Anime one shots I. (Befejezett)

Yukine x Reader; Regália? Halott vagy?

Anime_Kpop_Fnaf_fan kérésére, itt az új rész. Remélem tetszik ^^ Jézus ereje, hogy lehet valaki olyan édes és imádnivaló, mint Yuki? *-* Áááááh imádom *-*

" Egy újabb nap, újabb álarc. Legalábbis a barátaim előtt mindenképp. Jól érzem magam velük, de az otthoni terhet mindig magammal cipelem. Nem öltözhetek előttük tesi előtt és után, vagy meglátnák a hegeket és foltokat. Hosszú ujjú nálam kötelező, tekintve a magamon okozott sebhelyeket, melyekről nem akarom, hogy bárki is tudomást szerezzen.

Reggel amilyen gyorsan csak tudtam, elkészültem és bepakoltam mindent. Csendesen kilopóztam a házból, hogy a "szüleim" még véletlenül se lássanak meg, majd lassan elindultam a májusi melegben. 15 éves létemre szinte magamról gondoskodom, elvégre azoktól akikkel össze vagyok zárva, sose kaptam jót. Magamba roskadva sétáltam lassan a suli felé.

- [Név]-cha~n!- hallottam meg magam mögül egy kiáltást. Megismerném ezer közül ezt a hangot. Haruhi, a legjobb barátnőm hangja volt az. Nem sokkal később pedig már a hátamra is ugrott a lány, szorosan ölelve.

- Szia Haru-chan.- kuncogtam el magam, majd elkezdtem cipelni a hátamon.

- Hiányoltunk a tegnapi kis találkozóról. Főleg Kouta-kun.

- Nem tudtam elmenni, bocsi. Otthon sok volt a dolgom.- füllentettem.

- De [Név]-chan, neked mindig sok a dolgod... De ugye a holnapira eljössz?

- Megpróbálok, ígérem.

- Szupi~!- kezdte lóbálni a lábát vidáman, amin felnevettem. Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy figyelnek. De igazából nem érdekelt. Nem, amíg a barátaimmal lehetek.- Oh, amúgy ma Meimi-chan nem tud jönni. Beteg lett, tüdőgyulladás vagy mifene amit elkapott.

- Ouh szegény...

Azzal beértünk az iskolába. Természetesen az eszmecserét folytattuk továbbra is, azonban kicsit halkabban, hisz csak nem beszélhetünk ordibálva az iskolában. A második szünetben már Kouta is hozzánk csapódott. Annak ellenére, hogy elvileg barátok vagyunk, elég nyíltan flörtöl... És ez irritál. Így hát próbáltam minél hamarabb lekoptatni.

Amint véget ért az iskola, elindultam hazafelé. Jó, nem pont egyből haza. A könyvtárba igyekeztem. Egész úton megint csak furcsa érzésem volt. Körbenéztem és megpillantottam egy szőke fiút, aki engem nézett. Halványan rámosolyogtam és intettem neki egyet, majd tovább mentem. Belépve a könyvárba elfogott a kellemes érzés. Mint mikor az ember hazaér. Nekem ez a hely volt az a hely, melyet az otthonomnak nevezhettem.

Mosolyogva köszöntem az ott dolgozóknak, lepakoltam a táskám az egyik fotelbe, majd elindultam megkeresni a kedvenc könyvem, amit mindig itt olvasok. Amint megleltem, kényelmesen elhelyezkedtem a fotelben s folytattam is az olvasást. Halk zenét indítottam el, természetesen fülhallgatón keresztül. Nagyjából húsz perc, talán fél óra telt el, mikor valaki az előttem lévő asztalra ült fel. Engem nézett, éreztem ahogy szinte égeti a bőröm a tekintete. Mikor megelégeltem a helyzetet, kivettem a fülemből a fülest, s felemeltem a fejem.

- Segíthetek?- néztem a szemeibe, mire meglepődött.

- Um...- nézett oldalra.

- Ha kitalálod, majd szólj.- kuncogtam halkan.- Épp egy izgalmas résznél tartok.

- Mit olvasol?

- Huh? [Kedvenc szerelmes könyv] a címe. Nagyon izgalmas, külföldi olvasmány. Van benne szerelem, izgalmak meg minden.