

Az apámtól mindig is tartottam. Becsúsztam csak, mint ötödik gyerek, apám pedig még annyira sem tisztelt, mint a többi "nem tökéletes" testvérem. Ez pedig nagyrészben abban nyilvánult meg, hogy emberszámba sem vett. Ezalatt értem azt, hogy levegőnek nézett, nem foglalkozott velem, ha pedig mégis, akkor is csak üvöltözött velem, esetleg megvert. Mindenki a királyi vért istenítette, hogy mennyire jó lehet nekünk, holott ha tudnák mi folyik a kastély falain belül, az ajtót kaparnák, hogy kijuthassanak és visszazökkenhessenek a normális életbe, ahol bár vannak akadályok és nehézségek, mégsem kell minden nap gyötrődniük, majd egy kiadós verés után, könnyeiket letörölve, mosolyt erőltetniük magukra és természetesen viselkedni a látogatók előtt. Mert ha egy rossz mozdulatom is volt, tudtam, hogy másnap a szobámba gubózva fogják kötögetni a sebeim a többiek.

Volt egy dadám. Hana-san. Imádtam őt. Arcán mindig gyengéd, szelíd mosoly ült, őszülő fekete haját félig kiengedve, félig pedig kontyban hordta mindig, elegáns viseletű ruhát hordott, sok-sok kiegésztővel, arcán gödröcskék bújtak elő, akárhányszor mosolygott. Szeme pedig olyan volt, mint nekem és Shouto-niinek, heterokrómiás. Csak míg nekem kék-barna, mint a bátyámnak, addig neki vörös és kék színűek voltak az íriszei. Egyszerűen odáig voltam a furcsa, mégis gyönyörű szemeiért. Mindig nyugodtságot sugárzott vele.

- Ideje aludni kisasszony.- nyitott be a szobámba a hölgy, mire az ablaktól ellépve néztem rá. Arcom ismét feldagadt, piros és lila foltok díszítették testem, szóval nem mehettem nagyjából sehova. Úgy éreztem magam, mint egy kalitkába zárt kis madárka, aki csak arra vágyik, hogy egyszer megszökhessen és többet vissza se kelljen gondolnia a kalitkára, a fogvatartójára.

- Hana-san... Ugye mesélsz nekem esti mesét?

- Csak természetes.- mosolygott a nő, majd előkereste a hálóingem, s segített levetkőzni, majd felvenni magamra. Befeküdtem az ágyamba, ő pedig betakargatott, majd az ágyam szélére ült. Én ölébe hajtottam fejem, majd ő simogatni kezdte puha, [Hajszín] tincseim.- Nos..- köszörülte meg kicsit torkát, s belekezdett..- Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy uralkodó. Mikor tizenéves volt, hatalmas lázadó természete volt a fiatal hercegnek. Nem szeretett szabályokat követni, a szüleit sem szerette. Így hát elmenekült. A királyság határára, amely még nem tartozott a másik királysághoz, teljesen függeten terület volt, épített a saját két kezével egy faházat. Otthonosan berendezte és ha ki akart szakadni a nemesség terhe alól, mindig oda ment, néha napokra. Ott egy árva lélek sem háborgatta, a maga ura lehetett. De ahogy királlyá koronázták, megváltozott. Makacs lett, akaratos és a hatalom megbabonázta. Többet nem látogatott el ahhoz a házhoz, ami azóta is várja a meggyötört lelkeket, hogy enyhíthessen a fájdalmukon. A király megfeledkezett a művéről, már nem tudott visszanézni. Nem is akart. Teljesen homályba veszett az a hely, amely egykor a megnyugvást jelentette neki és már csak a hatalom és a győzelem érdekelte, amit bármi áron meg akart szerezni.

.｡.:*♡ Közelmúlt ♡*:.｡.

A dadám már nem velem van, apám egyik napról a másikra kitiltatta a birodalmunkról. Egészen 12 éves korom óta nem hallottam róla semmit. Azóta pedig a napok szürkébbek voltak az addigiaknál. Olyan voltam mint egy bábú, akit úgy rángathattak, ahogyan kedvük volt.