Anime one shots I. (Befejezett)

Lavi x Reader; Ki hitte volna!

Sziasztok! Nem tudom ki ismeri köztetek a D.Gray-man című animét, de nekem személy szerint Lavi a kedvenc, szóval vele hoztam egy rész. Kivel legyen e következő és melyik animéből? Vannak még ötletek de szívesen csinálok kérésre is ofc. Puszi a bokátokra <3

Alan Walker-ék épp küldetésen voltak. Engem persze Komui az istenért sem akart beosztani, áh, miért is kellett volna! Lavi és a Krónikás megérkeztek annyi távollét után. Tudni kell, hogy Lavi-val nagyon jóban vagyunk. Utálom , hogy minden csinos lánnyal leáll flörtölni, hiszen senkinek nem esik jól ha a kiszemeltje nem rá figyel. Ráadásul még tud is az érzéseimről amit rendszerint ki is használ. Bunkó néha de így szeretem.

- Sziasztok, hogy ment?- mosolyogtam az épp megérkező emberekre.

- Üdv [Név], egész jól köszönjük.- bólintott a Krónikás, vagy ahogy Lavi nevezi, Panda Tata.

- Remek, remek!- bólogattam vidáman.- Kértek inni valamit vagy gondolom pihenni akartok. Nem bánom, menjetek csak. Oh, Lavi!- fogtam meg mellettem elsétáló barátom karját.

- Hm?- nézett rám.

- Jó újra látni!- mosolyogtam rá.

- Hát még téged, Szépség!

Fülig pirultam, hiába tudtam, hogy a kis vöröske csak az agyam húzza mint mindig. Hagytam elmenni őket, szóval inkább felmentem a szobámba, ami pont a kalóz kinézetű fiú mellett van.

Nem nagy szám. Van benne pár könyv amit időnként újra olvasok, ceruza és lap a rajzoláshoz, ugye az ágy, polcok és a többi.

- Ahj, csak szeressek ki belőle végre..- sóhajtottam miközben ledőltem az ágyra és magamhoz szorítottam kedvenc plüss nyulam, [A nyuszi neve]-t.- Nincs is rosszabb a viszonzatlan szerelemnél, mi?- mosolyogtam keserűen és kicsit kuncogtam. Na persze ha lehet kuncogásnak nevezni azt amikor sírni támad kedved és vissza kell tartanod de még így is boldognak akarsz tűnni.

Valaki, vagyis pontosan tudom ki, átkopogtatott.

- Mi az, Lavi?- kérdeztem a falnak döntve a fejem miután letöröltem azt a pár kósza könnycseppet ami időközben kicsordult.

- Honnan veszed, hogy viszonzatlan, baka?

- Onnan, hogy te magad mondtad, 2 hónapja. Emlékszel? Vagy a lányok akikkel leálltál flörtölni elfeledtették ezt veled?- vágtam fancsali képet.

- Képzeld az emberek változnak. És nem flörtöltem senkivel az úton. A tatát is megkérdezheted.

Kuncognom kellett, amint kimondta a 'tatát'.

- Valóban? Miért hinnék neked? Mindig szívatsz, Lavi. Honnan kéne biztosra tudnom, hogy ez nem egy újabb ízléstelen poén?

- Onnan, hogy a szemedbe mondom..- nyitott be. Fejéről a kendő lekerült, köpenye sem volt rajta és lábán csak a zoknija virított.

Felültem az ágyon, ő pedig velem szemben. Szemét az enyémbe fúrta. Majdnem elvesztem gyönyörű zöld szemében, és ahogy elnéztem ő is hasonlóan volt az én [Szemszín] szemeimmel.

Lassan megfogta a lepedőt szorongató kezeim, mire odakaptam tekintetem. Ő állam alá nyúlt és szinte kényszerített, hogy belenézzek fűzöld íriszébe.

- Most mondom ezt először lánynak úgy, hogy komolyan gondolom, szóval jól figyelj...[Név].- nevem valahogy olyan szexin ejtette ki hívogató ajkain, hogy (a jó értelemben) teljesen megborzongtam. Hüvelykujjával cirógatni kezdte kezemen a bőrt.- Szeretek, Manó. Sok időm volt a gondolkodásra és.. erre jutottam. Egész úton csak azt vártam, hogy visszaérjek, meglássam azt a gyönyörű mosolyod, amitől mindig jobb lesz a kedvem, belenézzek a gyönyörű szemeidbe, körbefonhassam karjaim derekad körül és megcsókolhassalak.

Suttogta részegítő férfias hangján. Ajkai közeledtek az enyémhez, mikor (mert hát miért is ne büntethetne meg Isten) Komui benyitott.

- Ne most romantikázzatok, hanem siessetek, gyertek gyorsan!

Sürgetett drága jó főnököm, mire idegesen kifújtam a levegőt és bólintottam.

- Ezt még befejezzük!- suttogta útközben Lavi. Mint kiderült Alan-ékhez kell mennünk egy kórházba. Fogalmam sem volt, hogy ez a drága jó furcsa hajú főnök, akarom mondani Komui akit mélyen tisztelek, miért ráncigál minket oda, de hát nekem jó...

- Lavi! Ne engedj be senkit és figyelj tovább.- adta ki az utasítást Komui.

- Vettem!

Alan ébredezett, majd Komui egyből neki akart vágni a javításának. Lavi az ajtó egyik, én a másik felének dőlve figyeltünk. Látva Alan reakcióját elkuncogtam magam. Elmagyarázta neki a főnök, hogy mi történt.

- De aggodalomra semmi ok. Az öreg most is vele van, szóval nemsokára rendbe fog jönni.- nyugtatta Lavi.- Lavi vagyok, nagyon örvendek!- mutatkozott be mosolyogva.

- Én is örülök..- mondta Alan kicsit megszeppenve.

- Engem pedig már ismersz, nem igaz Alan?- néztem mosolyogva a fiúra.

- [Becenév]! De jó, hogy látlak!

- Ugye? De téged is jó látni... Hiányoztál ám!

- Mi? Mi van köztetek?- nézett rám furcsállóan Lavi.

- Levegő, mi más?

- Tudod hogy értem.- szűkítette résnyire szemeit.

- Barátság.- vontam vállat.

- Oh, tényleg! Nemrég volt egy látogatód.- nézett Alan-re.- Hagyott is neked egy levelet.- kezdett el kotorászni zsebében.- Lássuk csak.. Miranda Lotto.

Láthatóan kivirult a fiú. Fel akarta bontani, természetesen.

- Lavi, gyere csak!- suttogtam neki és kihívtam a folyosóra.

- Mi az?- nézett rám kérdőn, de választ nem adva neki (legalábbis szavakkal nem), megcsókoltam.