Anime one shots I. (Befejezett)

Irigy x (humunculus!)Reader; Emberi érzések

Itt is az új rész Ash_Lohan kérésére, remélem tetszik ^^

Humunculusznak lenni megterhelő volt. Komolyabb barátságoknak nem volt értelme, hiszen bőven tulhaladtuk az életkorukat, nem lett volna lelki erőm végignézni egy fontos hozzám tartozó halálát, így csak a társaimra számítottam. Nem voltam az összessel kifejezetten jóban, de Apa miatt próbáltam nem annyira ellenséges lenni. Elvégre ugyanazt a célt szolgáltuk. Mégha én kezdtem is beleráradni az egész herce hurcába. 250 év akárhogy is nézzük, sok. Legalább 3 generációt megéltem, de valaki könnyítette ezt az utam, ez a valaki pedig nem volt más, mint Irigy.

Ő mindig mellettem állt és ha rossz passzban voltam, nem tágított mellőlem. Igazi rendes társ volt. Hiába nem voltunk emberek, az érzések megtaláltak minket és szépen lassan egyre jobban hasonlítottunk az emberekhez. Ez nem mindegyik társunkról volt elmondható, de nálunk mindenképp így történt. Titokban tartottuk a kapcsolatunkat az elején, nem akartuk, hogy esetleg bármelyik társunk megneszelje és így esetleg levadásszanak. Erősek voltunk, de tekintve, hogy Irigy emberek közt nem vehette fel a hatalmas alakját, valamelyest hátrányba kerültünk volna.

Irigy, Falánk és én együtt laktunk, általában mindig máshol, de folyton együtt. Irigy és én egy szobán osztoztunk, míg Falánkot elküldtük egy másik szobába, hogy ne zavarjon minket meg. Kellemes volt az az idő, amikor csak kettesben voltunk, Irigy mindig karjaiban tartott és legtöbbször csak elnyúlva feküdtünk az ágyon, miközben beszélgettünk, vagy éppen csendesen élveztük a másik társaságát.

- Szerinted lesz valaha rendes életünk?- kérdeztem csendesen, miközben mellkasára hajtott fejjel hallgattam szívének dobogását. Irigy hajammal játszadozva hallgatott egy ideig, mielőtt megszólalt volna; komolyan elgondolkodott a kérdésemen.

- Kötve hiszem.- sóhajtott fel összevont szemöldökkel.- Apa és a többiek miatt, meg a kis Törpicsek végett szerintem nem. Persze nem mondom, élvezem, hogy keresztbe tehetek nekik, meg a gyilkosságok is egész szuperek, de megelégednék azzal, hogy csak pár évig még melletted legyek, mindenkitől távol, aztán felőlem meghalhatok.

- Ez kibaszott nyálas volt.- nevettem fel, mire mosolyogva felkuncogott.

- Mi mást vártál? Tudod az igazat.

- Tudom..- sóhajtottam felfelé görbülő ajkakkal.- Csak nem hittem, hogy ennyire komolyan gondolod.

- Ezt most személyes sértésnek veszem.- horkantott fel, mire elnevettem magam.- Nem, de komolyan... Jó humunculusnak lenni, mert emberekként csak korcsok lennénk, de kibírnám, ha kibújhatnék a felelősségek alól és itthagyhatnám a többieket.

- Ne is mondd...- mordultam fel és szorosabban öleltem át derekát, mire belepuszilt a hajamba.- Én viszont nem bánnám, ha emberek lehetnénk. Jobb a kevés, de boldog élet, mint a hosszú, de keserves.

