Anime one shots I. (Befejezett)

Yuuri Katsuki x Reader; Segítség

Arisuu_Sama kérésére itt is az új rész, remélem tetszik ^^ Ez egy elég régi kérés és remélem, hogy nem okoz csalódást és valami ilyesmire gondoltál UwU

Egy verseny utáni pihenés felér egy paradicsommal. Azonban amíg ez másoknak esetleg napokat, heteket jelent, nekem csupán csak néhány órát, amíg az izmaim kicsit pihennek. A jól megszokott második helyezettel végeztem, de úgy éreztem, hogy több kell nekem, mint a folytonos második hely. Én akartam képviselni az országot jégkorcsolya szempontjából, nők közt. De ahhoz, hogy ezt elérhessem, többet kellene nyújtanom, így a versenyem után csupán 3 órát pihentem, azt is csak azért, mert utaztam a hotel felé, ahol a szállásom biztosították egy ideig. Az edzőm azonban utazott haza, ahogy kidobott a hatalmas épület előtt, szóval nagyot sóhajtva húztam magam után a bőröndöm, s kértem el a kulcsom a portán. Két lehetőségem volt, a lépcső és a lift. Nos, gondolhatjátok, hogy a több kilós bőröndömmel és a sporttáskával a vállamon melyikre esett a választásom. Beszálltam a liftbe, s már mentem is fel szépen a 3. emeletre, ahol kisebb kóválygás után sikeresen megtaláltam a szobám, így a kulccsal való szerencsétlenkedésem után be is jutottam. A lehető leggyorsabban kipakoltam a dolgaim és berendezkedtem, majd már fogtam is fel [Hajszín] hajam egy copfba, s abban a melegítőben amiben voltam, már el is indultam a legközelebbi kori pálya felé, amit még a kocsiban néztem ki magamnak. Hiába fájt még a bokám, nem bírtam ki, hogy ne legyen a jég, a második otthonom közelében.

Odabent kifizettem egy havi korlátlan használatú bérletet, majd már kaptam is fel magamra a saját korcsolya cipőm, bedugtam a fülembe a zenét, s felléptem a jégre. Nem voltak sokan, talán sokat is mondanék azzal, hogy 10 ember volt odabent. Lazán indítottam, pár kör a pálya körül, néhány könnyebb ugrás, hátrafelé szlalom, néhány figura. Utána pedig nekikezdtem a nehezebb ugrásokat gyakorolni. Egy azonban nem akart sehogysem összejönni. Legalább hússzor jeget fogtam, ha nem többször. Ennek ellenére próbáltam higgadt maradni és nem kiborulni, amiért nem sikerült. Elvégre egy valóban rettenetesen nehéz ugrásról volt szó, jól tudtam, hogy nem fog könnyen menni. Odahaza sem ment szinte sosem, de nem adtam fel. Ugrás, esés. Ugrás, esés. Ez a kettő ismétlődött bő egy órán keresztül. A lábam, tenyerem és hátsó felem sajgott, a levegőt kapkodtam és egyre ingerültebb lettem. Mikor ismét elestem, idegesen csaptam egy nagyot a jégre.

- Szeretnéd, hogy segítsek?- nyújtotta valaki felém a kezét, mire felkaptam a fejem az ismerős hangra. Maga Yuuri Katsuki állt velem szemben, a legnagyobb példaképem, a még nagyobb példaképem tanítványa, el sem mertem hinni.

- Áh, köszönöm.- mosolyogtam el zavaromban, majd megfogtam kesztyűs kezét, mire segített lábra állni. Leporoltam magam, hogy legyen jégdarás, majd hálásan a férfire néztem, a meghajoltam.- Nagyon szépen köszönöm, Katsuki-san!

- Ugyan, semmiség.- kuncogott.- Tripla lutzot akartál ugrani, igaz?

- Igen..- sóhajtottam.- A sima megy, meg nagyjából a dupla is, de a triplánál mindig elvesztem az egyensúlyom.

- Szívesen segítek edzeni téged erre az ugrásra. Egyébként gratulálok a második helyezésért.- mosolygott aranyosan, mire majdnem félrenyeltem a nyálam. NÉZTE A VERSENYT?

- O-oh.. Köszönöm.- mosolyogtam egyre pirosabb arccal.

- Viszont azt ajánlom, hogy mára már pihenj. Kemény versenyen vagy túl, rád férne egy kis lazítás. Ha... Izé, ha gondolod be is. khm..- köszörülte meg a torkát, s jobb kezével tarkóját masszírozta, halvány pírral arcán.- meg is ihatunk valamit.

- N-nem lenne ellenemre.- kuncogtam vörös arccal.

Így hát mentünk is az öltözőbe, ahol leváltottuk a koricipőt a saját, utcai cipőnkre, majd vállunkra kaptuk a holminkat, s hagytam, hogy vezessen a városban, elvégre nem voltam túl jártas a környéken. Egy kis kávézó lett végül a célpont, az odafelé úton pedig beszélgettünk a versenyekről, a hobbikról, kezdetekről, példaképekről, érdeklődési körökről és miegyébről, amit egy adag latte és [Kedvenc kávéd] társaságában is folytattunk. Jókat nevetgéltünk, miközben egyre jobban megismertük egymást. Yuuri mesélt a gyerekkoráról, valamint a Viktorral való duójukról, ahogy én is betekintést engedtem neki a gyerekkorom rejtelmeibe, ahogy elpanaszoltam neki, hogy az edzőm egy seggfej. Alapvetően is egy aranyos és szimpatikus volt, már amennyire ismertem a hírekből, adásokból és a pletykákból, de aznap rájöttem, hogy sokkal, de sokkal édesebb személyiség, mint azt gondoltam.