Anime one shots I. (Befejezett)

Allen Walker x Reader; Mi vagyok én neked?

Anime_Kpop_Fnaf_fan kérésére, remélem tetszik ^^ Btw itt Allen és Reader-chan normális, középiskolás diákok

 Allen és az én barátságom nagyon hosszú időre nyúlik vissza. Együtt nevelkedtünk fel az árvaházban, majd a családok, akik örökbe fogadtak minket egy utcában laktak, így azután is együtt játszhattunk. Mindegy volt, hogy miért kerültem bajba, a fiú mindig megvédett és kihúzott a pácból. Ő volt a világon a legjobb barátom.

- [Név]-chan!- ugrott rám valaki reggel. Hajnalok hajnalán...

- Hagyj aludni, idióta!- löktem le magamról morcosan és fejemre húzva a takarót, próbáltam visszaaludni.

- Iskola van..- bökdöste az oldalam a fiú.

- Nem leszarom? Még nem csörgö-- azzal megszólalt az ébresztőm.- Hogy rohadnál ketté...- morogtam miközben kinyomtam. Allen csak jót mulatott rajtam. Felhúzta a redőnyt az ablakomnál és elhúzta a sötétítő függönyöm, mire az egész szobámban vakító világosság lett egy szempillantás alatt.

- Ébresztő Hercegnő!- tette csípőre kezeit, egy hatalmas mosoly kíséretében az ezüstös hajú srác.

- Akkor kifelé, nem nézed végig ahogy öltözködöm.- vágtam hozzá egy párnát, amit nevetve dobott vissza.- Addig csinálok reggelit. A szüleid nem tudtak, mikor jöttem már hajtottak el kocsival és megkértek, hogy bizonyosodjak meg afelől, hogy reggelizel.

- Csodás..- ásítottam és felülve nyújtózkodtam.

Amint kiment a fiú, valahogy kiszerencsétlenkedtem magam az ágyból és megálltam a szekrényem előtt. Általában az iskolában vettem át az egyenruhám, most azonban annyi életkedv sem volt bennem, mint alapból szokott, így hát egyből azt az irritáló egyenruhát vettem fel. Az inggel meg a kis mellénnyel még semmi bajom nincs, azonban a szoknyát egyenest utáltam. Nagyon rövidnek találtam, így nem is szívesen hordtam.

Fintorogva sóhajtottam egyet, majd átöltöztem. Ezután bementem a fürdőbe fogat mosni, valamint fésülködni, s már mentem is be a konyhába, ahol Allen tevékenykedett.

- Mi lesz a kaja?- dőltem neki a konyhapultnak.

- Csak egyszerű melegszendvics.- rántott vállat, majd kiszedte a melegszendvics sütőből az aranybarnára sült reggelinek valót.- Adsz két tálat?

- Hogyne.- bólintottam és előhalásztam kettőt. Az egyikre kiszedte az akkor elkészülteket, majd bekészítette az újabb adag sütnivalót.- Ma is együtt jövünk haza?

- Valószínűleg.- mosolygott rám.

- Akkor megint várhatok rád.- dőltem neki, mire kuncogva átkarolta a vállaim.

- Nem muszáj.

- Shhh, de. Kényszerítesz.

- Akkor kényszerítelek, ezer bocsánat.- nevetett fel jóízűen, amitől elmosolyodtam.

Második szünetben épp az udvaron napoztam és barnítottam a bőröm, mikor egy harmadéves elém állt, ezzel kitakarva a napot.

- Már bocs, de ingyen D-vitamint akarok. Megtennéd, hogy arrébb állsz?- néztem fel a magas srácra.

- Eszem ágában sincs, kislány. Mi a neved?

- Miért kéne megmondanom, senpai?

- Mert kíváncsi vagyok rá. Egy ilyen szép lánynak csak szép neve lehet.- kacsintott.

- Van barátom.

- Nem hiszem. Ha az én barátnőm lennél, sosem hagynálak egyedül. Félnék, hogy elhagysz másért.