Anime one shots I. (Befejezett)

Rin Matsuoka x Reader; Újrakezdés

SakuraOsamu24 kérésére itt is az új rész, remélem tetszik ^^ Extra képek a rész végén 😉

Sosem szerettem költözni, ezt az egyet azonban nagyon vártam. Végleges lehorgonyzást ígértek a szüleim, és őszintén reméltem, hogy így is lesz, elvégre a kedvenc unokatestvéreméktől csupán fél órányi sétára leszek. Eddig csak nyaranta jöttem fel 1, esetleg másfél hónapra, de így naponta láthatom majd, ami igencsak feldobta a hangulatom. A bő 4 órás út előtti nap már elbúcsúztam a barátaimtól, és megbeszéltük, hogy a hétvégéket együtt töltjük. Vegyes érzések dúltak bennem a költözés reggelén. Tudtam, hogy nem leszek nagy távolságra a szülővárosomtól, a torkomra mégis egy gombóc kúszott fel és a keserű szájízt a fogmosás és a gyümölcsturmix sem tudta megszüntetni, pedig örültem volna neki. A tegnap kikészített ruhám magamra vettem, mikor végre kiűztem magamból a kómát, majd beírtam a közös csopirtunkba a srácokkal, hogy hamarosan találkozunk. A fiúk elújságolták, hogy alig várják, hogy újra lássuk egymást, valamint, hogy egy bizonyos Rei is jön majd velük elénk, aki szintén szívesen megismerne engem, a Kou utáni lányt a csapatban.  Kicsit -oké, majdnem belehaltam- sajnáltam, hogy Rinrin elköltözött és nem találkoztunk, de annak legalább örültem, hogy hetente tudott időt szakítani rám egy fél-egy órás telefonbeszélgetés keretein belül. Tudtam, hogy sok dolga volt, így abszolút megértettem, ha lemondta az aznapi traccspartit és akkor jött a B terv, idegesíteni a csoportban a fiúkat azzal, hogy az összes matricám, ami le volt töltve, beküldtem, amíg valaki nem kezdeményezett értelmes beszélgetést.

Azonban az út nagyjából felénél a fülembe dübörgő lejátszási listám zenéit felváltotta a hirtelen a csengőhangom, így ijedten ugrottam egy nagyot. Mikor viszont megláttam a nevet: RinRin💕💕, arcomra hatalmas vigyor ült ki.

- Nahát, hogyhogy megtisztelsz kedd reggel a hívásoddal?- incselkedtem, ahogy felvettem a telefont.

- Neked is szia...- morgott.- Igaz a hír, miszerint Haruék könyékére költöztök?

- Aha, de honna- Koutól, igaz?

- Ki mástól, ha már tőled nem? Mikor értek oda?

- Nagyjából 2 vagy 2 és fél óra múlva. Miért?

- Hazalátogattam.

- K-komoly?- kezemből majdnem kiesett a telefon, de arcomon a mosoly csak egyre szélesedett, már-már fájdalmas volt.

- Ja! Szóval jópár év elteltével összekoccanhatnánk.

- A mai napon Haruéké, de holnap találkozhatunk, ha gondolod.

- Nekem oké. Majd holnap akkor beszélünk.

- Rendben, szia Rinnie! Puszika!

- Hali [Név]!- azzal halkan kuncogva letette, anya pedig hátranyúlva megsimogatta a lábam.

- Akkor holnap újra látjuk a barátod?

- Anyu!- pirultam el.- Mikor elköltözött szakítottunk.. Csak barátok vagyunk..

- Hogyne.- kacagott apa, mire csak fintorogva keresztbefontam a karjaim, de nem tudtam elfojtani a mosolyom.

Mikor megérkeztünk, Haru és a srácok már vártak az új házunk előtt. Boldogan ugrottam unokatestvérem nyakába, majd a szösziébe és a barna hajú fiúéba is. Az ismeretlen, új arc elé álltam legvégül, majd kedvesen mosolyogva hajoltam meg előtte, mielőtt felnéztem volna lila szemeibe.

- [Teljes Név] vagyok, de szólíts nyugodtan csak [Név]-nak/nek. Örülök a találkozásnak!

- Rei Ryugazaki vagyok, enyém a megtiszteltetés [Név]-san!- hajolt meg ő is.