Anime one shots I. (Befejezett)

Iida Tenya x (Male!) Reader; Megtalálva az igazit

Itt is az új rész SugawaraIsMyHusband kérésére, remélem tetszik ^^

Mostanság mindig láttam egy tini társaságot esténként bejárni a klubba. Úgy tűnt egy srác azonban kívülállónak érezte magát, folyton rászólt a többiekre, hadonászott, anyáskodott felettük. Csak távolról figyeltem őket, esetleg akkor iteraktáltunk, mikor italt kértek ki. Azonban beszélgetni nem tudtam velük, így persze vele sem.

Odahaza ki nem bírtam verni a fejemből a szemüveges srácot. Lehet nem volt illedelmes dolog egy 20 éves fiú részéről, hogy egy látszólag 16 éves srácról szólt az összes gondolata, mégsem tudtam csak úgy kitenni az elmémből. Heteken át alig beszéltünk valamit, ő nem igazán állt szóba velem, én pedig kezdtem feladni. Elvégre az sem volt biztos, hogy egyáltalán érdeklem vagy saját kapura -is- játszik. Mindenesetre ahányszor láttam őt, szívem vadul kalapált mellkasomban, amely fájdalmasan szorította vissza heves szívem. Tudtam, hogy nem lehet az enyém, de nem akartam beismerni.

"Kinek kellenél? Csak egy gond vagy a másik nyakán"

Összeszorított szemekkel ráztam meg a fejem. Nem tudtam miért jutott eszembe ez a mondat, de hirtelen fojtogató sírást éreztem, fel akart szakadni a gát. De tartanom kellett magam a vendégek előtt, akik egyre türelmetlenebbül várták a szeszes italaikat.

"Sosem fognak igazán szeretni"

Vajon képes lesz valaki szeretni engem? Vagy valóban csak egy kő vagyok mindenki vállán, akivel valaha is komolyra tervezek? A gondolatok csak zakatoltak a fejemben. A villódzó fények, az alkohol és az izzadtság szaga felkavarta a gyomrom, s szédelegni kezdtem.

- Ki kell mennem levegőzni.- mentem oda egyik kollégámhoz, aki csak megértően elmosolyodva bólintott s sietett is átvenni a frontot.

Nehezen vettem a levegőt már, mire kiértem a mulató hátsó felébe, s ledobtam magam a piszkos földre. Könyökeim térdeimre támasztottam, fejem pedig tenyereimbe temettem, s próbáltam egyenletesen lélegezni. Pár könnycsepp hagyta el szemeim, mikor megéreztem egy kezet a vállamon. Gyorsan kaptam fel a fejem, s megláttam őt.

- Mit csinálsz te itt?- töröltem le gyorsan a könnyeim, s vettem fel a megtörhetetlen felnőtt maszkom.

- Csak.. Láttam, hogy kicsit szétestél odabent. Gondoltam megnézem, hogy vagy.- ült le mellém, mire arcom vörösbe váltott.

- A barátaid hiányolni fognak.- vizslattam ismét a földet, fejem visszaejtve tenyereimbe.

- Tudják, hogy itt vagyok. Hogy veled vagyok, szóval...

- Azt se tudod ki vagyok...- horkantam fel, mire kínosan felnevetett a mellettem ülő. Apró mosoly kúszott fel akaratlanul is arcomra, ahogy meghallottam korához képest mély hangját.

- Való igaz..- vakarta meg tarkóját.- Mit is mondott Midoriya..?- suttogta maga elé, mire összevontam szemöldökeim. Ki az a Midoriya? - Áh, igen! Bemutatkozás! Iida Tenya vagyok! Elsőéves a UA akadémia hőstagozatán, a bátyám Ingenium és 16 éves.- édesnek találtam, hogy ennyire zavarban volt, kétség sem fért hozzá, hogy valamit akart tőlem. Mosolyogva húztam ki magam, s néztem rá, majd kuncogva kezet fogtam vele.

- Én [Teljes Név] vagyok, 20 éves és itt dolgozom bárpultosként minden este, mint azt már tudhatod.

- Örvendek a találkozásnak.- bólintott mosolyogva, mire felenevettem.- M-mi az?

- Semmi, semmi.- legynitettem mosolyogva.- Kösz, hogy utánam jöttél. Valószínű itt roskadtam volna magamban, ha nem jön a hősöm..- dőltem hátra a falnak, aprós sóhajtva, de le sem vettem a szemem róla és az édesen pirosló arcáról.

- Megkérdezhetem, hogy mi a baj?

- Csak ex gondok.- vontam vállat.- Szépen elbaszták az önértékelésem, néha pedig feljönnek, hogy miket vágtak a fejemhez, amikor megtetszik valaki.

- Nem volt valami illedelmes tőlük, hogy így leépítettek...- csóválta fejét idegesen, ami miatt csak nagyobb lett a mosolyom, s megpaskoltam combját.

