Anime one shots I. (Befejezett)

Ciel Phantomhive x Sebastian Michaelis; Valentin nap

kelly_blye kérésére itt is lenne eme gyönyörű rész. Remélem tetszik :3 ❤❤

Ashton Lottie vagyok, a Phantomhive házban dolgozok takarítóként és mosogatólányként.

A mai nap különleges volt. Valentin napjára ébredt a birtok. A szokásos "nem akarok dolgozni menni, inkább kötöm fel magam" érzése helyett vidáman pattantak ki szemeim mikor Finny felkeltett.

- Tudod milyen nap ez?- kérdeztem vidáman mosolyogva a fiúra, aki értetlen fejjel megcsóválta fejét.- Valentin nap Édeském, Valentin nap!- dőltem vissza a puha ágyra és fetrengeni kezdtem.

- De Ashton, ez miben különbözi-

- Abban, hogy ma rávehetjük Ciel-t és Sebastian a nyilvános szerelmes dolgokra!- jelent meg arcomon egy kaján mosoly.

- Sose változol Ash!- nevetett fel édesen, mire rávigyorogtam.

- Deh nem ám! Na, kelek mert a végén a gróf uram még kiakad rám! Jó reggelt Finny!- cuppantottam a szöszi szájára egy puszit majd elkezdtem keresgélni a ruháim közt azt, amelyikben dolgozni szoktam.

A fiú mosolyogva rázta meg fejét és kisétált a szobából. Mindenki megszokta már azt, hogy én, ha boldog vagyok akkor mindenkivel a lehető legközvetlenebb vagyok, és ugrándozok.

- Ci-el~! Szép jó reggelt grófom!- mosolyogtam rá a reggelinél, hisz ilyenkor valamilyen oknál fogva mind együtt eszünk.

- Neked is Ashton. Sebastian, kihoznád kérlek a reggelit?- nézett a férfira, aki kissé meghajolt.

- Yes, My Lord.

- Ééés ki tervez mára valamit?- kérdeztem végignézve az ott lévő személyeken.

- Oh, jó, hogy eszembe juttatad. Mára, a reggeli után mindenki azt csinálhat amit szeretne, nem kell dolgoznotok.- mondta Ciel.

- Gróf uram.. Köszönjük!- pattantam fel és megöleltem a fiatal fiút.

- Ash, ugye ettől még velem töltöd majd ezt a napot?- kérdezte félénken Finny, mire Mei-Rin, egyből mosolyogva nézett a fiúra. Tudta, hogy mennyire szeret velem lenni és a szavaival élve "Nagyon édes párt alkottok". Vagyis... Alkotunk.

- Még szép!

~ Ciel szemszöge ~

Már alig vártam, hogy végre elmenjenek a dolgukra. Ez a bugyuta ünnep pont kapóra jött, hogy feltűnés mentesen lehessünk együtt Sebastian-nal. Amint mindenki elfogyasztotta a buggyantott tojást, pirítóssal, zöldségekkel és teával, mentek is a dolgukra.

Nagyjából senki nem maradt rajtunk kívül a kastélyban.

Reggeli után a szobámba mentem, s leültem az ágyamra. Kopogtatás hallatszott a faajtón, majd Sebastian lépett be.

- Hogy ízlett a reggeli?

- Nagyon finom volt. Kitettél magadért.

A férfi egyre közelebb jött hozzám, majd eldöbtött az ágyon.

- S-Sebastian! Még nem va-vagyunk e-
Azonban félbeszakított egy csókkal.

Arcom vörös volt, de visszacsókoltam. Átkaroltam a nyakát s elmosolyodtam. Nyelvét számba vezette, majd elkezdte feltérképezni a már számára jól ismert terepet.

Kopogás nélkül azonban valaki berontott, mire mi szétrebbentünk.

- Ciel gró- ooohohohooo! Nem is zavarom a kis szerelmes túrbélkoló párt. Sőt! Ki is paterolok mindenkit, hogy szabadon tudjatok.. Khm.. Igen!- nézett ránk perverzen Ashton.

- Heh?- néztünk egyszerre kérdőn a lányra.

- Ne is haragudjatok! Ja várjatok egy képet!

Azzal a semmiből előhúzott egy fényképezőt, kattintott s megvárta míg a gép kiadja neki az elkészült fényképet.

- Ashton..- Sebastian agyát mintha leszívta volna a barna hajú lány, de én továbbra is csak értetlen és fájdalmas arccal néztem a lányra.

- Na hello~!- azzal ki is ment becsapva maga mögött az ajtót.- MINDENKI KI A HÁZBÓL! IRÁNY, GYERÜNK!

Hallottuk a kintről behallatszódó ordítozást.

Sebastian-ból egy eddig nem igazán látott reakciót váltott ki ez az egész. Elnevette magát.

Arcomon tükröződött a meglepettség és az, hogy mennyire édesnek is tartottam.

- Bocchan, mi az?- nézett rám mosolyogva, mire megfogtam arcát, s magamhoz húztam egy csókra.

Derekamnál a ruhám anyagát feltűrte, s kesztyűfedte kezével simogatni kezdte bőröm.

Lehet, hogy démon, lehet a komornyikom, lehet, hogy mindent meg kell tennie amit mondok neki, de mégis... Van egy olyan érzésem, nem is. Tudom, hogy nem csak azért engedelmeskedik mert kell, hanem mert jót akar nekem. Mert szeret. És én is őt.De persze ez az én kis féltve őrzött titkom marad. Játszom az érinthetetlen szerepem (ami mellesleg elbukik néha, hisz engedem neki, hogy megérintsen).

- S-Sebastian..- nyögtem fel mikor megéreztem kezét férfiasságomnál.
Ekkor újra kopogtak.

- Nem hiszem el, hogy ezek nem tudnak békén hagyni minket! Kész, aki itt van az nem kap vacsorát! Pedig pulyka lesz meg minden finomság.
Morogta lemászva rólam és konkrétan feltépte az ajtót, ezzel a frászt hozva a vörös lányra.

- Mit akarsz?- kérdezte idegesen Sebastian.

- Cs-csak azt akartam ké-kérdezni, hogy ho-hozzak-e valamit a p-piacról.- mondta remegve, hangját elvékonyítva.

- Nem kell. Ennyi?

- I-igen.

- Várj! Hozz teát!

- Milyet kér?

- Oolong.

- Azonnal!- azzal ment is a dolgára.

- Hol is tartottunk?- kérdezte Sebastian miután becsukta az ajtót.
Arcán perverz mosoly ült, majd felső ajkát megnyalta. Nyeltem egyet, mikor elindult felém, de persze nem bántam.
Semmit sem bántam amit ő tett velem. Egy démonnal együtt lenni úgy, egyaránt mennyei és borzalmas. De inkább mennyei. Főleg ha a démon olyan mint ő. Aki annak ellenére, hogy heves érzelmei vannak és eszméletlenül kíván, mégis vigyáz rád. Arra, hogy mi fáj és mi az ami jó érzést kelt. Mert ez a fontos. Az odafigyelés. Mégha nem is mutatkozik meg közvetlen.