Anime one shots I. (Befejezett)

Semi Eita x Reader; Kutya felszabadító akció

_Saiko_chan_ kérésére itt is a következő rész, remélem tetszeni fog ^^ Guys... Ne engedjétek, hogy délután elaludjak, mert akkor az lesz a vége, mint most is, hogy nem tudok majd aludni este xD

A Shiratorizawa középiskola, 3. évfolyamú 1-es osztályába járva nem csoda, hogy Semi osztálytársa voltam. Már 3 éven keresztül szívok vele egy levegőt, de néhány "szián" és házi másoláson kívül nem igazán szóltunk egymáshoz. Nem arról van szó, hogy nem bírtuk egymást -elvégre én kifejezettem szerettem a társaságát- de ő a röpicsapat kulcsfontosságú embere, én meg... Nos, én vagyok. Nem hiszem, hogy azon a tényen kívül, hogy egy osztályba járunk és ugyanazok tanítanak ebből kifolyólag, lenne bármi más közös bennünk. Ő élvezi, hogy a lányok legeltetik rajta a szemüket és élvezi, hogy nem hétköznapi. Túl nagy volt a különbség köztünk, így nem is próbálkoztam be nála. Sehogyan sem láttam esélyt arra, hogy valaha is barátoknál többek leszünk. Ha pedig esetleg mégis bekövetkezne... Csúnya szívfájdalom garantáltan meglátogatna kézenfogva a keserűséggel és az önócsárlással.

Egy esős délelőtt épp készültem iskolába menni, de eléggé késésben voltam, szóval kihasználva a helyzetet, hogy anyám nem dolgozott, elkértem a kocsit, hogy időben beérhessek. Ahogy kezembe nyomta a slusszkulcsot, már siettem is a kocsiba. Nem volt túl nagy szám az autó, csak egy Nissan Almera N15. Kényelmes, jó állapotú kis autó, a család szeme fénye. Ahogy hajtottam a suli felé a megengedett sebességgel, észrevettem ahogy az egyik busz, ami az iskola közelében megáll, elhagyja a megállóját, Semi pedig szalad utána fejvesztve, de láthatólag a sofőrt nem hatotta ez meg, hisz nem állt meg. A fiú lihegve állt meg, majd idegesen szitkozódva túrt a hajába. Szívem megesett a megázott fiún, így begördültem elé, s lehúztam az ablakot.

- Kéne egy fuvar?- mosolyogtam rá. Semi meglepetten pislogott párat, majd tekintete könyörgött a szívességért, szóval mosolyogva megpaskoltam az anyósülést.- Huppanj be, elviszlek.

- Kösz, [Vezetéknév]-chan.- mosolyodott el hálásan, majd gyorsan be is szállt. Bekötötte magát majd megrázta elázott tincseit picit, így lefröcskölt, amint felnevettem.

- Tudod.. a kutyám is ezt szokta csinálni.- nevettem fel, majd elindultam.

- Ne haragudj. Majd valamivel meghálálom ezt is. Ma semmiképp nem akartam elkésni.

- Csaj ügyek?- pillantottam rá egy másodpercre, majd egyből vissza is vezettem a tekintetem az útra.

- Nem.- rázta meg a fejét.- Csak kivételesen otthon megcsináltam a házit.- erre felnevettem.

- Pezsgőt bontunk?

- Akár.- kuncogott fel, ami megmelengette a szívem.- Majd eljöhetnél az edzésre ma, aztán utána megünnepelhetnénk egy vacsival. Mit szólsz?

- Hmm... Ma iskola után önkénteskedek, de utána beugorhatok érted. Ma egész napra megkaptam a kicsikét.- paskoltam meg a kormányt.

- Önkénteskedsz?

- Van egy menhely nem olyan messze, a város határán. Oda megyek, ha időmből futja. Általában megsétáltatom az épp nekem kiosztott blökiket meg a szőrüket kefélem, kitakarítok utánuk meg ilyesmik. Jó érzéssel tölt el, hogy segíthetek nekik.- mosolyodtam el, ahogy eszembe jutott az az édes kis labrador kölyök, aki annyira a szívemhez nőtt már, amióta megmentettem egy nyomorult állatkínzó karmai közül.

- Biztosan megszerettek téged.

 - Oh, az biztos.- nevettem fel.- Mindegyik farkcsóválva szalad a ketrecük ajtajához, ahogy meglátnak. Egyszerűen imádom őket.- vigyorogtam, majd megálltam, mert pirosat kaptunk.- Tervben van egy örökbefogadás is.