Anime one shots I. (Befejezett)

(Villain) Deku x Kaminari Namsoyoo; Íródj vissza

kaminarinamso111 kérésére itt is az új rész, remélem tetszik ^^ Még egyszer viszont szeretnék elnézést kérni, amiért csak most hoztam 😣 Btw a rész végén megtalálható egy fanart, amivel sokat szenvedtem, remélem tetszik az is majd ^^

Régen sokat lógtam Izukuval. Elválaszthatatlanok voltunk, a világon a legjobb barátok. Én védtem meg Kacchantól, mikor ő gonosz megjegyzéseket tett rá és velem járt ki hétvégente a kedvenc helyünkre, amit mi találtunk, mikor egyszer eltévedtünk. Nála jobb, kedvesebb és törődőbb személlyel aligha találkoztam. De egyszer, egy borús és esős napon minden megváltozott. Az életem egy 180 fokos fordulatot vett, ami nem éppen a jó irányba vezetett. Nem. Egyenest a pokolba.

Úgy emlékszem arra a napra, mintha csak a tegnapi napon történt volna meg velem.. Nos, velünk. Sajnos nem egy általánosba jártam a srácokkal, de minden nap elmentünk valahová. Csak Izuku, Amaya és én. Kacchan akkor már igazán csúnyán bánt szegény kis brokkolival, szóval vele mindig külön találkoztam. Izuku már egy hete nem volt iskolában, mert beteget jelentett. Szombat volt. Megbeszéltem vele, hogy a pénteken leírt dolgokat és a házit elviszem hozzá és beszélgetünk egy kicsit. Így hát reggeli után egyből készülődtem is. Drága ikerbátyám még békésen szunyókált a szobájában, amikor elindultam az akkor még csak beborult égbolt alatt a tömbházhoz, ahol legjobb barátom lakott. Kellett bő egy óra, mire végre felcsengethettem hozzájuk, de akkor megérte nekem. Legalábbis ezt gondoltam. 

~ Igen?

- Ohayou Inko-san, Izuku itthon van?

~ Oh, ohayou Namsoyoo-chan. Nem, nincs. Néhány órája elment itthonról, de már kezdek aggódni miatta. 

- Szerintem tudom merre lehet. Majd visszajövünk.

~ Siessetek, lassan esni fog.

Egyből egy hely jutott az eszembe, hogy merre lehet az az idióta fiú, úgyhogy futni kezdtem a közös helyünk felé. Félúton jártam, amikor hirtelen a semmiből elkezdett szakadni az eső, de mintha dézsából öntötték volna, úgy zuhogott. Én pedig okos emberi lény módjára nem vittem magammal esernyőt, így hát türkiz hajam nagy tincsekbe összeállva csapódott neki arcomnak arra az ütemre, ahogy futottam. Mondhatom kellemes érzés volt, ahogy az ázott, vizes tincsek megcsaptak, néha majdnem megvakítva. De igazából nem érdekelt, mert aggódtam Izukuért. Úgy tudtam, hogy beteg volt, s nem akartam, hogy még rosszabbul legyen. De ahogy megláttam, miként fekszik a fűben, semmivel sem törődve, valamelyest megnyugodtam.

- OI! Ha tüdőgyulladást kapsz, nem foglak ápolni.- ejtettem mellkasára a könyvekkel és füzetekkel megpakolt szatyrom, mire felnyögött, s maga mellé letette a zacskót.

- Nem megyek haza.

- Neked is szia.- ültem le mellé. Addigra már bőrig áztam, így nem is érdekelt, hogy továbbra is koppannak rajtam a nedves cseppek. A fiú nem nézett rám, ami viszont mindennél jobban aggasztott.- Mi a baj?

- Baj? Oh, nekem semmi bajom nincsen, Namso-chan. Éppen ellenkezőleg. Kacchan felnyitotta a szemem. Tényleg meg kéne öljem magam.- szavai visszhangot keltettek a fülemben. Nem mertem, nem akartam elhinni azt, amit akkor hallottam. Percekig meg sem bírtam szólalni. Sosem hittem volna, hogy valaha is igazat ad majd annak a tajparasztnak, aki abból nyert mindig is energiát, ha volt valaki, akinek fájdalmat okozhatott.

- Miket beszélsz, Izuku?- nevettem fel idegességemben.- Kacchannak nem volt igaza!

- Dehogynem.- kuncogott fel. De ez a kuncogás más volt, mint azelőtt. A vért is megfagyasztotta bennem.- Egy haszontalan senki voltam. Selejtes áru. De most...- nevetett fel.- Megjavultam Namsoo-chan. Kaptam képességet. Cserébe pedig csak ki kell iktassak néhány zavaró tényezőt.