- Ha te mondod...- vont vállat. Mosolyogva lehunytam szemeim és lassan cirógatni kezdtem bőrét, míg el nem nyomott az álom.

~~~

- Buja... Buja, kellj fel.- bökdöste arcom egy reggel Irigy. Morgolódva nyitottam ki szemeim, s ahogy megláttam a fiú mosolygó arcát, azonnal, reflexből elmosolyodtam. Irigy óvatos csókot nyomott ajkaimra, mielőtt még megpaskolta volna a combom, s felkelt az ágyról.

- Mi ez a korán kelés, Irigy?- dörgöltem meg szemeim.

- Randink lesz.- vigyorodott el, akárcsak a tejbetök, mire arcom kissé pirosas színt vett fel.

- Valóban? Erről miért nem tudtam?

- Mert az este találtam ki, ne akadj fenn a részleteken, csak öltözz és gyere. Habár felőlem vetkőzhetsz is és később indulunk, de akkor gyorsan dönts.

- Idióta..- morogtam álmosan és már sétáltam is a szekrényhez. Kivettem megszokott ruhám, amibe bele is bújtam, fogat mostam és megfésülködtem, majd már mentem is vissza páromhoz, aki az ablaknak dőlve várt.- Mehetünk?- kérdeztem rá, mire megfordult és mosolyogva biccentett. Amint elém ért, derekam átfonta és gyors csókot nyomott számra.

- Gyönyörű vagy.- mosolyodott el, mire vörös arccal köszöntem meg a bókját.

A randi nem volt más, mint elmenni egy étterembe és normál civilekként viselkedve ettünk, ittunk és beszélgettünk. Jól esett, hogy figyelembe vette, hogy miképp szeretnék élni és úgy választott helyszínt. Senki mással nem volt annyira figyelmes, mint velem, ez pedig boldogsággal töltött el.

Érdekes. Életem kezdetén nem ismertem ezt a szót: boldogság. Fogalmam nem volt, hogy milyen érzés lehet, miképp élik meg azt mások. Addig nem is értettem, amíg Irigy nem létezett és nem lettem kötelezve arra, hogy foglalkozzak vele. Eleinte zavart és az agyamra ment, de egy idő után élveztem a társaságát.

A randi egész nap tartott, mivel a reggeli után elmentünk sétálgatni, vett nekem virágot, egy kis édességet, majd beültünk egy könyvtárba, mert berángattam. Hiába, oda voltam az olvasásért, a könyvek illatáért és az írói művészetért, ezzel pedig tisztában volt annyira, hogy ne ellenkezzen és egész addig, amíg olvastam, csodálattal figyeljen. Nem értettem mi volt olyan jó látvány számára, de akárhányszor felnéztem a vékonyka könyvből, ő mindig mosolyogva figyelt engem.

- Mi az?- kérdeztem kuncogva, mikor már sokadjára kaptam azon, hogy nézett.

- Csak jó azt látni, hogy élvezed, amit csinálsz. Ha nem ismernélek, meg nem mondanám, hogy könyvmoly vagy.- nevetett fel.- Azt hiszem irigyelem, hogy ennyire szeretni tudsz valamit.

- Miért, te nem?

- Semmi ilyesmit nem szeretek. Az egyetlen dolog, amit szeretek, az te vagy. Más nem igazán érdekel, tudod.

- Szeretlek.- hajoltam előre hozzá, s nyomtam puszit szájára, amit mosolyogva viszonzott.

- Én is szeretlek Buja.- simított hátra egy tincset a fülem mögé, mire mosolyogva visszaültem a székembe.

- Amint hazaértünk, én is kitalálok valamit, hogy olyan jó napod legyen, amilyen ma volt nekem.- mosolyogtam rá.

- Nekem még jobb is volt.- vont vállat.- Elővettem a legnyálasabb és romantikusabb énem, hogy mosolyogni lássalak, szóval megérte.

- Aranyos vagy.- kuncogtam fel, s már olvastam is tovább a piros borítójú könyvet, miközben tisztában voltam vele, hogy a srác, aki elrabolta a lelkem, továbbra is csodálattal nézett engem. Ez pedig csak tovább növelte a kellemes bizsergést a hasamban.

Azt hiszem kezdek ember lenni. Nem lehetne szabad szeretnem. De szerelmes lettem. Nem tudom ez jó vagy rossz, helyes vagy helytelen, de megtörtént. És nem bánom.