Anime one shots I. (Befejezett)

Osamu Miya x Reader; Örömkönnyek

Uhu-chan kérésére itt is az új rész, remélem tetszik ^^ Oh, és mindenkinek boldog Pride hónapot~~! 

A titkok lassan felemésztenek. Nem tudsz mit kezdeni velük, mert elmondani nem mered. Félsz attól, hogy elhagynak, hogy ellened fordulnak, hogy undorral néznek rád. Pedig akkora butaság eltitkolni valamit az elől, akivel az életed el tudnád képzelni, nem?

Meglehet. De én féltem. Egyenesen rettegtem. De mi is volt a pontos oka a rettegésemnek? Az, hogy a fiú, akivel már másfél éve együtt voltunk nem tudta, hogy előtte nem csak fiúkkal jártam. És noha tudtam, hogy ez az a valódi szerelem, amire vártam, őt semmiért nem hagynám el, vele akartam maradni, egyszerűen belesajdult a hasam, akárhányszor a testvérével poénkodtak az ilyen dolgokkal. Mert fájtak a viccek, de a tétovaság, tehetetlenség jobban fájt ennél. Elvégre, ha ő ezzel poénkodik és fintorog rájuk, akkor engem elfogadna? Megértené? Változna rólam a véleménye? Vagy megmaradnék az örökmozgó barátnője, akibe elmondása szerint szerelmes.

Egy fél hónap választott el júniustól minket, a Büszkeség hónapjától. A 3. nap pedig az "én napom" volt mindig is. Tavaly ugyan sikerült lebeszélnem a barátaimmal, hogy máskor ünnepeljük meg, idénre mást terveztem. El akartam jutni a felvonulásra. Nagy álmom volt, hogy fel merjem magam vállalni. Előtte viszont beszélni akartam a fiúval.

- De mi van, ha azt mondja, hogy ennyi volt?- hüppögtem Shouyo ágyának szélén. A fiúval nagyon jóban voltunk, ő volt az, akivel mindent meg tudtam beszélni.

- Akkor sosem szeretett igazán. Túl lendülsz majd rajta, habár biztosan nem így fog végződni, szóval ne aggódj.- nyújtott felém egy újabb zsepit, majd vissza dőlt Kags karjaiba.

- De te nem hallod azokat a mocskos poénokat, amiket értékel, vagy mond... Mindig olyan rosszul érzem magam miattuk.. Ha meg kiállok értünk, akkor meg jön Atsumu visszavágása, hogy "Na mi van, te is meleg lennél? Ugyan ne röhögtess, ez vicces!"...- törölgettem a könnyeim.

- Bassz le neki egyet, ilyen egyszerű.- mormogta Kageyama.- De úgy, hogy az unokáinak is ott legyen a nyoma az arcán.- ezen képtelen voltam nem felnevetni, szóval összeszedtem magam és felmásztam hozzájuk az ágyba és átöleltem őket.

- Szeretlek titeket skacok..- szipogtam, mire visszaöleltek.

- Mi is téged, [Név]-chan.- mosolygott Hinata, Kags meg csak egyetértően hümmögött egyet.

- A felvonulásra megyünk együtt?

- Ez nem volt kérdés!- vigyorodott el a napsugár.- Naná!

- Amennyiben elengednek..- vont vállat a fekete hajú, mire arcomra széles vigyor húzódott.

- Ti vagytok a legjobbak, komolyan! Éééés van ma estére programotok?

- Tulajdonképpen lenne.- vigyorodott el perverzen Kags, mire Hinata arca vörösbe átváltott.

- Oooo akkor nem is zavarok.- nevettem fel és lemásztam róluk.- Úgyis itt rontom reggel óta a levegőt.

Szóval elindultam haza, természetesen vonattal, fülemben zenével. Közben pedig válaszolgattam barátom üzeneteire, valahogy mégis ott maradt a torkomban a gombóc minden egyes elküldött üzenet után. De elhatároztam magam, másnap elmondom neki. Edzése amúgy sem volt és randi napot találtam ki még a hét elején. Tekintettel pedig arra, hogy egyikünknek sem volt túlzottan nagy kedve kimozdulni, így csak egy otthoni, filmes, medencézős randevút beszéltünk meg.

Este nagyon nehezen aludtam el, fejemben a gondolatok össze-vissza cikáztak és nem hagytak elaludni. Fél 5-ig minimum fent voltam és saját magammal vívódtam. Minden lehetséges verziót átgondoltam, gyorstalpalón felkészítettem a lelkem a legrosszabbra. De ettől függetlenül kimentem egyszer hányni a fürdőbe, annyira rettegtem, hogy mi lesz a vége.