Anime one shots I. (Befejezett)

Uzumaki Naruto x Reader; Ne merj itt hagyni

Anime_Kpop_Fnaf_fan Kérésére, remélem tetszik ^^

Te és Naruto már kisgyerek korotok óta ismertétek egymást. Sok mindenen mentetek keresztül együtt. Csupa jó és rossz dolgon, szomorúságon és boldogságon, félelmen s bátorságon. Te sem voltál másabb sorsra utalva mint ő, azzal ellentétben, hogy rólad a szüleid lemondtak. Különös szemeid, melyeknek teljes egésze fekete volt, félelmet keltettek bennük, s mindenki másban is. Őt azért taszították ki, mert benne volt a démon, téged viszont azért, mert abban hittek, hogy te magad vagy a démon.

Azonban a fiú egy percig sem hagyta, hogy szomorú légy. Mindenben segített és mindent megtett, hogy mosolyogni lásson. Mert már kiskorában is imádta az elragadó mosolyt az arcodon. Így ment ez végig. Az emberek kezdtek lassan megbarátkozni a gondolattal, hogy bizony ti ketten nem vagytok különbek a többiektől. Csupán az élet egy kis pluszt csempészett az életetekbe.

Az akadémián egyre több barátra tettetek szert, mindenki elismerte, hogy ti bizony nem vagytok rossz arcok. Mindenki, kivéve Uchiha Nagyképű Kibaszott Sasukét. Mert hát neki mindig ki kell tűnnie a tömegből, nem elég neki az a tudat, hogy ő az utolsó élő Uchiha és a lányok közül szinte mindenki azt akarja, hogy vele járjon. Neeem, neki ez kevés volt. Téged és legjobb barátod folyamatosan cikizte és azzal a lesajnáló, undorodott pillantásával mindig titeket nézett.

- Oké. most lett elegem!- csaptál az asztalra idegesen, az óra kellős közepén. Hangod felemelve, mindenki rád szegezte a tekintetét.

- [Név], mi a mentséged erre a viselkedésre?- nézett rád komolyan Iruka-sensei.

- Az Uchiha nem hagyja békén a hajam. Folyton meghúzza és azt suttogja, hogy "Nem vagy ide elég, add fel. Gyenge vagy"...- mondtad a sírás határán. A sensei csak sóhajtva megrázta a fejét.

- Ismét?

- Én ilyen nem csináltam. Jegyzeteltem, sensei.

- Ó, hogyne! A nagy Uchiha mást sem csinál csak tanul és figyelemmel kíséri az órát, mi?- fordultál felé idegesen és az asztalra támaszkodtál. Farkasszemet nézve az ördöggel.

- [Név], ez nem hiszem, hogy jó ötlet. Ülj le!- húzott vissza gyengéden Naruto, a kezeidnél fogva.

- Bájgúnár seggfej....- morogtad az orrod alatt, miközben a szöszi fiú kuncogott és megpaskolta a combod.

- Erre együnk majd egy ráment.- ez persze mindkettőtök arcára hatalmas mosolyt csalt.

- Khm... Bocsánat, hogy megzavarom ezt az édes kis eszmecserét gyerekek, de ÓRA VAN AZ ISTENÉRT!- kiabálta le a fejeteket Iruka, mit ti csak fejetek lehajtva s nevetést visszafojtva fogadtatok.

- Sajnáljuk, Iruka-sensei.

Mondtátok egyszerre. Nagyon oda kellett figyelnetek, hogy ne nevessétek el magatokat, de csodával határos módon, ez sikerült.

Azóta a nap óta egyre csak erősödött a kettőtök közti kötelék. Akár egy erős lánc, úgy csatolt titeket össze. Összetartoztatok, de ezt egyikőtök sem akarta elhinni, vagy elfogadni. Aztán eljött az a bizonyos nap. A nap, mikor a szőke fiú eldöntötte, hogy elutazik Jiraiyával. Próbáltál erős maradni előtte, de pontosan tudta ő is, hogy szomorú vagy. Akárcsak ő. A 7-es csapat többi tagja, valamint te voltál ott a búcsú pillanatában. Alig akartad felfogni, hogy bizonytalan időre elveszted a fiút, akit annyira nagyon szerettél. A közös szobátok a hazatérésed pillanatában a jól megszokott, boldog hangulata helyett most borús volt.