Anime one shots I. (Befejezett)

Yato x Reader; Istenem...

Alexa_Michaelis kérésére itt is van az új rész. Remélem tetszik, régen láttam már a Noragamit de azért a megmaradt tudásom (ami mondjuk ehhez pont nem volt szükséges mert nem nagyon volt benne olyan jelenet amihez passzolna mondjuk egy-egy harcos jelenet vagy a mi kis Yukine-nk bűnei). Mindegy, remélem élvezhetőre sikerült! ❤❤

Nem. Hiszem. El. Már megint az az átkozott csap csöpög! Lehetetlenség volt tőle aludni így egy szemhunyásnyit sem tudtam az éjjel szundítani.

Erre nesze, mehetek dolgozni... Az előző szerelő jól átvert, lehúzott jó sok pénzzel a 2 napig működőképes alkotása végett.

Kezdem elveszíteni az emberekbe vetett hitem maradékát is.

Épp a munkába gyalogoltam, mikor megláttam egy fiút az utcán szórólapokat osztogatni.

- Huh..? Hé! Milyen szórólap?- kiáltottam neki, mire mosolyogva felém futott.

- Mindent elvállalok! Tessék!- nyomott a kezembe egy lapot. Gyorsan végigfutottam és mosolyogva néztem rá.

- Majd hívlak!

Szemei felcsillantak, megköszönte majd továbbállt.

Oh nem is említettem! [Teljes Név] vagyok, 17 éves és azért mentem dolgozni mert cukrászatot tanulok így egy héten át dolgozok. Hajam [Hajhossz és szín], amíg szemeim gyönyörű [Szemszín]-ban/ben csillognak.

A konyhán nagy volt a sürgés-forgás szóval rendesen elfáradtam. A sarkam sajgott, a derekam hasogatott amíg a fejem zúgott a hangzavar után.

Bementem a házamba, lerúgtam magamról a cipőm és bedőltem az ágyba.

Egyedül élek, pontosabban nem teljesen. A szüleim külföldön dolgoznak és minden hónap elején küldenek egy adott összeget. A szomszéd néni szokta figyelni, hogy rendesen kelek-e és a többit.

Hirtelen eszembe jutott a csap.

Kimásztam az ágyból és elkezdtem keresni a telefonom és a szórólapot. Az egész házat egy hatalmas tornádó vette célba. Ez lenne a "teljes mértékben igaz mese" amit ha kijönnek a zsaruk vagy bármi (WTF miért jönnének ki a zsaruk? 😂).

- Hát megvagy te kis nyomi!- kaptam fel diadalittasan a telefonom ami a konyhapulton ücsörgött.- Vajon ráér most? Nem akarom zavarni...- gondolkodtam hangosan csípőre tett kézzel.- Áhh.. próba cseresznye!

Legyintettem majd szám rágcsálva ütöttem be a papíron látott számokat. Nagyjából az 5. idegesítő búgó hang után beleszólt valaki.

Yato szemszöge

Nem tagadom, nagyon vártam már, hogy hívjon a lány aki leszólított az utcán. Már ha nem felejtett el.. Unalmamban már Yukine-t rángattam el velem a boltba, ahol egy nyalókát vettem.

- Most már mehetnénk vissza? Halálra u-

- Valaki hív!- vidultam fel. Nyalókám szopogatva köszöntem. És azután megszólalt az az édes, csilingelő hang ami még a telefonon keresztül is gyönyörű volt.

- Halló? Te vagy az a fiú akivel beszéltem reggel igaz?

- Igen-igen. Mi is a neved, már ha megkér

- [Teljes név], de hívj csak [Név]-nek/nak vagy [Becenév]-nek/nak.

- Ez [Név]-chan!- fordultam Yuki felé mosolyogva.