Anime one shots I. (Befejezett)

Ciel Phantomhive x Reader; Mosolyogj nekem!

kelly_blye -nak egy ajándék rész, amiről ugyan eddig nem igazán tudtál, de remélem fel tudom ezzel dobni az estéd! ^^Luuuv ya :3

- [Név], nem! Ebből nem engedek.- nézett rám dühösen Ciel.

- De Ciel! Ez nem olyan amitől bajom lehetne!- erősködtem, de mind hiába.

- Akkor sem. Sebastian! Csinálj [Név]-nak/nek és nekem egy earl grey teát.- sóhajtott egyet, orrnyergét masszírozva.

- Yes, My Lord!

Azzal a komornyik el is ment a konyha irányába. Én felszegett orral indultam meg saját szobám felé. Benyitottam és becsukva magam mögött az ajtót, nem törődve az illemszabályokkal, bevetődtem az ágyba és fejemre húztam a párnám.

Pedig én csak főzni akartam megtanulni...

Nem sokkal később kopogtattak az ajtón. Morogtam egy kicsit, majd megigazítva hajam és ruhám, majd mondtam egy "szabad"-ot. Sebastian lépett be, előtte egy kis kocsival, melyen egy teáscsésze, kanál, cukor és a teás kancsó díszelgett.

- [Név] kisasszony, hogyan kéri a teáját?- kérdezte kedves mosollyal arcán.

- Ahogy szoktam Sebastian.- motyogtam, mire bólintott, s neki is látott. Mikor kész lett, fehér kesztyűs kezével átnyújtotta nekem a csészét. Tisztelettudóan megköszöntem és belekortyoltam az italba.- Mondd csak.. Ciel miért félt engem ennyire?- kérdeztem motyogva, s a földet pásztázva.

- Az Ifjú Úr csak védeni akarja mindentől ami miatt baj érheti a kisasszonyt. És természetesen nem szeretné, hogy bárki más szemet vessen magára, vagy esetleg fordítva.

- Féltékeny lenne? Ciel Phantomhive féltékeny? De mi oka lehetne erre? Én csakis őt szeretem, és ez soha nem fog változni!- néztem értetlenül a komornyik szemébe.

- Ennek az Úrfi bizonyára örülni fog. Nos.. Ha megitta, én nem is rabolnám tovább az idejét.

- Áh, hogyne. Persze! Biztosan sok a dolgod. Ne haragudj amiért feltartottalak.- adtam kezébe a csészét, mire egy kicsit elkuncogta magát.

- Semmi probléma. Legyen továbbra is szép napja.- hajolt kicsit meg, majd el is indult, de felpattanva kinyitottam neki az ajtót, hogy ki tudja tolni a kocsit.

- Többször jöhetnél beszélgetni Sebastian. Szép napot!- mosolyogtam rá kedvesen, mire viszonozva mosolyom, bólintott egyet.

- Ahogy azt szeretné.

Azzal el is tűnt a folyosón. Ismét egyedül voltam, de nem bántam annyira. Néha szükségem van a magányra. Becsuktam az ajtót, s elindultam a szépen tisztán tartott, áttetsző üveg ablakhoz. Kitártam s a szegélyen támaszkodva könyökömön, fejem a tenyerembe helyeztem. A lágy szellő befújt a szobámba, így táncba hívva [Hajszín] tincseim. A kert gyönyörű volt fentről nézve is, mint mindig. A madarak ahogy csicseregtek, édes melódiaként cirógatta fülem.

Nagyot szippantottam a kellemes levegőből, és sóhajtottam egyet. Kiskoromban is imádtam a természetet. Mindent nagyjából, ami ezzel kapcsolatos.

- [Név]..

Hallottam egy ismerős hangot magam mögül, mire megfordultam. Könyökömmel támasztottam meg magam az ablak párkányon és rámosolyogtam.

- Szia Ciel! Mi járatban erre?

- Nem jöhetek be a jegyesemhez?- kérdezte félmosollyal arcán, mire elkuncogva magam, kitártam karjaim.

- Bármikor!