- Ne aggódj, ettől független rendben vagyok. Gyógyulok.- a fiú először ledöbbent, mikor hozzáértem, majd teljesen paradicsom vörös fejjel meghajolt.

- Engedd meg kérlek, hogy segítsek gyógyulni!

- Tessék?- döbbentem le egy pillanatra.

- Szeretnék segíteni. És időt veled eltölteni, ha.. Nem baj..

- Az lenne a baj, ha nem így lenne.- mosolyogtam rá, mire kissé ellazult, s ő is elmosolyodott.

- Holnap kettőkor az iskola előtt?

- Ahogy gondolod.- biccentettem szélesen mosolyogva.

~~~

Tudtam, hogy sokat fog segíteni, de azt nem, hogy ilyen rövid időn belül ennyire rettentően sokat. Ha nem találkoztunk, akkor is chateltünk, vagy felhívtam őt, ő pedig elküldött reggel aludni, mikor látta, hogy elérhető vagyok. Minden alkalommal mosolyt csalt arcomra, s kezdtem elhinni, hogy valóban lehet ebből valami.

- Tenya?- szóltam hozzá csendesen, mikor egy szombati este nálam aludt, s épp filmet néztünk az ágyban.

- Igen?- fordult felém, minden figyelmét nekem szentelve.

- Tudom, romantikusabbnak kéne lennem, de nem jutott eszembe semmi klisé mentes dolog, szóval inkább csak rákérdezek.. Lehetnénk egy pár?- arcom vöröslött, s alig mertem szemeibe nézni.- Tudom, felnőtt vagyok, te pedig iskolába jársz, de... Tényleg boldog lennék, ha.. Tudod..- ahogy belenéztem égkék íriszeibe, elfogott egy elképesztően kellemes, bizsergető érzés.

- Ha megígéred, hogy nem fogsz lekezelni azért, mert fiatalabb vagyok-

- Történt már ilyen?- vontam fel szemöldökeim mosolyogva, mire megrázta a fejét.- Akkor ezután sem fog.- nyúltam keze után, s kulcsoltam össze ujjainkat. Hiába voltak hosszú ujjai, az én kezemben még így is kicsinek tűnt a keze, ez pedig csak szélesítette a mosolyom.

- Akkor szívesen alkotnék veled egy párt, [Név]-san.- mosolyodott el, ami megmelengette a szívem, s vigyorogva húztam oda magamhoz, ami ellen nem ellenkezett, csak átölelte derekam és hagyta, hogy én szorosan tartsam karjaimban. Szerettem, amikor nem a robot üzemmódban lévő énjét mutatta, hanem azt, aki tudja milyen kiélvezni a helyzetet és leengedni kicsit.

~~~

Az első igazi randink a könyvtárba vezetett miután vettünk mindkettőnknek Boba teát. Tenyának közelegtek a nagy írásbeli vizsgák, szóval sokat kellett tanulnia, de velem is akart időt tölteni, így tanulós randit tartottunk. Vagyhát igazából ő tanult, én pedig néztem őt, esetleg segítettem neki, ha valahogy elakadt, de nagyon mást nem csináltam.

Közel ültem hozzá, egyik kezem folyton combján pihentettem -kitapasztaltam, hogy ha ezt csinálom, két reakciót kapok: vagy megnyugszik, vagy pedig teljesen zavarba jön-, néha fejem vállának döntöttem, vagy éppen nyomtam bőrére egy puszit, amitől mindig édesen elmosolyodott, néha meglökött, hogy "hagyjam tanulni, mert így nem tud koncentrálni", de ennek ellenére minden helyesen megoldott feladat után követelte a csókot, amit örömmel meg is adtam neki.

- Nee, Tenya, ezt figyeld.- mutattam felé a telefonom kijelzőjét vigyorogva, amin épp egy aranyos kiscica játszott az anyja farkával.

- Hogy lehetsz néha nálam is gyerekesebb, holott te vagy a felnőtt, [Név]-san?- nézett a videóról rám, miközben mosolygott.

- Úgy, hogy nem akarok már most egy befásult, unalmas seggfej lenni, akire ráunsz. Na meg én élvezek ilyen lenni, nem vagyok még olyan öreg.- vigyorogtam rá.

- Sosem unnék rád.- suttogta maga elé, fejét csóválva, mire mosolyogva nyomtam puszit arcára.

- Úgy legyen.- hajtottam fejem vállára, mire én kaptam puszit a fejemre.

- Ugye a vizsgámon majd ott leszel és megvársz?

- Persze, addigra szabit veszek ki, hogy ne kelljen hullaként megjelennem és elkísérnem is téged.

- Köszönöm. Sokat jelent nekem.

- Nekem meg te jelentesz sokat..- motyogtam mosolyogva, s lehunytam szemeim.