Anime one shots I. (Befejezett)

Shigaraki Tomura x Reader; Gyerekkori barátom

Még nagyon régen kezdődött minden. Még csak 6 éves voltam, mikor a családommal meglátogattuk anyukám egyik kedves barátját.

- Okaa-san, okaa-san!- húzogattam édesanyám szoknyáját miközben a tükörben igazgatta haját.

- Igen, aranyom?- mosolygott le rám azzal a bizonyos mosolyával mellyel mindig mosolyt tudott húzni arcomra.

- Mikor megyünk? És lesz ott kivel játszanom?

- Persze, van egy kisfiú. A neve Tenko Shimura, nagyon kedves fiú.

- Woah! Meg akarom ismerni! Okaa-san, menjünk! Gyere, gyere!- csimpaszkodtam lábába, hogy el tudjam húzni de ő csak nevetett.

Mindig ezt csinálta. Kinevetett, ha valami komolyan érdekelt. De nem gúnyosan, nem, az én anyukám olyat nem tett egyszer sem. Olyan kedvesen és szeretetteljesen kuncogott mindig is, hogy öröm volt hallgatni. Mintha egy kis csengő csilingelését hallgatta volna az ember.

Hamarosan végre elindultunk. Nem vettem fel különösebb öltözéket, csak egy világos rózsaszín pulcsit rajta színes virágokkal és egy világosabb kék macskanadrágot. A cipőm pedig sima fehér tornacipő volt.

Mikor odaértünk egy kékes hajú nő nyitott ajtót mosolyogva.

- Áh, sziasztok. Gyertek csak be, Tenko-kun már nagyon várt téged pöttöm.

- Hol van? Hol van, néni?- kérdeztem izgatottan ugrálva.

- A bal oldali folyosón az első ajtó jobbra.- kuncogott a nő én pedig a lehető leggyorsabban vettem le cipőm és már rohantam is a szoba felé.

Belépve... oké, nem teljesen. Mondjuk úgy hogy kicsaptam és nagy robajjal ütközött neki a falnak mire az ágyon fekvő fiú rémülten esett le a pihe-puha ágyáról.

- Szia, [Név] vagyok.- vigyorogtam.

- Végre itt vagy [Név]-chan! Már nagyon vártalak!- virult ki arca- Én Tenko Shimura vagyok!

A kisugárzása hatott rám, csak még vidámabb és kíváncsibb lettem. A fiút nagyon aranyosnak tartottam, olyan életvidám és kedves volt.

Játszottunk az autóival, bújócskáztunk és minden mókás dolgot csináltunk egészen addig amíg el nem kellett mennünk.

Másnap át akartam menni megint játszani Tenko-kunnal mikor anyáék bejelentettek valamit.

Költöznünk kellett.

Nem tudjátok elképzelni, hogy mennyire ki voltam akadva.

Sírtam és hisztiztem rendesen, nem tudtak egyhamar lenyugtatni.

Rá 2 napra már költöztünk is, egyenest Londonba mivel apát kiküldte a cége. Mivel én semmit nem tudtam angolul ezért még barátaim sem voltak, teljesen elszigetelődtem a külvilágtól. Aztán ez persze változott az idő elteltével.

A nap mikor betöltöttem a 22-t, életem legszebb napja volt. Anyáék egy repülőjeggyel ajándékoztak meg, hogy meglátogathassam régi barátaimat.

- Köszönöm Okaa-san, Tou-san!- öleltem át őket könnyeimmel küszködve.

Másnap már bőröndjeimmel utaztam a gépen. 14 órát utaztam.11-kor indult a gép Londonból és így értem 9-re vissza szülővárosomba (8 óra az időeltolódás).

Az egyik unoka nővéremnél lettem elszállásolva. 16 év alatt sokat változott a hely és mint láttam a legtöbb gyerek álma még most is az hogy hős legyen. Azonban egy új forma lett a legnagyobb mintapélda, All Might személyében.