Vigyorogtam rá, mire odajött hozzám és átkarolva derekam hajtotta fejét a vállamra. Mosolyogva birizgáltam jobb kezemmel fekete haját, amíg másik kezemmel nyakát karoltam át. Úgy bújt hozzám, mint egy árva, egyedül hagyott kiscica.

Teljesen beleszerettem ebbe a cuki kis allergiás fiúba. My little earl (Én kicsi grófom).

- Szeretnél valamit, Ciel?- kérdeztem kuncogva.

- Hogy jöttél rá?- nézett rám komolyan, de láttam, hogy nem kell sok, hogy elnevesse magát.

- Női megérzés.- suttogtam, majd elnevettem magam.- Na, de komolyan. Mit szeretnél?- fogtam meg két kezét s összekulcsoltam ujjainkat.

- Lesz egy vásár, és gondoltam elmehetnénk.

- Uuu a Valentin napi vásár? Ezer örömmel!- mosolyogtam rá csillogó szemekkel.

- Ennek örülök!- mosolyodott el, majd megfogva arcom, közel húzott magához és megcsókolt.

Nagyjából 2 óra múlva már a vásári forgatag közepén nézelődtünk. Boldogan csodáltam meg minden édes kis cuki dolgot, amit Ciel már csak egy unott arccal nézett végig, és hagyta, hogy rángassam ide-oda.

- Te szent Isten... Ciel, ezt nézd meg!

- Mit találtál?

- Nézd milyen cuki! Megvesszük?

Néztem rá kiskutya szemekkel a fiúra, s mutogattam egy édes, hatalmas plüss mackóra. Egy bolyhos, barna maci volt, cuki nagy szemekkel. Szinte rám parancsolt, hogy "Vegyél meg!"

Ciel egy ideig méregette a plüsst, majd felém nézve elmosolyodott.

- Megvesszük!

- Köszönöm!- ugrottam boldogan nyakába, az örömtől. A fiú kifizette az árát, majd felém tartotta.

- Boldog Valentin napot [Név]!

- Várj egy pillanatot!- azzal elszaladtam, otthagyva a fekete hajú barátom, ki értetlenül bámult utánam.

Mikor sétálgattunk láttam egy elképesztő gyönyörű gyűrűt, amit meg akartam neki venni. Azonban nem akartam, hogy lássa mit veszek, hisz valószínűleg le is esett volna neki egyből, hogy neki lesz. Szóval elfutottam addig a kis bódéig, ahol azt árulták, és csak reménykedni tudtam, hogy nem vették még meg.

De szerencsémre még ott találtam a helyén a gyönyörű vörös rubinnal díszített gyűrűt.

Egyből le is csaptam rá, s megvettem. Elég borsos volt az ára, de teljesen megérte. Egyből vissza is siettem a fiúhoz, aki még mindig ugyanolyan értetlen arccal keresett engem a tömegben, egy helyben állva, kezében a macival.

- Boldog Valentin napot Ciel!- adtam kezébe a dobozt, mely a gyűrűt rejtette.

- [Név], te most megkéred a kezem?- kérdezte mosolyogva, mire elnevettem magam.

- Hogyne, mindenképp!

Felhúzta középső ujjára a gyűrűt, majd átadta nekem a plüssmacit. Mosolyogva néztem igézően kék szemébe.

- Mosolyogj nekem!- kértem lágy hangon, mire elmosolyodott.- Annyira szeretlek Ciel..- passzoltam le a hatalmas mackót Sebby-nek, s szorosan magamhoz öleltem a fiút.

Lágyan visszaölelt, amíg én nyakába fúrva arcom kezdtem el pityeregni. Nem firtatta, csak [Hajszín] loboncom, illetve hátam simogatta nyugtatásképpen. Mikor már sikeresen lenyugodtam, Ciel bele suttogta a fülembe, hogy "Én is szeretlek, hercegnőm" majd megharapta fülcimpám, mire arcom teljesen vörös lett.

- C-Ciel..!- suttogtam dadogva, de a fiú csak kuncogott egy kicsit.

- Mi lenne, ha hazamennénk és a hálóban töltenénk kettesben egy kis időt?