Anime one shots I. (Befejezett)

Isaac Foster x Reader; Látogatás

Itt is az új rész, habár a kérőt nem találom, régi neve (legalábbis én így írtam fel) hzsfia14. Mindenesetre jó olvasást és remélem tetszik ^^

- Isaac?- néztem ijedten a fiúra, aki teli karcolással tért haza. Azonnal hozzá siettem, hogy jobban szemügyre vehessem, de csak morgolódva arrébb tolt, s megindult a fürdőbe.

- Ne aggódj, nem halok bele.- nézett vissza rám a fürdőszoba ajtajából, ajkain halvány mosollyal figyelt, mire mosolyogva felsóhajtottam. Fejem rázva mentem vissza a konyhába, folytatni a vacsora készítését, miközben azon törtem a fejem, hogy most épp kivel keveredett harcba. Tudtam, hogy sok rosszakarója volt, de sosem avatott be az ilyen ügyeibe. Azt mondta "minél kevesebbet tudsz, annál kevésbé vagy veszélyben". Kezdtem beletörődni ebbe, de mindig fúrta az oldalam a kíváncsiság, hogy mégis milyen ügyei lehettek. A város legjobb bérgyilkosának számított, mindenkit megrémisztett az, amit maga után hagyott- cafatokra darabolt, vérben ázó, szinte felismerhetetlen holttest.

Isaac azonban velem meglepően jószívű volt. Kezdetekben ugyan nem, de ahogy egyre több alkalommal futottunk össze, s egyre inkább erősködtem, hogy igyunk meg valamit, belement. Mindig rideg volt, oda sem figyelt rám, de ez megváltozott aznap, amikor arra ért a házamhoz, hogy sikoltozom és bőgve kérem a betörőt, hogy másszon le rólam. Azóta az éjjel óta le sem vakartam magamról a férfit magamról szabadidejében. Tudtam, hogy egy gyilkos. Hogy élvezi azt, amit csinál, örömmel tölti el mások kaszabolása, azonban a házban, velem kettesben, sosem tűnt agresszívnak. Csak szeretetre volt szüksége, amit meg is adtam neki, így néha bújós kiscicává válva volt a nyomomba és alig eresztett el, csak ölelgetett. Épp ezért nem tudtam félni tőle, mert nem volt mitől tartanom. Ha meg akart volna ölni, az első pillanatokban megtette volna. Tisztában voltam azzal, hogy mellette biztonságban vagyok, hogy megvédene bármitől.

- Mi finomat csinálsz?- lépdelt mögém, karjaival körbefonta derekam s nyakamba csókolva fúrta arcát vállamhoz. Kötéseit leszedte magáról, így csupasz bőrét simítottam végig, arcomon aprócska mosollyal.

- Nem nagy cuccot. Főtt tojást, baconnel és egy kis salátát, plusz az esti teánknak álltam volna neki pont.

- Jól hangzik. Hozzá csapnál egy kis halat is? Van a fagysztóban, már csak sütni kell.

- Ha ezt kéred, persze.- fordultam meg ölelésében, s mosolyogva néztem szemeibe.- Akkor viszont számolj plusz 15 percre minimum.- nyomtam gyors csókot ajkaira, majd már mentem is volna a fagyasztóhoz, de visszarántott csípőmnél fogva, s elkezdett lassúzni velem. Kicsit meglepődtem, hisz nemigen tapasztaltam ilyesmit, de szélesen elmosolyodva, s elpirulva döntöttem fejem a vállához. Csendesen dúdolni kezdett egy dalt, mire szívem egyre gyorsabb tempóval kezdett el dübörögni a mellkasomban.

- [Név]?- ejtette ki nevem halkan.

- Hm?

- Szeretlek.

- Én is szeretlek, Isaac.- mosolyogtam fel rá, mire megcsókolt.

~~~

Idegesen járkáltam fel-alá a házunkban. Negyed 2 volt, de még nem ért haza Isaac. Legalább éjfél előttre ígérte hazaérkeztét, ezért tövig rágtam a körmeim idegességemben. Hiába hívtam, nem vette fel, ha írtam nem válaszolt, meg sem nézte. Egyre jobban fojtogatott a sírás és aggodalom, azonban megtörtem, amikor ismeretlen számról hívtak.

- Igen?- szóltam a készülékbe.

- Maga [Teljes Név]? Isaac Foster élettársa?

- I-igen. Miért?- hangom elbocsaklott, a lehető legrosszabbra gondoltam.