Anime one shots I. (Befejezett)

King x Reader; Különleges karácson; Actor au

Hitomi_Yuki kérésére megérkezett ez a rész is, remélem tetszik ^^ Amúgy azért nem Kingként lesz említve ebben a részben, mert nem hiszem, hogy a való életben (mivel ugye színész au van, vagyis színészként szerepel benne) bárkit is Kingnek hívnának, szóval a japán hangja nevét, Jun-t adtam neki, remélem nem jelent gondot ^^" Amúgy lesz még egy rész majd (remélhetőleg a héten sikerül megcsinálnom), és mivel utána a kereken 100. rész jönne, gondoltam azt kicsit feldobhatnánk, szóval mit szólnátok hozzá, hogyha a 100. résznél egy kis kérdezz-felelek lenne majd az eddig, ebben a könyvben megjelent karakterekkel? Nektek hogy tetszik az ötlet? :3

Nagy lázasan díszítettem a házat mindenféle csicsás, leokádni való karácsonyi díszekkel. Mások szerint minden évben túlzásba esek, de szerintem mindig tökéletes a végeredmény. Azonban az idei karácsonyi dekorációval kapcsolatban 200%-osan akartam odatenni magam, hiszen ez volt az első olyan karácsonyunk Kingel. Vagyis Junnal, hisz a mindennapi életben csak nem hívom a szerelmem a karaktere nevén. Igazából csak, hogy pontosítsak, ez lesz az első karácsonuk Junnal és a picivel. Aki bár még nem született meg, de már közel vagyunk hozzá. A napokra voltam kiírva, szóval reméltük, hogy Szenteste után meg is születik a pici Manami, a lányunk.

Így hát míg a párom forgatáson volt, én takarítottam és csicsásítottam a házat. Nagyon izgatott voltam, azt akartam, hogy minden a lehető legtökéletesebb legyen. Hogy minden a terv szerint alakuljon, hacsak nem jobban. A főzést is megkezdtem, ahogy végeztem az addigi tevékenységeimmel. Nem terveztem nagy lakomát, mert idén mi megyünk mindenkihez, szóval itthonra csak kettőnknek kellett főznöm. Ahogy az előre meg volt beszélve, egy egyszerű brokkoli krémlevest és egy csirkemelles salátát dobtam össze.

Szóval szerintem senkit nem lep meg az, ha azt mondom, hogy pont akkor végeztem, mikor Jun hazaért. Ami bőven 7 után történt meg. Egy édes csókkal ajándékozott meg, ahogy bejött a házba, majd a hasamra simítva mosolyodott el, s oda is adott egy puszit.

- Apuék már nagyon várnak ám.- mondta a kis pocaklakónak, mire elkuncogtam magam.

- Ahogy apád mondja. Milyen napod volt, Szívem?- simogattam meg haját a férfinek.

- Fárasztó. Csoda, hogy elengedtek ilyenkor..- sóhajtott fel.

- Csak nem fognak holnap dolgoztatni. Majd kipihened magad.- mosolyogtam rá kedvesen.

- Remélem igazad lesz..

- Na de gyere, kihűl a kaja.- indultam be az étkezőbe, ahol már a gyertyák is égtek az asztalon, ahol az ételek mellett néhány aprócska kis dísz is helyet foglalat. A férfi követett be, majd füttyentett egyet.

- Ejha, kitettél magadért idén is.- mosolygott csípőre tett kezekkel.

- Tetszik?- mosolyogtam az alacsony férfire.

- Az nem kifejezés, [Név].- csúsztatta kezét derekamra és egy puszit nyomott a homlokomra.- Az illatok is mennyeiek.

- Egyszerű, de nagyszerű kaja.- kuncogtam.- Na gyere, biztos éhes vagy.- paskoltam meg fenekét és az asztalhoz sétálva, leültem az egyik székre.

Mosolyogva utánam is jött, így neki is álltunk a vacsorának. Miközben ettünk, természetesen egyáltalán nem uralkodott csend kettőnk közt. Megbeszéltük az egész napunkat, hogy milyen volt a napunk. Jun nem győzte dicsérni a főztöm, amit pironkodva köszöntem meg minden alkalommal, mikor szóvá tette. Mindig, minden egyes alkalommal zavarba tudott azzal hozni, ha olyasféle dolgokat mond, hogy a legjobb döntése volt engem elvenni. Az indoklása persze mindig más. Néha azért mondja, mert megnevettettem, néha mert mellettem könnyedén elaludt, néha a főztöm miatt, néha a nagy szívem miatt, néha a kedvességem és a személyiségem miatt. Az átszeretkezett éjszakáknál is minden alkalommal szóvá teszi. Engem pedig még közel 7 év után is teljesen zavarba tudott hozni vele.