Anime one shots I. (Befejezett)

Sugawara Koshi x Reader; Milyen is ő (part 2)

Vanadyn kérésére itt is az új rész, remélem tetszik ^^ 

Reggelente olyan, mint egy zombi

Nagyon izgultam a mai nap miatt, olyannyira, hogy este aludni sem tudtam, szóval Koshit zaklattam, amíg el nem aludt a beszélgetésünk közepén. Onnantól kezdve csak gyomorgörccsel forgolódtam az ágyamban. Reggelem korán kezdtem, már 7-kor úgy döntöttem, hogyha aludni nem tudok, akkor kezdjek magammal valamit, így pedig elmentem letusolni és hajat mosni, majd reggelit csinálni a kis családomnak, miközben literszámra ittam a kávét, hogy ne akkor aludjak el, mikor a legkevésbé kellene. Épp a palacsintákat sütöttem ki, amikor videhívásban felhívott Koshi.

- Szió!- mosolyogtam a kamerába és a mikrónk tetejére tettem a telefonom, hogy úgy is láthassam, miközben hasznosítom magam.

- Jó reggelt, [Becenév]-chan!- mosolyodott el, ahogy meglátott.- Tudtál végül aludni? Ne haragudj, hogy elaludtam.- dörzsölgette álmosan a szemeit.

- Nem, nem tudtam. És nem gond, édesen szuszogtál.- kuncogtam fel és feldobással megfordítottam egy palacsintát.

- Eheh..- nevetett fel kínosan, de ásított egy hatalmasat.- Mikorra menjek át?

- Megyek én most. Úgyis mindig te jössz át reggelente.

- Hát oké.- túrt kócos hajába.

- Na akkor leteszlek, reggeli után megyek át. Szeretlek~!

- Én is téged, majd találkozunk.

Azzal mosolyogva kinyomtam a hívást. A palacsintasütéssel hamar meg voltam, így mindegyiket betöltöttem tetszőleges finomságokkal, mint kakaópor, fahéj vagy a nutella, majd egy cetlit írtam, miszerint elmentem, s már kaptam is fel magamra a cipőm és siettem párom háza felé. Ahogy megérkeztem, otthonosan nyitottam be hozzájuk, levettem a cipőim és elindultam Koshit megkeresni. Sehol nem volt, így bekukkantottam a szobájába.

- Hát itt vagy!- mosolyodtam el, ahogy megpillantottam az ismerős hajkoronát.

- Hát te?- nézett rám kómás fejjel a szekrényéből kibújva, egy szál boxerben. Arcom azonnal elfutotta a vér és nem tudtam megállni, hogy ne mérjem végig beharapott szájjal.- Épp hozzád indultam.- ástott hatalmasat.

- Dehát megbeszéltük, hogy én jövök.- néztem rá értetlenül és lehuppantam az ágyára.

- Igen?- borzolta össze amúgy is szerteszét meredező haját.- Lehet kicsit álmos vagyok még.- kuncogott fel édesen.

- Csak lehet?- nevettem fel.

Büszke rám

Idegesen szorongattam Koshi kezét, miközben sétáltunk a Kyoko-sannal megbeszélt találkozó helyünkre, ami történetesen egy egyszerű gyorsétterem volt. Koshi elmosolyodva elengedte a kezem és derekam átkarolva húzott közelebb magához, ami valamilyen szinten oldotta a feszültséget bennem, így szívem is kezdett lassabb ritmust felvenni a zakatolás helyett. Hamarabb értünk oda, mint a lány, így miután rendeltünk, majd kézhez is kaptunk az ételünk, illetve az italunk, egy asztalhoz, jól látható helyen le is ültünk egymás mellé.

- Tényleg nem kell izgulnod, [Becenév]-chan.- simított combomra és édesen rám mosolygott.- Ha nem tetszene neki az, ami köztünk van, akkor sem tehet semmit. Akár elfogadja, hogy a tiéd vagyok, akár nem, én téged szeretlek.- lehetlt lágy csókot ajkaimra, amit elmosolyodva viszonoztam.