Anime one shots I. (Befejezett)

Yuri Plisetsky x Reader; A Hotaru Szálloda

Happiness003 kérésére itt egy Yoi-s rész. Ha valaki nem tudná, Yurio az egyik férjem (igen van egy pár de ő örök 2.) és imádom, szóval nem igazán jelentett gondot eme rész megírása. Fel a kezeket aki még imádja ezt az édes kis morcos kiscicát! 

Valahogy mindig is szerettem azt az életet amit kaptam. A legtöbb gyerek nem szeret szabadidejében is dolgozni, de én imádtam.

A szüleimnek van egy szállodája, a Hotaru. Sokszor segítek nekik a portánál vagy bevetem a takarítószolgálat helyett az ágyakat, cserélem a törölközőket, meg ilyesmik.

Rengeteg új emberrel ismerkedtem meg így, többek közt a legjobb barátnőmmel, [Legjobb bnő név]-val/vel is.

- Szívem ma 2 szobához leszel beosztva, 3 híresség jön el hozzánk pár napra.

- De Tou-san, ha hárman vannak akkor miért két szoba?- tettem le iskolatáskám a személyzeti öltöző egy, nekem fenntartott, szekrényébe.4

- Azért mert van egy párocskánk is. Oh, a fiatal szerelem..

- Tou-san, kérlek..- fintorogtam.

Apám őrülten rajong a fiatalok közti szerelemért. Nem érti meg, hogy ő sem olyan öreg.

- Értem én Kincsem, neked ez már-

- Unalmas és idegesítő? Eltaláltad! Na de melyik ez a két szoba és már megyek is!- mosolyogtam.

- Na tessék, a lányom inkább dolgozik minthogy az öregével csevegjen.. Nem tudom, hogy büszke legyek-e vagy vérig legyek sérve.

- Te döntesz. De én mindent meg fogok tenni, hogy a jövőben is ilyen, hacsak nem jobb híre legyen ennek az álomszép szállodának.

- Az én pici kislányom.. olyan hamar felnősz!

Mindig ezt csinálja.. Magához szorít és pityereg. Nem mondom, hogy nem örülök annak, hogy ennyire szeret engem de azért túlzásokba ne essen. Imádom a szüleim de néha olyanok mint valami menstruáló tizenéves aki nem tudja megfékezni a túl sok hormon miatt az érzéseit.

- Tou-san! Kaa-saaaan! Tou-san megint sír!- kiabáltam amíg próbáltam magam kiszabadítani a fojtogató ölelésből. De komolyan. Alig kaptam levegő.

- Botan, Drágám! Hagyd az a szegény gyereket! Így is biztos fárasztó volt neki a suli, nem kell neki, hogy te is drámázz!- dorgálta meg anya, apám majd egy szeretetteljes öleléssel ajándékozott meg.- A 368 és 369-es szoba lesz a tiéd és Manami-chané.

- Köszi Kaa-san. Kik jönnek?- mosolyogtam fel édesanyámra.

- Három korcsolyás, talán ismered őket. A Katsuki Yuri, Victor Nikiforov és a Yuri Plisetsky név mondd neked valamit?

- Na...Neee! Komolyan? Én kapom a szobájukat? Kaa-san, Tou-san imádlak titeket!- szorongattam meg szüleim.

Rettenet boldog voltam! Már egy ideje néztem a versenyeiket, így azt is tudtam, hogy lesz itt, Tokyo-ban is egy amin megjelennek.

De hogy pont a mi szállodánkban pihennek meg az maga a Mennyország!

Mivel iskolai egyenruhában nem szokásom takarítani így gyorsan felvettem a legkényelmesebb rózsaszín pulcsim és a fekete leggings-em. Aztán képzelhetitek milyen gyorsasággal futottam a lifthez. Megnyomtam a gombot és addig ácsorogtam a zárt ajtó előtt amíg az ki nem nyílt.

Az összes ember kiszállt így szerencsémre egyedül voltam egy ideig.

Mivel a lift belsejében van tükör így össze tudtam fogni rendezetlen, kissé kócos [Hajszín] loboncom egy copfba.